Esztergom: ahol múlt és jelen összeér

Esztergom, egykor Magyarország fővárosa, majd a prímások városa, egyházi központ, Európa harmadik legnagyobb templomának otthona. A várhegyen álló számtalan magyar és katolikus emlékkel nekünk sokkal többet jelent ez a hely, mint egyszerűen egy szebb napokat látott kisváros. A jelenről kérdeztük a város múltját kitűnően ismerő tudós szakembereket: az Esztergomi Vármúzeum igazgatóját, Rezi Kató Gábort és Koditek Pált, a Cathedralis Tours igazgatóját, a múzeum idegenvezetőjét. Az esztergomi várban született Szent István király, de nekünk, katolikusoknak mi mindenről mesélnek még ezek a falak?

Gyermekvárás – apaszemmel

Felkészülő

Tibor: Minden alkalommal izgatottan készültem gyermekeink születésére. Sőt, már azt is nagyon vártam, hogy valami jelet adjanak számomra benti világukból, „üzenjenek”, hogy ott vannak és jól érzik magukat. Sűrűn kérdezgettem Ágitól, megmozdult-e már a gyermekünk. Kicsit türelmetlen lettem, amikor ő már érezte a jelenlétét, ám én „odakintről” még semmit nem tapasztaltam. Kértem, részletesen mesélje el, pontosan mit érez. Feszült várakozás után aztán végre én is érzékeltem egy-két apró jelet. Nagyon boldog voltam. Amikor nagyobbak lettek, s már látszott is a mozgásuk, gyakran megcsiklandoztam őket, mire gyorsan elbújtak előlem. Rendszeresen beszéltünk is hozzájuk, így amikorra megszülettek, már igen jó kapcsolat volt köztünk, s ennek megőrzését nagyon fontosnak tartottam. A szüléskor szerettem volna ott lenni Ági mellett, de ez akkor még nem volt szokás. Így Tibor fiunk születésekor csupán „nem hivatalosan” lehettem jelen, ami annyit jelentett: valamivel távolabbról végignézhettem az érkezését.

Év-forduló

Felkészülő

Advent. Karácsony. Újév. Az egyházi év és a polgári naptár jeles ünnepei. A kereskedelem és a médiumok megkülönböztetett figyelemmel koncentrálnak erre az időszakra. A villódzó ünnepi világítás, a karácsonyi vásár egyre növekvő árnyakat próbál elfedni. Az ingyenes ételosztások sorai egyre hosszabbak, ahogyan az ételt osztókkal készült interjúk is. „Hatvankilencen szembesültek Zacher fejével újév reggelén” – tudósított több hírportál a közismert toxikológus munkájáról. Kis hír a szenvedélybetegekről, a függőkről. A segítő bosszankodik. Megint a jó és a rossz, a fekete-fehér megkülönböztetés. Mi is van az árnyékban?
„Csak egy estét bírj ki, hogy ne igyál! Ez a szeretet ünnepe, ennyit megtehetsz értünk!”

Megszelídítetted!

A föld több mint hétmilliárd lakója közül éppen őt választottad. Különös, nemde? Valami megragadott benne, valahonnan megsejtetted, hogy a tiéd, hogy neked teremtették. Kezdetben talán nem volt más számodra, mint a többi fiú vagy lány, de szép lassan megszelídítetted – mint a kis herceg a rókáját vagy a rózsáját –, türelemmel, megértéssel és gyengédséggel, úgy, hogy minden áldott nap egy kicsit közelebb s közelebb merészkedtél hozzá. Így aztán megismerted, megszeretted, szükséged lett rá, ahogyan neki is rád, egyetlen lettél számára, s ő is egyetlen lett neked.

Úton a házasság felé

Jegyesoktatók képzése és országos találkozója Kecskeméten

Aki egyházi házasságot szeretne kötni, mindenképpen találkozik a házasságra felkészítő kurzussal, a jegyesoktatással. Vannak olyanok, akikben ez a beszélgetéssorozat élményként marad meg, és segíti családi életüket, de akadnak olyanok is, akiket elriaszt az életidegen oktatás. Hogyan lehet olyan jegyesképzéseket szervezni és tartani, amelyek valóban segítséget nyújtanak a házasságra készülőknek? Erre a kérdésre keresték a választ január 11–12-én a jegyesoktatók képzésén és országos találkozóján, melyet a Parázs Pasztorális Központ szervezett.

Új év, új reményekkel

Az utcára kerüléstől mentett meg egy családot a tolnai karitász

Horváth Bea még csak harminckét éves, de már több rosszban volt része eddigi életében, mint másnak hetven esztendő alatt. Édesapját nem ismerte, és igazi otthonra sohasem lelt azokon a településeken, amelyeket szüleivel vagy nevelőszüleivel járt végig, aszerint, mikor hol jutott nekik hajlék. A teljesség igénye nélkül sorolja, hol laktak: Enying, Székesfehérvár, Pákozd, Dömsöd, Baracska, Érd, Fót, Százhalombatta, Fülöpszállás, Tolna… Ebből a Duna menti kisvárosból most újra mehetett volna világgá, ha megindító sorsát megismerve a karitász munkatársai meg nem mentik attól, hogy január 1-jén nyolcadikos lányával együtt az utcára kerüljön. Valamennyi említett település egy-egy állomása volt annak a kálváriának, amelynek taglalására e cikk nem vállalkozhat. Arra kértük, életének két legutóbbi helyszínéről meséljen.

Legyen mindig karácsony…

A karácsony hagyományosan családi ünnep. De hogyan ünnepelnek azok, akiknek nincs családjuk, vagy akiknek nem jut finom étel az asztalukra, sem ajándékot nem kapnak? A Sant’Egidio közösség először 1982 karácsonyán terített ünnepi asztalt mintegy ötven szegény barátjának a római Santa Maria in Trastevere bazilikában. Harminc év elteltével a világ hetvennyolc országában mintegy százhatvanezer szegény barátját látta vendégül. Magyarországon szenteste, illetve karácsony első napján négy városban: a balatonalmádi és monori plébánián, Budapesten a jezsuita Párbeszéd Házában, illetve Pécsett a ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban ünnepelt együtt a közösség összesen mintegy kétszázötven szegénnyel: főként otthontalanokkal, magányos, intézetben élő idősekkel.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.