Év-forduló

„Ne lődd be magad ma! Itt lesz a nagyi, biztosan kiszúrja! Kérlek!”

 

„Bármit tehetsz, csak ne nyisd ki a szádat! Vacsora után mehetsz punnyadni.”

Ezek a mondatok és variációik számtalan családban elhangzanak az ünnepek idején. Próbálják leplezni a valóságban rejlő ellentmondásokat, ellentéteket, feldolgozatlanságokat. Meg kell felelni a szeretet ünnepének – valós szeretet nélkül is. Cinkosságot lehet/kell vállalni a függővel, hogy kibírjuk a… Mit is?
Eljátsszuk, hogy mi jó család vagyunk. Eszünk-iszunk a családi, nemzeti hagyományok alapján, ajándékozunk, aztán…


Elhagyatottság, istállóbűz, hideg, félelem, bizonytalanság vette körül Jézus születését. A pásztorok és a jámbor állatok hoztak csak némi melegséget. Kíváncsiak voltak a Kisdedre, hát rácsodálkoztak, adták önmagukat. Csoda, végtelen szeretet, bensőséges jelenlét. Az ünnep lényege.

 

A szenvedélybeteg családokban a vágyott és sugalmazott állapotok ellentéte él, és a szenvedélybeteg, függő emberekben ez csak felerősödik az ünnepek idején. (A rendszerszemlélet az egész családra kiterjeszti az elnevezést, holott lehet, hogy csak egyetlen tagja függő.)

A szeretet ünnepe – a szeretet hiányának valósága.

Közösségi élmény – magány.

Ünneplés – visszavonulás.

Öröm – bánat.

Változás – leépülés.

„Karácsonyfrász.” Találó, elrettentő kifejezés. Decemberben, januárban emelkedik a depressziósok, az öngyilkossági kísérletet elkövetők száma, megnő a szenvedélybetegekkel foglalkozó intézmények forgalma is. Bizonytalanságaik, félelmeik, retteneteik mögött ott a sóvárgás. A szeretet és a mámor egyaránt távolodni látszik tőlük. A valóság helyett marad az alkalmi hangulatjavítás megszokott módja.

II. János Pál többször is hangoztatta, hogy a szeretet és az élet emberi értékeinek méltóságát, annak valós megélését tudjuk szembeállítani a függőségekkel. Ennek legfőbb eszközei a meghallgatás, a megértés, az elfogadás.

Próbálkozzunk. Érdemes.