Esztergom: ahol múlt és jelen összeér

Koditek Pál: Megszámlálhatatlanul sok szállal kötődik ez a hely az ország történelméhez és a katolikus egyházhoz. Kétszázötvenhat éven át volt Magyarország kitüntetett helye az esztergomi vár. Ebben az időszakban itt élt Árpád-házi királyaink családja is, közöttük olyanok, akik időközben a szentek sorába léptek. Ilyen például Árpád-házi Szent Kinga, aki minden bizonnyal a vár valamelyik lakóhelyiségében látta meg a napvilágot. Királyok, királylányok fordultak meg e palotában, amelynek központi tere a királyi magánkápolna és a lakótoronynak az a része, amely a közelmúltban a Botticelli-freskók okán vált híressé. Ez volt eredetileg a királyok három helyiségből álló első emeleti lakosztálya. Az esztergomi várban az ő lábuk nyomán járhat tehát a látogató, a falak mindenütt a magyar történelmet sugározzák.

 

Milyen lehetőségei vannak egy vidéki múzeumnak, hogy megőrizze és átadja ezt a történelmi kisugárzást?

Rezi Kató Gábor: Az Esztergomi Vármúzeum a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozik, más kiemelkedő műemlékekkel együtt, mint például a visegrádi vagy a sárospataki vár. Ez azért fontos tényező, mert a Nemzeti Múzeum olyan intézmény, amely kiemelten tud kezelni egy-egy műemléket, és a városi vagy a megyei múzeum lehetőségeinél jóval magasabb szinten tudja képviselni az emlékhely érdekeit, értékeit. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nekünk is megadatott ez a lehetőség. Az ezredfordulón, amikor befejeződött a vár teljes körű rekonstrukciója, új arculatot kapott a múzeum is, és új lendületet a munka. Aki ezután jött el a vármúzeumba, az szinte teljesen mást kapott, mint a korábbi években érkező vendégek. Egy kollégám azt mondta, hogy a gyerekek számára most már ez lesz a természetes, bennük mostantól így él tovább Esztergom, szemben azzal a képpel, amelyet az előző generációk tagjai ismerhettek. A látogatók felkeltett érdeklődését azonban fenn is kell tartani, és ez nagyon nehéz feladat. Ehhez elengedhetetlenül szükséges lenne, hogy a várkápolna és az úgynevezett studiolo rekonstrukciója tizenkét évi munka után végre befejeződjön, és megnyithassuk ezeket a nagyon izgalmas helyszíneket is a közönség előtt.


Hogyan lehet bemutatni az okostelefonnal közlekedő mai ember számára a történelmi emlékhelyeket?

 

R. K. G.: A történelmi helyek hangulatát kell érzékelhetővé tennünk a látogatók számára. Kérdéseket érdemes felvetnünk, hiszen egy olyan érdekesség, mint hogy Botticelli vagy nem Botticelli az alkotója az itt található reneszánsz freskóknak, már önmagában is arra késztetheti az embereket, hogy saját szemükkel akarják látni az alkotásokat, hogy aztán a kapott információk alapján maguk alakíthassák ki a véleményüket a kérdéssel kapcsolatban. Fontos, hogy a látogató nagyon gyors, tömény és látványos információimpulzust kapjon az adott helyről. El kell érnünk a mai ember ingerküszöbét, és ehhez a legmodernebb technikát kell felhasználnunk, hiszen az eggyel korábbi már nemhogy nem érdekes, inkább nevetséges a mai fiatalok szemében.

K. P.: A tárlatvezetéssel a történelem iránti fogékonyságot kell felkelteni, s ugyanakkor pótolni azokat a hiányzó ismereteket, amelyeket ma az iskolai oktatás valamiért nem tud megadni a fiataloknak. A történelmi múlt eseményeit úgy kell bemutatni, hogy a látogató a kapott információkat fel tudja használni a személyes életében. Tehát tanulságokat, emberi döntéseket kell felmutatnunk számára, hogy adott esetben egy történelmi helyzetben ő is dönteni tudjon.

Turisztikai szempontból hány napos városnak mondhatjuk ma Esztergomot?

R. K. G.: Napjainkban sajnos mindössze néhány órásnak, hiszen a turisták általában csupán egy fél napot szánnak a város nevezetességeinek megtekintésére. A cél természetesen ennek az időtartamnak a meghosszabbítása. Ehhez azonban nagyon komolyan együtt kell dolgoznia a városban az idegenforgalom, a turizmus és a vendéglátóipar szereplőinek. Esztergom akkor lehet sikeres, ha ezt az összefogást meg tudjuk valósítani.

K. P.: Valóban így van, s volt idő, amikor ez sokkal jobban működött. Azelőtt turistánként három vendégéjszakával is számolhattunk. Ma elsősorban együttműködési hiányosságok okozzák, hogy Esztergom nem tud vonzó célpontjává válni a bel- és külföldi idegenforgalomnak. Ha a településmarketing nem működik, illetve ha a városról csak lehangoló információk sugároznak kifelé, az az emberekből is kedvezőtlen reakciókat vált ki. Természetesen önmagában véve is lehet vonzó egy-egy intézmény, mint például a Főszékesegyházi Kincstár vagy a királyi palota, de Esztergom fejlődése szempontjából szükséges lenne, hogy a vendégek „leereszkedjenek a városba” is. Ez ma még sajnos nincs így. A megoldást egy önkormányzati turisztikai nonprofit szervezet jelentené – nevezhetjük akár tourinform irodának is –, amely összefogná a város turizmusban érdekelt valamennyi szereplőjét. Figyelné az új igényeket, értékelné az éves teljesítményt, összehangolná a különböző ágazatok tevékenységét, és kialakítana egy dunakanyari idegenforgalmi programot. Ma sajnos nincs elegendő szálláshely a városban, ezért sem tud Esztergom nagyobb számban csoportokat fogadni. De sorolhatnánk még a hiányokat, hiszen nincs megoldva a közlekedés, nincs autópálya összeköttetés – talán a közlekedési területek összehangolása volna a legsürgetőbb feladat.

Hogyan járulhatnak hozzá a fejlődéshez az említett múzeumok, szervezetek, intézmények, ha nincs összefogás?

R. K. G.: A múzeumunk nem turisztikai cég, de saját eszközeinkkel minden lehetőt igyekszünk megtenni a városért. Vissza kellene csatolni az idegenforgalomba – és egyáltalán az ország vérkeringésébe – ezt a nagy múltú történelmi helyszínt. Sokan jönnek Esztergomba az egyházi emlékek, elsősorban a bazilika miatt. A turisták sajnos általában elsétálnak a vár mellett, hiszen egy nagyon feszített programot teljesítenek. Szeretnénk ezt megváltoztatni, elsősorban színvonalas kulturális programokkal, amelyeken az idelátogatók hétvégenként részt vehetnek. Ezt a célt szolgálja a Lipót terasz megnyitása is. Évente több alkalommal, változó programmal rendezzük meg az Esztergomi Történelmi Napokat (ESZTÖRnapok), mindig más kor kultúráját megjelenítve. Tagjai vagyunk annak az egyesületnek is, amely Magyarország történelmi várainak összefogására alakult. Ennek nem titkolt célja, hogy elősegítse turisztikai útvonalak kialakítását és a várak látogatói számának emelését.

Esztergom zarándokok úti célja is. Hogyan tekintenek a várhegy másik oldaláról az egyházi intézményekre? Igazgató úr irodájának ablakából éppen a prímási palotára látni…

R. K. G.: Az egyházi intézményekkel, a bazilikával, a Főszékesegyházi Kincstárral, a Keresztény Múzeummal, a Szent Adalbert Központtal és a Prímás Pincével is jó kapcsolatot ápolunk, de szeretnénk még eredményesebbé tenni ezt az egymásrautaltságot. Véleményem szerint sokkal több lehetőség van az együttműködésben, egymás erőforrásainak kihasználásában, mint az elszigetelt működésben. Ám jellegüknél fogva sem az egyházi intézmények, sem a múzeum nem alkalmasok arra a korábban említett összefogó, koordináló és motorszerepre, amely számunkra is elengedhetetlen volna.

K. P.: Az egyházi intézmények magas színvonalon működnek Esztergomban. Gyönyörűen helyreállított épületekről van szó. A bazilikában panorámateremmé alakított régi káptalani levéltár vagy a Prímás Pince valóban nemzetközi színvonalú vendéglátása jótékony hatással van a vármúzeum látogatottságára is. A lépéskényszer ebben az esetben jó és fontos dolog, és mi, Esztergomért dolgozó lokálpatrióták mindent megteszünk azért, hogy ez a város a maga erejéből – később talán az önkormányzat által irányított összefogással – a saját hajánál fogva kirántsa magát abból a bajból, amelybe részben a saját hibájából került.

Fotó: Mudrák Attila