Legyen mindig karácsony…

A Sant’Egidio nagy családjában nekik is jut hely. Sőt – ahogyan XVI. Benedek pápa megállapította – itt elvegyül egymás között, aki szolgál és akit szolgálnak, de a főhelyeken a leginkább szükséget szenvedők ülnek.

 

Együtt voltak idősek és fiatalok, betegek és egészségesek, romák és nem romák. A tatárszentgyörgyi Csorba családból például az az édesanya és édesapa, akik a 2008–2009-es cigánygyilkosság- sorozatban fiukat és unokájukat veszítették el. Egy asztalnál ültek Székely János esztergom–budapesti segédpüspökkel, aki az ebédet megelőző szentmisén szentbeszédében ezt mondta: „Karácsonyt ünnepelni azt is jelenti, mint építeni és álmodni azt az országot, amelyet Jézus közénk hozott, aki egy asztalhoz ült a szegénnyel, a beteggel, a gyöngével…”


A vendégek között volt Varga Béla holokauszt-túlélő is a feleségével. Ajándék is jutott mindenkinek, és műsor is volt. A közösség egy fiatal zsidó barátja az étkezések végére előírt 127. zsoltár eléneklésével ajándékozta meg a karácsonyt ünneplő keresztényeket. Karsai István színművész egy karácsonyi novellát olvasott fel. Budapesten több országos tévécsatorna is kivonult, hogy a híradókban is megmutassák a gyönyörűen megterített asztalt az ünnepi közösséggel.

 

Nagyon sokakat illet hála azért, hogy ezek az ebédek megvalósulhattak. A Sant’Egidio közösség ezúton szeretné kifejezni köszönetét Székely János segédpüspöknek; a ciszterci rendnek; Forrai Tamás jezsuita tartományfőnöknek, aki maga is az asztalnál ült és szolgált, valamint rendtársainak és a pesti Jézus Szíve-templom híveinek; a Loyola Café üzemeltetőinek és dolgozóinak; a balatonalmádi-vörösberényi és a monori plébániának; annak a számtalan más egyházközségnek, amelyek hívei adományaikkal segítettek. Elismerés jár a Külügyminisztériumnak és a hazánkban akkreditált diplomáciai testület tagjainak is: a Bem téren rendezett „munkahelyi karácsonyon” a zenélni tudó munkatársak által adott koncert és a kapcsolódó adománygyűjtés is az ebédet támogatta; a japán nagykövetség például tíz hálózsákot adott ajándékba”. (Az esemény védnökei Martonyi János külügyminiszter és Alberto Bottari de Castello pápai nuncius voltak.) Végül, de nem utolsósorban a Sant’Egidio közösség szeretne köszönetet mondani annak a mintegy százötven barátjának, aki személyes közreműködésével segített: ki az autójával szállított, ki ajándékot csomagolt vagy asztalt terített, felszolgált. Minden mozaik annál értékesebb, minél nagyobb és minél több színes kőből áll össze…

Mari, a közösség egy félig hajléktalan, sokat szenvedett barátnője hároméves kislányával vett részt az ebéden. Az asztalnál ülve ezt kérdezte: „Miért nincs mindennap karácsony?” Vagyis: Miért nem jut mindennap finom, meleg étel az asztalunkra? Miért nem szól mindennap szelíd, baráti szó, amely elűzi az erőszakot, és visszaadja mindenkinek a méltóságát? Mi, akik minden vasárnap terített asztalnál ülünk családunkkal, akik egy évben sokszor átélhetjük az ünnepet, nem mehetünk el közömbösen a szegények várakozása mellett. A válság a szegényeknek nem elvont közgazdasági fogalom, hanem kőkemény valóság. – Az evangéliumnak kultúrává kell válnia – mondta Boldog II. János Pál pápa. Ha megtanuljuk és napról napra megéljük a szolidaritás, a gyengébbek érdekében való összefogás kultúráját, akkor egész évben karácsony lesz mindnyájunk számára.

Sant’Egidio közösség

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.