Pillantás a XIX–XXI. század művészetébe
„Paul Cézanne bonyolult alkotó: »Az impresszionizmusból valami szilárdat, állandót akartam csinálni, olyat, mint a múzeumok művészete « – vallotta” – olvasható e talányos megállapítás a budapesti Szépművészeti Múzeum Cézanne és a múlt című, nemzetközi érdeklődést is kiváltó időszaki kiállításának ajánlójában. Egy biztos, a pályakezdő, útkereső Cézanne merész és „elvadult” képeit nézve sokkal inkább a fauves-ok juthatnak eszünkbe, semmint a késő romantikát legyűrő lírai impresszionisták. Az erőteljes ecsetvonásokat, a festékkel nem fukarkodó vaskosságot, a komor, szürke gomolygást később váltja fel a visszafogottabb, kiegyensúlyozott és egyéni cézanne-i stílus. Az érett csendéletek (köztük a Szépművészetiben őrzött A tálaló is), a portrék, táj- és életképek majdhogynem konzervatívnak tűnnek mellbevágó ifjonti zabolátlansága és mainak ható korai munkái után.