Keletről jövő fény
Ikonok a nyugati egyházban
Római katolikus templomainkban, otthonainkban ma már megszokott, hogy jelen vannak a keleti egyház hagyományos szentképei: az ikonok. Sokan fognak ecsetet, és iratkoznak be különböző ikonfestő tanfolyamokra. Ám felmerül a kérdés, hogy római katolikusként vajon tisztában vagyunk-e azzal, mit jelent az ikon, és mi a szerepe a vallásgyakorlatban. Terdik Szilveszter művészettörténészt kérdeztem minderről, aki abban is segítséget nyújtott, hogy megismerjük azt a szellemiséget, amelynek jegyében fogantak és fogannak ma is az ikonok.
– Január 20-áig látható a Római Magyar Akadémián az a mai magyar ikonfestők alkotásaiból rendezett kiállítás, amely a múlt esztendő végén nyílt, és amelynek Ön volt a kurátora. Hogyan kerültek a latin kereszténység fővárosába magyar ikonok, és milyen Nyugat-Európa viszonya hozzájuk?
– A Hajdúdorogi egyházmegye 2012-ben ünnepelte alapításának századik évfordulóját. A Római Magyar Akadémián egy tudományos konferenciát tartottak e témáról. Ennek kísérője volt az a tárlat is, amely a mai magyar ikonfestészetet mutatja be. Az ikon nemcsak a keleti egyházak öröksége, hanem a nyugatié is. A képtisztelet lényegét a hetedik egyetemes, vagyis a II. niceai zsinat fogalmazta meg teológiailag, 787-ben. Mégis az utóbbi századokban igen változó volt a nyugati kereszténység viszonya a képekhez, a protestantizmus hatására többször erősödött fel a képellenesség.