Felkészülő

Tibor: Minden alkalommal izgatottan készültem gyermekeink születésére. Sőt, már azt is nagyon vártam, hogy valami jelet adjanak számomra benti világukból, „üzenjenek”, hogy ott vannak és jól érzik magukat. Sűrűn kérdezgettem Ágitól, megmozdult-e már a gyermekünk. Kicsit türelmetlen lettem, amikor ő már érezte a jelenlétét, ám én „odakintről” még semmit nem tapasztaltam. Kértem, részletesen mesélje el, pontosan mit érez. Feszült várakozás után aztán végre én is érzékeltem egy-két apró jelet. Nagyon boldog voltam. Amikor nagyobbak lettek, s már látszott is a mozgásuk, gyakran megcsiklandoztam őket, mire gyorsan elbújtak előlem. Rendszeresen beszéltünk is hozzájuk, így amikorra megszülettek, már igen jó kapcsolat volt köztünk, s ennek megőrzését nagyon fontosnak tartottam. A szüléskor szerettem volna ott lenni Ági mellett, de ez akkor még nem volt szokás. Így Tibor fiunk születésekor csupán „nem hivatalosan” lehettem jelen, ami annyit jelentett: valamivel távolabbról végignézhettem az érkezését.

Felkészülő

Advent. Karácsony. Újév. Az egyházi év és a polgári naptár jeles ünnepei. A kereskedelem és a médiumok megkülönböztetett figyelemmel koncentrálnak erre az időszakra. A villódzó ünnepi világítás, a karácsonyi vásár egyre növekvő árnyakat próbál elfedni. Az ingyenes ételosztások sorai egyre hosszabbak, ahogyan az ételt osztókkal készült interjúk is. „Hatvankilencen szembesültek Zacher fejével újév reggelén” – tudósított több hírportál a közismert toxikológus munkájáról. Kis hír a szenvedélybetegekről, a függőkről. A segítő bosszankodik. Megint a jó és a rossz, a fekete-fehér megkülönböztetés. Mi is van az árnyékban?
„Csak egy estét bírj ki, hogy ne igyál! Ez a szeretet ünnepe, ennyit megtehetsz értünk!”

A föld több mint hétmilliárd lakója közül éppen őt választottad. Különös, nemde? Valami megragadott benne, valahonnan megsejtetted, hogy a tiéd, hogy neked teremtették. Kezdetben talán nem volt más számodra, mint a többi fiú vagy lány, de szép lassan megszelídítetted – mint a kis herceg a rókáját vagy a rózsáját –, türelemmel, megértéssel és gyengédséggel, úgy, hogy minden áldott nap egy kicsit közelebb s közelebb merészkedtél hozzá. Így aztán megismerted, megszeretted, szükséged lett rá, ahogyan neki is rád, egyetlen lettél számára, s ő is egyetlen lett neked.