Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1526 a 2757-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Csemege téli estékre

2013-02-152013-01-14 Szerző: Lovas Katalin

A mandula

Pattogó tűz mellett, meghitt esti beszélgetések során előkerül a dió, a mogyoró és a mandula. Utóbbi évszázadok óta szerepel a gyógynövények között is, ám ennél jóval korábban, már a római időkben elterjedt a Kárpát-medencében. Vajon hol lehetett az őshazája? Közép- és Nyugat-Ázsia napsütötte lankáiról indult vándorútra Kis-Ázsia, majd a Földközi-tenger felé, hogy föníciai hajósok révén eljusson egészen Gibraltárig. Mindez Krisztus születése előtt kéthárom ezer évvel ezelőtt történt, nagy múltú növény tehát a mandulafa. Ahol megtelepedett, ott hamarosan legendák, mítoszok övezték. A Bibliában említett Áron vesszeje is mandulavessző volt, amely egy éjszaka alatt kivirágzott.

Egy ősi étterem

2013-02-152013-01-14 Szerző: Zsille Gábor

Az ősi lengyel főváros, Krakkó főterének sarkán áll egy négyszintes palota, benne varázslatos étteremmel, amelynek neve Wierzynek (ejtsd: Vjezsinek). Bejárata fölött, kovácsoltvasból öntve egy évszám: 1364. Ama esztendő szeptemberében ugyanis a lengyel uralkodó, Nagy Kázmér királytalálkozót szervezett Krakkóba. Az akkori Európa szinte minden jelentős uralkodója és főhercege jelen volt, így a mi Nagy Lajos királyunk is.

Cérnába szőtt évszázad

2013-02-152013-01-14 Szerző: Koncz Veronika

A halasi csipke száztíz éve az Iparművészeti Múzeumban

A csipke mindig is az elegancia kelléke volt, olyan dísz, amelyet csak a legelőkelőbbek engedhettek meg maguknak. Drága holmi lévén viselőjének társadalmi rangjáról, vagyoni helyzetéről is mesélt. A mai értelemben vett csipkét az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára a pompa városából, Velencéből, de páratlan hírnévre tett szert a szintén sok évszázados múlttal büszkélkedő brüsszeli csipke is.

A kultúra fõvárosa: Kassa

2013-02-212013-01-14 Szerző: Gajdó Ágnes

Ebben az évben Franciaország második legnagyobb városa, Marseille és az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, Kassa lesz Európa kulturális fővárosa. A döntéshozók minden bizonnyal figyelembe vették a felvidéki város multikulturális múltját, a magyar és a német örökség meghatározó szerepét is. Sajnos, egyelőre a helyi magyar intézmények produkcióit nem találjuk a hivatalos programfüzetben, pedig volna mit bemutatniuk. Még akkor is, ha a Hernád-parti városban az évek során jelentősen csökkent a magyarok száma (jelenleg a kétszáznegyvenezres népesség mindössze két és fél százaléka magyar).

Bronzba öntött arcvonások

2013-02-212013-01-14 Szerző: Ribáry Zoltán

Hiánypótlónak nevezhető albumot jelentetett meg nemrégiben a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete A magyar szépirodalom érmei és plakettjei címmel. Prózánk és líránk klasszikusainak portréi sorakoznak a kiadvány lapjain. Megannyi markáns, bronzban rögzített arcvonást fürkészhet az érdeklődő, úgy, ahogyan az adott képmás alkotója láttatja a klasszikusok közé emelkedett „modelljét”. S ezen a ponton akár meg is fordulhat a befogadás: akadhatnak, akiknek egy-egy ilyen plasztikus „személyiségértelmezés” ad indíttatást a bemutatott szerző műveinek el- vagy újraolvasásához.

Feleslegből a rászorulóknak

2013-02-212013-01-14 Szerző: Beran Ferenc

Úgy tűnik, hogy korunkban Szent Ágoston fent idézett szavai egyre időszerűbbé válnak. A globalizálódó kapitalizmus következtében egy vékonyodó társadalmi réteg gazdagabbá válik, a többség pedig elszegényedik. A gazdagodók, mivel vannak tartalékaik, merészebben vásárolnak ruhát, tartós fogyasztási cikket vagy élelmiszert. Így aztán könnyen előfordul, hogy felesleg képződik náluk, amellyel szabadon rendelkezhetnek.

Az atyákkal napról napra

2013-02-212013-01-14 Szerző: Baranyai Béla

Könyvespolcra

Manapság egyre több olyan kiadvánnyal találkozhatunk, amelyek – a liturgikus szövegek mellett – lelki olvasmányt kínálnak az év minden napjára. Az Isten szava minden napra – melynek 2013-as kötete nemrég jelent meg az Új Ember gondozásában – a teljes Szentírást végigolvassa a vállalkozó szelleműekkel. Mindezt értelmező és elmélkedő módon teszi. Az Isten velünk van mindennap című könyv XVI. Benedek pápaságának első feléből vesz elő megfontolásra méltó eszmefuttatásokat, szintén napi beosztással. A Szent István Társulat Patres című kiadványa mindehhez – Szentírás és tanítóhivatal – hozzáteszi a szent hagyományt. E kötet ugyanis – amelynek összeállítója Perendy László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője – az első évezred irodalmából válogat úgy, hogy minden napra jusson átgondolnivaló.

Az életolajozó nevetésről

2013-02-212013-01-14 Szerző: Gajdó Ágnes

Könyvespolcra

A szerzőpáros az Isten ablakain kitekintőknek, az életöröm kivételes birtokosainak, a nevetni vágyóknak ajánlja e könyvet: elsősorban megerősítésül. De jó volna, ha a nevetni nem tudók, az élet súlyos terhei alatt görnyedezők is a kezükbe vennék, mert olvasni egyszerűbb és olcsóbb, mint bármilyen gyógyszeres terápia. A megértett világ sokkal elviselhetőbb – állítja Bagdy Emőke, a népszerű klinikai szakpszichológus, akinek örök vitalitása és derűs életszemlélete sokaknak ad erőt a hétköznapokhoz. Pap János más területen tevékenykedik: a Zeneakadémia docense, zenei akusztikus, a hangok szintézisre törekvő kutatója. Publikációi, előadásai a hangokról, a hangszerekről, a nevetésről, a pedagógiai és a zenei humorról szólnak, s Bagdy Emőkéhez hasonlóan ő is igen karizmatikus személyiség.