Szent Gellért öröksége

A trianoni szerződés 1920-ban az egyházmegye nagyobb részét Romániának ítélte. További jelentős területek kerültek át a Szerb–Horvát– Szlovén Királysághoz, s mindössze harminckét plébánia maradt a csonka Magyarországon. Az új egyházmegyei központ szegedi kiépítésében Glattfelder Gyula püspök mellett Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és Somogyi Szilveszter polgármester is fontos szerepet játszott. 1993-ban az Apostoli Szentszék a Nagyváradi püspökség Magyarországhoz tartozó részét a Szeged–csanádi egyházmegyéhez kapcsolta. A három testvér egyházmegye (Szeged–csanádi püspökség, Temesvári püspökség és a Nagybecskereki püspökség) most együtt jelentetik meg az 1030-ban alapított egyházmegye történetéről szóló köteteket.


 

A további előadások sorában G. Tóth Péter a középkori egyházmegye, illetve a székes káptalan bevételeit elemezte. AXII. századtól a XVI. századig a csanádi püspök jövedelme a negyedik-ötödik helyről a tizenkettedik helyre csúszott vissza a püspökségek rangsorában. A törökök balkáni térnyerése és a Bizánchoz fűződő gazdasági kapcsolatok hanyatlása miatt az egyházmegyét is felölelő dél-alföldi régió gazdasági ereje már a XIII. század óta csökkent. Majd a XIV. század végétől a török betörések rontották főként a Csanádi és a Bács–kalocsai egyházmegyék gazdasági pozícióit.

Kovács Kálmán a Temesi Bánság 1770-es évek eleji vallási ügyeit elemezte. Az előadó többek között rámutatott arra, hogy az államtanács koordinatív szerepe miatt egy helyen találhatók különböző udvari szervek előterjesztéseinek összefoglalói és a velük kapcsolatban született uralkodói döntések, amelyek egyébként különböző anyagokban szétszórtan fordulnak elő. Fazekas Csaba azt a Temes megyével folytatott vitát ismertette, amely a vegyes házasságokkal kapcsolatos. Az 1830–1840-es években belpolitikai vihart kavart Magyarországon a vegyes házasságok áldásmegtagadásának kérdése. Előadónk a Temes vármegye közgyűlésén történtek felidézésével, az érintett papok (például a temesvári plébános perbe fogásával), valamint az egyházmegye minderre adott reakcióival foglalkozott. Busku Anita a nagy tudású püspök, Lonovics József végrendeleteit elemezve rámutatott arra, hogy Lonovics értékrendje egyértelműen kirajzolódik testamentumai alapján. Az évente rendelt miséket illetően a püspök így rendelkezik: „A három szentmise közül az egyik mondandó lesz érettem, a másik a makói temetőben nyugvó unokáimért, a harmadik a felséges uralkodóház élő és megholt tagjaiért.” Vagyis önmaga, közeli rokonai, illetve a dinasztia lelki üdve lebegett a szemei előtt.

Zakar Péter Róka József csanádi helynök életrajzát ismertette. Ebből kiderült, hogy Róka József minden erejével igyekezett megszilárdítani papsága egyházfegyelmi helyzetét, ugyanakkor – ha a politikai helyzet úgy kívánta – püspökével szemben is hűséges maradt a magyar kormányhoz. Ezért költözött át 1848 novemberének elején Makóra, s püspöke felszólítására sem volt hajlandó visszatérni a császáriak által ellenőrzött Temesvárra. Franz Metz a bánsági svábok egyházi énekeit elemezve felhívta a figyelmet azokra a hasonlóságokra, amelyek az egyházi énekek, különösen Szent István és Szent Gellért tisztelete révén összekötik a különböző nemzetiségű híveket.

Latorcai Csaba Brém Lőrinc váradi kanonok felsőházi szerepét elemezte. Brém 1927 és 1930 között volt a felsőház tagja. Az előadó a közigazgatási, valamint a közjogi és törvénykezési bizottságokban végzett munkája alapján elemezte a katolikus főpapság felsőházi munkáját. Claudiu Calin előadásában Augustin Pacha temesvári püspök 1950 júniusában felolvasott pásztorlevelét idézte fel, amely az utolsó, még szabadlábon lévő katolikus püspök letartóztatásához vezetett. Zombori István Hamvas Endre 1944. szeptember 24-től vezetett naplóbejegyzéseit ismertette. Amost előkerült kézirat mintegy kétszáz oldalon át napról napra követi az eseményeket, egészen1945. október 17-éig. A forrás döbbenetes tudósítás az ország délkeleti részén történt korabeli eseményekről. Ugyanakkor nagyszerű képet rajzol a felelősen cselekvő, híveivel messzemenően törődő megyés püspök gondolkodásmódjáról, belső világáról is. Miklós Péter a sztálinista rendszer kiszolgálójává lett Balogh István és Hamvas Endre kapcsolatát foglalta össze. Balogh István 1944 és 1947 között a miniszterelnökséget vezető államtitkárként, majd pártelnökként (Független Magyar Demokrata Párt) és parlamenti képviselőként aktív politikai szerepet vállalt a koalíciós években. Az egykori szegedi lelkész számos kérdésben szembefordult a katolikus egyház tanításával, emiatt 1946 májusában püspöke megintette, 1948 augusztusában pedig eltiltotta a nyilvános papi működéstől.

A konferencián több előadás foglalkozott a magyar–szlovák kapcsolatok történetével is. Käfer István az e témakörben alakult munkacsoport tevékenységéről, Tóth Sándor János a délalföldi szlovák nyelvszigetekről, míg Sztakovics Erika Augustin Pacha gyökereiről tartott előadást.

Az elhangzott előadások nemcsak arra szolgáltak bizonyítékul, hogy milyen gazdag az az örökség, amelynek ápolása a ma élő keresztényeken is múlik, hanem lelki és szellemi táplálékot is jelentettek a hallgatóság számára.