Lelkembe égett képek
Vörösiszap. 2011. október 4-e óta országszerte mindenkinek mond valamit a szó. És mindenki számára ugyanazt jelenti. Számomra nem. Hónapokig napról napra szerveztem az önkénteseket és az adományokat, pakoltam a szállítmányt, osztottam a csomagokat Devecserben. Még most is gyakran megfordulok ott. Nem a szó hallatán jut eszembe bármi is, hanem emlékképek sokasága pereg le előttem mindennap. Nem tudom felejteni a rémült arcokat, a szerencsétlenül jártakat, akik élelmet, takarót kértek, a vállamon síró nénit, a kidőlt kerítést és a házakból a konténerekbe kidobált, vörösre festett tárgyakat.