Felkészülő
Tibor: Nagyon aktívan részt vettem a gyermekvárásban, ennek ellenére kicsit irigykedtem Ágira: mennyivel könnyebb egy nőnek megérezni és megélni az anyaságát! Izgatottan figyeltem magamon, mikorra alakul ki bennem az érzés, hogy apa vagyok.
Amikor Tibor fiunk megszületett, örültem, hogy Ági is, ő is egészségesek. Büszke voltam, hogy én is fiús apuka lettem, de nem éreztem magamon az apaságot.
Onnantól kezdve, hogy hazajöttek a kórházból, én fürdettem a kicsit. Délután öt óra körül értem haza a munkából, és mindig egy kis játék következett. Sokat foglalkoztam a fiammal, de négy-öt hónap is eltelt, mire feltűnt, hogy az egyébként rendkívül jól alvó gyermekünk délután négytől hétig szinte mindig ébren van. Vár, engem vár: az apukáját. Ha kivettem a kiságyból, már nevetett. Szerette a gyömöszölést, a csiklandozást, nagyokat kacagott közben. Tudatának fejlődése és az erre való ráeszmélésem hozta ki belőlem a tényleges érzést: apa vagyok. Lehet, hogy kicsit sok idő kellett hozzá, de nagyon jó érzés volt.