Évkezdés, számok nélkül
Keretszámok, normatívák, összehasonlító statisztikák szegélyezik az életünket, amelyek arról tájékoztatnak, hány százalékkal nő az idén a gazdaság, lesznek-e új munkahelyek, romlik-e a nyugdíjak vásárlóértéke, mennyi marad a zsebben az adóbevallás után.
Mindez cseppet sem új számunkra, hiszen ebben cseperedtünk fel, mai kifejezéssel élve: így szocializálódtunk, a szónak abban az értelmében is, hogy a mögöttünk hagyott rendszerben pártkongresszusok döntöttek arról, mennyi szénre, acélra, új lakásra, és még ki tudja, mi mindenre lenne szükség egy-egy három- vagy ötéves terv alatt. Sokan hitték, hogy ha az előirányzatok maradéktalanul teljesülnek, boldog jövő köszönt majd ránk.