A helynök

Szerző:

Országjáró

Amolyan igazi ferences barátnak gondolná az ember, de a barna reverenda helyett a fekete papi öltözet mégis azt mutatja, egyházmegyés lelkipásztor Garadnay Balázs. Amikor a ferences „hasonlóságot” említem, Balázs atya mosolyog: igen, egy időben valóban foglalkozott a gondolattal, hogy Szent Ferenc utódai közé lép. Az esztergomi ferences gimnáziumban érettségizett, s papi mintaként ott álltak előtte a nagyszerű szerzetes tanárok. Ő is ilyen akart lenni, ugyanakkor visszahívta Pécs, az egyházmegye, ahol gyerekkorában felébredt benne a hivatás.

A hűség. Hűség ahhoz a helyhez, azokhoz az emberekhez, atyákhoz, ahol és akik között fölcseperedett. Ma már harmincnégy éves papi múltra tekint vissza. „Hétéves koromban kezdtem ministrálni a pécsi Ágoston téri templomban. Rendkívüli hatású atyák szolgáltak ott. Köztük azok a pálos szerzetesek, akik a szétszóratás után hivatásuk áldozataiként börtönt viseltek, majd szabadulásuk után ugyanott folytatták, ahol abbahagyták.”

Pécsi Egyházmegye

Szerző:

Országjáró

Az egyházmegye megújítása

Udvardy György megyés püspök minden részletre kiterjedő pasztorális programot kíván megvalósítani. Az egyházmegyét úgy kívánja fölépíteni, hogy ebbe a munkába a papokat, hitoktatókat, lelkipásztori munkatársakat, képviselő- testületi tagokat, világi hívőket egyaránt bevonja, hogy ezáltal minél élőbbé, elevenebbé váljon a katolikus élet Baranyában és Tolnában. Ennek részeként három helynököt nevezett ki. Az általános helynök Garadnay Balázs, a pécsi székesegyház plébánosa, pasztorális helynök Pavlekovics Ferenc pécs-kertvárosi plébános, bírósági helynök Hegedűs János tamási plébános.

„Óriási ajándékként élem meg”

Szerző:

Országjáró

Miskolci EXARCHÁTUS

A miskolci roma szakkollégium elmúlt másfél évéről

Mint arról annak idején beszámoltunk, 2011-ben roma szakkollégiumi hálózatot hoztak létre a magyar történelmi egyházak. A lelkesítő kezdeményezés ma már öt városunk (Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Szeged) mindennapjainak része, sok fiatal életének, gondolkodásának alakítója. Makkai László, a Miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégium lelkész igazgatója tele van jó hírekkel.

– Úttörő munkába kezdett annak idején, hiszen a történelmi egyházak összefogásából létrejött szakkollégiumi hálózat ügyében „kísérleti” magyar modellről beszélhetünk. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

– Nagy várakozás volt bennem a szakkollégiummal kapcsolatban, és persze izgalom is, mert kezdettől óriási lehetőséget láttam benne arra, hogy roma diákokat hozzásegíthessünk kettős identitásuk megerősítéséhez, esetleges hátrányaik leküzdéséhez, és ahhoz, hogy a szakterületükön helytállhassanak, a keresztény spiritualitásban elmélyülhessenek. Egyszerre aggódtam és bizakodtam, amikor a feladatommal szembesültem, és sokat imádkoztam a sikerért. Ennek egyik első jeleként értékeltem, hogy Nagyváradról már egy éve jelezték: átvennék az új modellt, ők is roma szakkollégium indítását tervezik.

Újrakezdés és folytatás

Szerző:

Görögkatolikus lelkiség

Miután túlléptünk a nagyböjti szent időszak felén, görögkatolikus egyházunk arra buzdít bennünket, hogy megfrissült erővel folytassuk a naggyá válást megcélzó és ígérő küzdelmünket. Teszi ezt egyrészt úgy, mintha csak most kezdenénk. Pedig már a negyedik vasárnaphoz érkeztünk! Igaz, hogy ennek kevés saját liturgikus szövege van énekeskönyvünkben (az előírás ismét úgy szól, hogy „a böjti időn kívüli” rend érvényes), viszont azok annál kifejezőbbek, hatékonyabbak. A reggeli istentisztelet énekének minden sora erről szól: „Jertek, munkálkodjunk a lelki szőlőskertben a bűnbánat gyümölcseit érlelvén, ne az evés és ivásban vesztegeljünk, hanem az imádság és böjtölés erényeiben buzgólkodjunk”.

Marillac Lujza március 15.

Szerző:

A hét szentje

Házasságon kívül született 1591-ben, s bár nem tudjuk, kik voltak a szülei, a francia arisztokráciához tartozó de Marillac család tagjaként nevelkedett. A domonkos nővéreknél tanult Poissyban. Mély istenkapcsolatban kezdett kifejlődni misztikus lelkisége. Akkoriban azonban a terjedő tévtanítások miatt a misztikát gyanúsnak tartották, főleg egy nő esetében. Tizenhárom éves korában gyámja, Michel de Marillac kivette a kolostorból, és bevezette a párizsi udvari életbe. Bár felvételét kérte a kapucinus apácákhoz, gyóntatója és a család nyomására 1613 februárjában férjhez ment Antoine Le Grazhoz.

A tekintély eredetéről

Szerző:

A liturgia alapelemei

Nemcsak a családokban, hanem bármilyen közösségben, egyesülésben fontos, kinek hol a helye: az asztal körül az étkezésben, a képzésben, a beszélgetés során, hol van a tagok, a vezetők és a vezetettek, a mester és a tanítványok helye. A tekintély mindig szék, pozíció kérdése is, még a demokráciákban is, ahol a közösség az egyenlőség elve mentén szerveződik meg. Bármi legyen is a forrása, a tekintély maga sohasem demokratikus, hanem hierarchikus, piramisszerűen felépülő valóság (és felelősség).

A „tékozló Atya” története Lk 15,1–3.11–32

Szerző:

A Biblia üzenete

Lukácsot nem véletlenül nevezzük az irgalmasság evangélistájának, úgyhogy talán jobb is nem a tékozló fiú, hanem a tékozló Atya történetéről beszélni. Ezt a példabeszédet Jézus akkor mondta, amikor a farizeusok kérdőre vonták a „társasága” miatt. S valóban, a vámosok és bűnösök mind odamentek hozzá, hogy hallgassák. Ekkor mondja Jézus az Atyát bemutató három példabeszédet az elveszett bárányt kereső pásztorról, az ezüstpénzt kereső asszonyról és a tékozló fiút befogadó apáról. Ez utóbbiban a kisebbik fiú kikéri örökségét, és amikor azt elmulatva rájön emberségét is elemésztő szegénységére, hazamegy, hogy bocsánatot és új lehetőséget kérjen. A nagyobbik fiú nem veszi észre, hogy „minden az övé”. Képtelen az örömre – és így a megbocsátásra is. Önteltségében nem képes a szeretetre, és így megbocsátani sem tud testvérének.

Hazatért „Isten vándora”

Szerző:

Regőczi István atya emlékére

Az 1980-as évek végén hallottam először „Isten vándoráról”, amikor egy nyáron kézről kézre adtuk rongyosra olvasott élettörténetét. Regőczi István 1915-ben született, október 5-én, a rózsafüzér hónapjában, az „előző” (XV. Benedek) pápa idejében. XVI. Benedek péteri szolgálatának végén, február 28-án ezekkel a szavakkal búcsúzott a Castel Gandolfó-i hívektől: „Csak egyszerű zarándok vagyok, aki megkezdi földi zarándokútjának utolsó szakaszát.” Nem sokkal a szentatya búcsúszavai után, a sede vacante második órájában „Isten vándora” földi zarándokútjának utolsó szakaszát is befejezte. Kilencvennyolcadik életévében érkezett célba.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.