Egy hó­na­pon be­lül két olyan film­mel is ta­lál­koz­ha­tunk a ma­gyar mo­zik­ban, me­lyek­ben haj­dan jobb na­po­kat lá­tott, köz­is­mert szí­né­szek buk­kan­nak fel is­mét. Nicholas Jarecki Vég­ze­tes ha­zug­sá­gok (Arbitrage) cí­mű al­ko­tá­sá­ban Richard Gere, Robert Zemeckis Kény­szer­le­szál­lás (Flight) cí­mű film­jé­ben Denzel Wa­shing­ton játssza a fő­sze­re­pet. A két fil­met azon­ban té­má­juk is ösz­­sze­kap­csol­ja. A bo­nyo­dal­mat ugyan­is mind­ket­tő­ben az okoz­za, ami két em­ber kap­cso­la­tát meg­mér­ge­zi, a tár­sa­da­lom fi­nom szö­ve­tét pe­dig fel­bom­laszt­ja. A ha­zug­ság.

Ál­dott a gyer­mek­lé­lek: úgy ke­ver ösz­­sze va­ló­sá­got és kép­ze­le­tet, hogy el­ra­ga­dó vi­lá­got épít ma­ga kö­ré — ez azon­ban na­gyon kön­­nyen, egy moz­du­lat­tal le­rom­bol­ha­tó. Egy né­ger kis­lány, Hush­puppy (Quvenzhané Wallis) meg­ha­tá­roz­ha­tat­lan tér­ben és idő­ben él, min­den­nap­ja­it át­szö­vi re­a­li­tás és me­se utá­noz­ha­tat­lan egy­ve­le­ge, mi­köz­ben fo­lya­ma­to­san küz­de­nie kell a fel­nőt­tek ki­áb­rán­dí­tó vi­sel­ke­dé­se el­len. A mes­­szi dél vad­jai cí­mű film alap­ve­té­se meg­ter­he­li a lel­ket, és ké­sőbb sem lesz könnyebb, de egyet ígér­he­tek: meg­éri vé­gig­néz­ni.

Andrej Tarkovszkij Tü­kör cí­mű film­je 1973—74-ben ké­szült. For­ga­tó­könyv­ét a ne­ves ren­de­ző Alekszandr Misarinnal kö­zö­sen ír­ta. Meg­ál­la­pod­tak: so­ha sen­ki­nek nem árul­ják el, hogy az egyes je­le­ne­te­ket me­lyi­kük ál­mod­ta vá­szon­ra. Az azon­ban biz­tos, hogy az em­lé­ke­zet tük­ré­be pil­lan­tó fil­met, e höm­pöly­gő idő­uta­zást el­ső­sor­ban Tarkovszkij ön­élet­raj­za ih­let­te. Öt­le­te már 1968-ban meg­fo­gal­ma­zó­dott az al­ko­tó­ban. Ek­kor még a Val­lo­más cí­met vi­sel­te, és Tarkovszkijnak ezért a film­jé­ért is meg kel­lett küz­de­nie.  Éve­kig nem ka­pott en­ge­délyt a for­ga­tás­ra. Az il­le­té­kes elv­tár­sak ne­he­zen ért­he­tő­nek tar­tot­ták…

Nincs más, csak fény és va­ló.
Nincs sö­tét­ség és ha­lál a vi­lá­gon.
A ten­ger part­ján ál­lunk va­la­há­nyan.
Én is, egy — ama­zok kö­zül va­ló,
Kik a hal­ha­tat­lan­ság hal­ra­já­ra
Há­lót ké­szí­te­nek fo­gás­ra vár­va.

Ta­valy év vé­gén ár­ve­rez­ték el a Sotheby’s lon­do­ni auk­ci­ós ház­ban Andrej Tar­kovszkij ha­gya­té­kát. A ren­de­ző több ezer da­rab­ból ál­ló tárgy­együt­te­sét alig né­hány perc alatt ko­ráb­ban be­csült ér­té­ké­nek a ti­zen­öt­szö­rö­sé­ért, 2,4 mil­lió ame­ri­kai dol­lá­rért vet­ték meg. A fi­ná­lé­ban há­rom ér­dek­lő­dő ma­radt: egy ho­mály­ban ma­ra­dó lett üz­let­em­ber, Lars von Trier dán ren­de­ző és Mi­ha­il Meny, Orosz­or­szág ivanovói kör­ze­té­nek kormányzója, Tar­kovszkij szű­kebb pát­ri­á­já­nak kép­vi­se­lő­je.