Hit és egészség

Az ószövetségi Szentírás – különösen a mózesi könyvek – aprólékos előírásokban határozzák meg, miként kell a zsidóságnak élnie. Akik Izrael közösségéhez akarnak tartozni, azoknak igen sok táplálkozási, tisztasági, életmódbeli szabályt kell betartaniuk. Korábban szívesen tekintették ezeket csupán praktikus higiénés előírásoknak, pedig sokkal többet adtak ennél – állandóan Jahve közelében tartották a hívőket. Az egész napot átszövő szabályrendszer újra meg újra eszükbe juttatta, hogy Jahve népéhez tartoznak.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a szabályok valóban szolgálják a testi egészséget is. Ezt tapasztaljuk akkor is, amikor a keresztény élet normáit, életmódbeli tanácsait nézzük.

Az élet kultúrájának fényében

A meddőségről és okainak kezeléséről szerveznek előadásokat orvosi, bioetikai és lelkipásztori megközelítéssel lelkivezetőknek, papoknak és érdeklődőknek április 9-én, kedden 10 és 14 óra között Budapesten, a Szent István-bazilika egyik közösségi termében.

A rendezvény védnöke Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke.

Kihez fordulhatnak a katolikus házaspárok, akik azt tapasztalják, hogy nem jön a baba? Ki tud nekik tanácsot adni abban, hogy mi az, amit megpróbálhatnak, és hogyan válasszanak a lehetséges módszerek közül?

A tél végén már nem az utcára mentek „haza”

A leghidegebb időszakban két helyszínen is ideiglenes hajléktalanszállót nyitott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az önkéntesek által üzemeltetett két menedékhelyen több mint háromszáz ember fordult meg, és sokan közülük már nem az utcára mentek vissza.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat hosszú ideje rendszeresen megnyitja a hajléktalan emberek előtt országos központjának helyiségeit. A tanácskozások, rendezvények helyszíneként szolgáló épületben a leghidegebb napokon éjjelenként húsz hajléktalan ember kapott szállást. Az ideiglenes menedék zárását követően a hajléktalan emberek többsége a szociális szakemberek segítségével magasabb szintű intézményes ellátásba került. Hárman saját albérletbe, négyen munkásszállóra, tízen pedig hajléktalanszállóba költöztek, és csupán hárman döntöttek úgy, hogy visszamennek az utcára.

Gondolkodtam darab ideig, vajon papírra vessem-e a lentebbieket, mert a történet nagyobbik fele olyannyira a magánügyem (magánügyünk), hogy nyilvánosságra hozatalát talán tiltja a szemérmesség. Aztán néhány hónap után végül arra jutottam: nem baj, ha mások is megismerik, mit őrizgetek a lelkemben a negyvenedik érettségi találkozóm óta.

Ágnest hamar megszerettem. (Nem ez a neve, de ez a kis „hamisítás” talán megóv bennünket attól, hogy túl sokan ráismerjenek.) Szeretem mindmáig. Az elemi iskolában (akkoriban általánosnak nevezték, de én rendre az otthon tanult kifejezést használom) sodort össze bennünket a véletlen, és a gimnáziumban újra egy osztályba kerültünk.

Ilyennek képzelem az iskolát

A fenti címmel óvodásoknak hirdetett rajzpályázatot a Budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium. A korábban az angolkisasszonyok iskolájaként ismert intézmény három kategóriában várta az alkotásokat. Közel hatszáz pályamű érkezett szerte az országból, sőt a határon túlról is.