Szerzetesség és liturgia

A csillagos égről szerzett legszebb élményemet egy bencés barátomnak köszönhetem. Több mint tíz éve már, hogy elvitt magával új-mexikói monostorába, ahol élt. Távol a vezetékes víztől és áramtól, a közvilágítástól, a lakott településektől, a Chama folyó völgyében áll magányosan ez a vályogapátság, kétezer méter magasan, hatalmas vörös szikláktól, szikár növényzettől övezve.

A vibráló, autótülköléstől, petárdarobbanásoktól, szirénától zajos római éjjelekből csöppentem ide, a sivatagba, ahol az éjszakák egyszerre voltak végtelenül csendesebbek és elevenebbek, mélyebbek és éberebbek.

Görögkatolikus lelkiség

Húsvét! Ujjongva dicsőítjük és magasztaljuk Krisztus Urunk feltámadását. „Emberek, vigadozzatok!” Nem véletlen, hogy görögkatolikus egyházunk húsvéti szertartása tele van túláradó örömmel és tündöklő fénnyel. Nem is lehet ez másként, hiszen „a halál legyőzetését ünnepeljük, a pokolnak megrontását, más, örök életnek kezdetét, és örvendve magasztaljuk ezek kegyes eszközlőjét, egyedül áldott és dicsőített Istenét atyáinknak”. Hosszan tartó nagyböjti küzdelmünk végén az ünnep mámorító örömében – immár naggyá válva – visszatekintünk a megtett útra, és szinte csak egyetlen napnak látjuk azt: „Tegnap veled temetkeztem el, Krisztus, veled ébredek ma, a Feltámadóval.”

A hét szentje

Az utolsó nyugati egyházatya közel száz évvel a Nyugatrómai Birodalom bukása után, 560 körül az Ibériai-félszigeten látta meg a napvilágot. Forrongó, átalakuló világ volt az: a régi kor eltűnőben, az új még kialakulatlan, a félszigeten akkor uralkodó vizigótok pedig csupán néhány évtizeddel később tértek át a római katolikus hitre.

Izidor apja az ariánus Athanagild gót király magas beosztású tisztviselője volt, bátyja, Leander pedig apát, majd Sevilla püspöke. A szülők korai halála után ő vette kezébe öccse nevelését. Irányítása alatt Izidor megismerte mind az antik, mind a keresztény műveltséget – életművének egyik nagy érdeme éppen az, hogy az ókori hellén alapokon nyugvó tudását összeegyeztette a nyugati kereszténységgel, és amennyire lehetséges volt, átmentette azt a középkor számára. Számos teológiai és történeti művet írt, emellett enciklopédikus munkáiban tulajdonképpen összefoglalta a kor tudását.

A Biblia üzenete

A húsvét utáni második vasárnapot II. János Pál pápa az irgalmasság vasárnapjává nyilvánította. A mai evangéliumban is Jézus csodálatos irgalmassága nyilvánul meg. János írja le nekünk, hogy miként mutatta meg magát a feltámadt Krisztus az ő hűtlen apostolainak. Hiszen Jézus elfogatásakor mindnyájan elfutottak, és magára hagyták urukat. Péter még háromszor meg is tagadta. Most az ijedt apostolok életüket féltve bezárkóznak annak a jeruzsálemi hívőnek a házába, akinél annak idején Jézussal az utolsó vacsorát elköltötték. Minden reményük elpárolgott, teljes tanácstalanságban vergődnek. Jézus, annak a napnak az estéjén, amelynek hajnalán feltámadt, mégis „jön” ezekhez az ijedt tanítványokhoz.

A liturgia alapelemei

A húsvéti szent három nap szertartásaiban számos megrendítő szimbólummal találkozunk. Nyilván szándékolt ezek „megrendítő” ereje, hiszen a cél az, hogy az Úr húsvétjában való megmerülésünk valóban hasson ránk: a hitünkre, a szellemiségünkre, de az érzelmeinkre, érzéseinkre is. E szimbólumok közé tartozik a nagycsütörtök este nyitva hagyott és üres tabernákulum. Közismert, hogy a tabernákulum az Oltáriszentség őrzésének helye. Az Oltáriszentséget pedig alapvetően két okból őrizzük: a betegek áldoztatásához szükséges, hogy a szentmisén több ostyát konszekráljunk, azért, hogy ha a papot beteghez hívják, legyen honnan magához vennie a Szentséget.

Görögkatolikus lelkiség

Görögkatolikus egyházunk a feltámadás öröméből fakadó hittel vezet bennünket a húsvéti időben. Megünnepeltük Urunk feltámadásának ünnepét: nem is csak vasárnap tettük ezt, hanem a „fényes hét” minden napján. A feltámadás utáni új korszakba lépve felpörgött az idő kereke, és mindennap „a következő hang” szerint vettük a liturgikus énekeket, mégpedig „feltámadási”, ünnepi rend szerint. A nyolcas ciklusba visszatérve, a Tamás apostolról elnevezett vasárnappal újra elkezdődik a „rendes” vasárnapok sorozata, ám a húsvéti énekekkel, hogy az ünnepzárásig figyelmeztessen bennünket a feltámadásba vetett hitünk fontosságára. Hogy aztán majd minden vasárnap is „kis húsvétot” ünnepelhessünk.

A hét szentje

Reimsi nemesi család legidősebb gyermekeként számos előjog illette meg. Ő mégis korán, már tizenévesen papi pályára lépett. Huszonegy éves korában elvesztette szüleit, így ő lett a családfő. Miután gondoskodott testvérei jövőjéről, folytatta teológiai tanulmányait. 1678-ban szentelték pappá, 1680-ban pedig teológiai doktorátust szerzett.

De la Salle János – bár tudatosan soha nem készült erre – a francia oktatási rendszer megújítójává vált. Fiatal papként, 1679-ben egyik unokahúgával iskolát alapított Reimsben szegény lányok számára. Egyre többen jelentkeztek, hogy segítenek a munkájukban. Miközben az iskola bővült, De la Salle János figyelme a tanárok felé fordult. Úgy látta, hiányzik a központi irányítás, a pedagógiai célkitűzés és a továbbképzés.