Irgalmas lélekkel
Ferenc pápa megkezdte péteri szolgálatát
A konklávé második napján megválasztott Ferenc pápa március 19-én, a római Szent Péter téren szentmise keretében megkezdte péteri szolgálatát. Szentbeszédét a következőkben közöljük:
Kedves Testvérek!
Megköszönöm az Úrnak, hogy péteri szolgálatom elején Szent József, Szűz Mária jegyese, az egyetemes egyház védőszentje ünnepén mutathatom be ezt a szentmisét. Ez az egybeesés nagyon gazdag jelentést hordoz, továbbá névnapja tiszteletre méltó elődömnek: mellette állunk imáinkkal, szeretetünkkel és hálánkkal – kezdte homíliájában Ferenc pápa.
Köszöntötte a bíborosokat, a püspököket, a papokat, a diakónusokat, a szerzeteseket és szerzetesnőket, minden világi hívőt. Megköszönte a keresztény egyházak és egyházi közösségek, valamint a zsidó és egyéb vallási közösségek képviselőinek jelenlétét. Szívélyes üdvözlettel fordult az állam- és kormányfőkhöz, a világ számos országának hivatalos küldöttségeihez és a diplomáciai testülethez. Idézte az előbb felolvasott evangéliumi szakasz szavait: „József úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala. Magához vette feleségét” (Mt 1,24). Ezek a szavak már magukban foglalják azt a küldetést, amelyet Isten bíz Józsefre: legyen „custos”, őrző. Kinek az őrzője? Máriáé és Jézusé; de ez a küldetés később kiterjed az egyházra, mint ahogy ezt Boldog II. János Pál hangsúlyozta Redemptoris Custos kezdetű apostoli buzdításában: „Szent József, amilyen szeretetteljesen viselte gondját Máriának és amilyen örömmel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének, ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos Testét, az Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz” (1. pont).
Nagyon vártuk
Nagyon vártuk őt, az elmúlt hetekben szinte minden gondolatunk körülötte forgott. Személyét találgatták a templomban, a boltban és az utcán. Voltak a jól informáltak szerint esélyesek, és még esélyesebbek. Rövid idő alatt sokan váltak egyházi szakértővé, és itt is, ott is bölcs tanulmányok születtek. Az egész világ várta őt, mert mindenki érezte, hogy pápának lennie kell, és ha éppen nincs, akkor nagyon hiányzik, még annak is, aki azt gondolja, hogy nincs szükség rá. Vajon fiatalabb lesz vagy idősebb, tudós vagy gyakorlatias ember? Mi lesz az első feladata, és kik lesznek a segítői?
A kérdésekre jól kifundált válaszok jöttek, de mire a tévé képernyőjén megjelent az a bizonyos kémény, már csak az ima maradt és a puszta kíváncsiság. Néztük a kéményt órákon át, és vártunk, aztán amikor felszállt a fehér füst, és az erkélyen megjelent Valaki, aki egyszerűen csak jó estét kívánt, akkor hirtelen mindannyian megérezhettük, hogy nem valamiféle szakértő okoskodás, hanem a Szentlélek irányítja az életünket! Mert talán nem őt vártuk, és mégis őt szerettük volna. Megtapasztalhattuk, hogy a Szentlélek gondolatai a mieink felett állnak, mert úgy tűnik, hogy a világnak most éppen erre az emberre van szüksége.
Az ő szeretetére, nyitottságára, áldó kezére és erőt adó szavára. A szegények szentjének nevét választotta, s ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy kikért szeretne élni és dolgozni hivatalában. Az Argentínából, saját szavai szerint a „világ végéről” jött ember olyan természetesen szólt hallgatóságához, hogy rögtön megnyerte bizalmukat. Ferenc pápa latinos lendületével nemcsak Rómát hódította meg pillanatok alatt, hanem mindazokat is, akik a média útján kerültek közel hozzá. Gesztusaival figyelmeztetett, hogy nem az ő személyére kell figyelnünk, hanem arra, akit képvisel. Imát mondott, és imát kért az ünneplő tömegtől, s kedves kérését talán még a nem hívő újságírók sem tudták visszautasítani. Sokan szeretnénk most Rómában lenni és megszorítani a kezét, megölelni, reményt meríteni a tekintetéből. A választás óta, úgy érzem, tavasz van. A hó és a hideg ellenére itt van a tavasz, az egyház tavasza. Virágvasárnap ünnepének közeledtével csak arra tudok gondolni, hogy földi helytartója is ugyanazt a szerénységet, egyszerűséget választotta, mint a Mester, amikor szamárháton vonult be Jeruzsálembe. És olyan jó erre gondolni!
A stílus és az ember
Közéleti személyiségek, papok, szerzetesek nyilatkoztak lapunknak Ferenc pápáról
Derűvel, alázattal
Természetesen nagy örömömre szolgál, hogy jezsuita szerzetes lett a pápa, hiszen ferences, domonkos, bencés volt már, de jezsuita még nem. Személyesen nem találkoztam vele, mégis közel érzem magamhoz, hiszen ő is abban a képzésben részesült, amiben én is. Kétszer is elvégezte a Szent Ignác-i lelkigyakorlatot. Ennek végén születik meg az emberben az elhatározás, melyet az önfelajánló ima szavai fejeznek ki a legjobban: „Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell.” Nyilvánvaló, hogy ő is magáénak érzi ezeket a gondolatokat.
Péteri szolgálat missziós lelkülettel
Az új evangelizáció útjai
Túl azon, hogy magát az új evangelizációt pontifikátusának ötödik évében II. János Pál pápa hirdette meg, a zsinati és a zsinat utáni pápák valamennyien új lendületet adtak az evangelizáció művének kibontakozásához. A neves amerikai teológus, Avery Dulles egyenesen úgy fogalmazott, hogy a pápaság napjainkban az új evangelizáció vezető ereje egyházunkban. Minden reményünk megvan arra, hogy ez így lesz Ferenc idejében is, aki legelső beszédének végén máris szólt arról a vágyáról, hogy összefogásunk és szeretetünk elvezessen az evangelizáció sikeréhez.
Az „új vértanúk” ökumenikus imádsága
A Sant’Egidio közösség nagyheti programjai
A Sant’Egidio közösség mindenkit szeretettel hív nagyheti programjaira. Az „új vértanúk” ökumenikus imádságára a pesti Jézus Szíve-templomban március 26-án, nagykedden este hét órakor kerül sor azoknak a férfiaknak és nőknek az emlékére, akik a négy földrészen napjainkban életükkel fizettek az evangéliumhoz való hűségükért. A szertartást vezeti és szentbeszédet mond Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius.
„Jézus mindenkitől szegénységet kért”
Vértesaljai László jezsuita a szentatya megválasztásának hátteréről
Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires-i érsek pápává választása világra szóló meglepetés volt – még saját rendjében, a jezsuitáknál is. Úgy tűnik, Ferenc pápa új, „lazább” stílust, közvetlenebb kommunikációt, a korábbinál több humort akar meghonosítani a Vatikánban. Milyen megfontolások húzódhatnak meg e mögött?
– Milyen reményekkel, aggodalmakkal tekintett a pápaválasztás elé?
– Egyre erősödött bennem a reménykedés. Azért imádkoztam, hogy olyan Péter-utód szülessen, amilyenre leginkább rászorulunk. Soha eddig nem éltem még meg ennyire tudatosan a pápaválasztást. Nem találgattam, hogy ki lesz, de azon eltöprengtem, milyen karakter következhet a nagy lelkipásztor, II. János Pál és a nagy formátumú teológus, XVI. Benedek után. Valami olyasmire jutottam, hogy a következő pápának nem kell kivételesen kiemelkedőnek, „rekordernek” lennie valamiben, sokkal lényegesebb az, hogy harmonikus, jól integráló személyiség, a remény embere legyen.
Nem fontos, hogy sokat utazzon, mert nemcsak a távoli vidékeknek, hanem Rómának, a kúriának is jó pásztorra van szüksége. Jellemző adat Ferenc pápáról, hogy Buenos Aires-i érsekként egyházmegyéje összes papjának adott egy saját mobilszámot, és biztosította őket arról, hogy éjjel-nappal hívhatják, ha fontos ügyről van szó. Így közvetlen kapcsolatot teremtett a papjaival, nagy bizalmát jelezve irántuk. Baráti, testvéri, és nem adminisztratív kapcsolatra törekedett velük. Ez a személyes, bizalommal teli szál az, amely élettel töltheti meg a hivatalos kuriális kapcsolatokat. Hozzájárulhat ahhoz, hogy nagyobb transzparencia, vagyis átláthatóság, és így nagyobb nyíltság jellemezze az egyház központjának működését.
– Melyek az egyház életének azok a kihívásai, amelyekre válasz Bergoglio érsek pápává választása?
– A társadalmi igazságosság ügye feltétlenül ilyen. Sokat beszélünk róla, fontos egyházi dokumentumok taglalják a témát, nagy művek születtek a megvalósítására, de az egyház egészét nem járta át. Pedig Jézus mindenkitől szegénységet kért. Sokszor és szívesen delegáljuk a társadalmi igazságosság általános feladatát egy-egy intézménybe, pedig még a karitász léte, tevékenysége sem ment fel a saját illetékesség alól. Jó látni a „tömegközlekedő” Bergoglio pápát, vagy éppen a kongregációra esőben is kerékpáron siető lyoni bíborost. Meglehet, hogy Ferenc amolyan „gyalogos pápa” lesz.
– Történelmi döntés született: az első jezsuita pápát választották meg (és Bergoglio bíboros volt az egyetlen jezsuita a pápaválasztó bíborosok között). Hogyan hat ez a rendre, melyek az első reakciók?
– Meglepett a megválasztása, minthogy esélytelennek tartottam őt, gondolom, sok rendtársammal együtt. Rendünk vezetése elég sok bírálatot kapott az utóbbi évtizedekben, biztosan joggal is. Azt talán nem látta mindenki, hogy a Jézus adta szabadság nevében próbálunk főként a „határokon” jelen lenni, a krisztusi értékeket élni, képviselni… Ehhez tartozik a kérdezés bátorsága. Jézus barátainak, és nem szolgáknak hívta az övéit, és ennek a testvéri kapcsolatnak az alapja a kölcsönös bizalom volt. Bergoglio bíboros pápává választása egészen biztosan visszahat a rend életére. Már a bíborosok gyors döntését is az óriási bizalom jelének tartom.
– Miért esik az átlagosnál nagyobb hangsúly a jezsuitáknál a szociális igazságosságra, az evangéliumi szegénységre?
– Ezt Jézus maga így látta. Prófétai erővel szól a gazdagság veszélyeiről, a szegényeknek hirdeti az evangéliumot, melléjük áll, az ő sebeiket kötözi be, de a Zakeus-féle gazdagokat is lesegíti a fáról, hogy emberré legyenek. Szent Ignác egész életét áthatotta ez a radikális, Jézus-szerű szegénység. A társadalmi igazságosság szolgálata pedig egyik mai szellemi módja a szegények szolgálatának, valójában prevenció, megelőző gondoskodás, hogy ne kelljen nélkülözni… Újra meg újra hangsúlyozni kell: nem egyes rendek, nemcsak a papok vagy a karitatív jótékonysági szervezetek feladata, hanem minden egyes ember kötelessége, hogy a maga módján – de Jézus nevében – részt vegyen benne. A jezsuita pápa bátor névválasztása – Francesco, il Poverello, Ferenc, Isten Szegénykéje – arra utal, hogy Péter új utóda alapgondolattá, elsődleges küldetésévé tette ezt a szolgálatot egy olyan korban, amely hosszú évek óta gazdasági és etikai válsággal küzd.
– Mik lehetnek azok a sajátosságok, amelyek jezsuita voltából adódóan jellemzik majd Ferencet pápaként?
– Úgy érzem, a jezsuita mentalitás belső szabadsága árad belőle: ez tűnik ki a gesztusaiból, ahogyan megszólítja az embereket, ahogy pápaként is buszra száll, vagy maga fizeti ki a számláját a hotelben, ahol a konklávé megkezdése előtt lakott. Igen, ez új stílus, új lelkület. A Lélek munkája, amely megújítja a föld színét, még a Vatikánban is.
Politikai és szociális feszültségek
Argentína
Az „ezüst” jelentésű latin argentum szóból származó Argentína elnevezés Martin del Barco Centenera 1602-ben írt költeményéből származik, és az 1826-os alkotmánnyal vált a nagy latin-amerikai ország hivatalos nevévé. 1502-ben Amerigo Vespucci és útitársai voltak az első európaiak, akik felfedezték a ritkán lakott területet. Bár nem találtak értékesebb természeti kincseket, Juan Díaz de Solís 1516-ban spanyol gyarmattá, perui alkirálysággá tette meg. Buenos Aires megalapítására 1580-ban került sor.
Argentínát 1776-ban a nagyobb kiterjedésű Río de la Plata alkirályság részévé nyilvánították, melynek Buenos Aires lett a legforgalmasabb kikötője és kereskedelmi központja. Az 1810-ben kezdődött függetlenségi küzdelem 1862-ben győzedelmeskedett, ekkor választották meg az ország első köztársasági elnökét. Az 1870- es évek tragikus fejleménye volt az őslakosok irtása, földterületük kisajátítása.