Szegedi beszélgetés Csicsó János főlelkésszel

Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Főlelkészség – ez áll a névjegyén. Második éve lelkipásztora a londoni magyaroknak. 1999-ben szentelték pappá Pécsett. Előzőleg egy évig diakónus volt Villányban, egy évig Bikalon káplán, majd tizenegy esztendeig plébános Beremenden. Illik rá a mondás: kinek szívét a magyarság, a szülőföld melegsége járta át, nem hagyhatja azt kihűlni sehol és sohasem.

– Nem különös, hogy a ballagó Tisza mentén találkozunk, és nem a Temze partján?

– Mondhatnánk különösnek. Nekem a csángóföldi Bákó megyében Forrófalva az elbocsátó kis pátriám, de úgy vagyok, ahogyan Tamási Áron érezte, ha megkérdezték: mi végett van a világon… Londonban és magyar testvéreim körében bárhol hazám történelmi szívét hallom dobogni. Hogy a Tiszánál találkoztunk, annak köszönhető, hogy Kiss-Rigó László megyés püspök úr meglátogatott minket az angol fővárosban, érdeklődött hogylétünkről, elhozta a szegedi hívek jókívánságát, üzenetét. Én most eljöttem, megköszöntem.

Az Olvasó írja

Fekete Edith Sacré Coeur nővér halálára

A nagy magyar író, Fekete István leánya 1930. szeptember 12-én született Ajkán. Édesapja akkoriban ott volt gazdatiszt Nirnsee Ferenc birtokán. Az elemi iskolát Ajkán végezte, majd a család 1942-ben Budapestre költözött. Középiskolai tanulmányait a budai Sacré Coeur nővérek leányiskolájában fejezte be. 1948-ban érettségizett, és 1949-ben a rend tagja lett. Még ebben az évben elhagyta az országot, mivel a kommunista rendszer feloszlatta a szerzetesrendeket. Ausztriába távozott, és a Vorarlberg tartományban lévő Bregenzben élt apácaként. 1958-ban végleges fogadalmat tett Rómában.

Keresztapák és keresztanyák missziója Moldvában

Keresztszülőnek lenni értékes hivatás. A keresztapa és a keresztanya az, aki ott is van, meg nincs is ott a gyermek növekedésénél, része is, meg nem is a kicsi életének. Figyeli, hogyan cseperedik, és felelősséget vállal érte. A moldvai csángóknál más jelentése is van e fogalomnak: náluk két ember nem megy el szó nélkül egymás mellett, keresztapának vagy keresztanyának szólítják egymást. 2004 óta pedig egy harmadik értelem is él: ekkor indult az a program, melynek lényege, hogy bárki támogathatja egy csángó gyermek magyartanítását – jelképesen keresztszülőjévé válva ezzel.

Nyisztor Ilona népdalénekes a csángóságról – csángó dialektusban

– Úgy tudom, hogy édesanyjától tanulta a magyar népdalokat. Hogyan emlékszik vissza, miként tanította?

– Édesanyámtól tanóltam sok éneket, úgy népdalakat, mind szentes énekeket es. Nem ültünk le, hogy tanyítsan, hanem mivel szeretett énekelni, mindig énekelgetett, és én megtanóltam az énekeket. S mikor jöttek az emberek haza a lakodalamból, énekeltek, én meg mindig füleltem, mit énekelnek, és azt es megtanóltam.

– Talán kevesebben tudják, hogy nemcsak énekel, de tanít is népdaléneklést…

– Nekem nagyon fontos, hogy visszatanyítsam a szép dalainkat. Most nincsenek guzsalyasak (fonóház, ahol téli estéken a fonó lányok összegyűltek – a szerk.), ahol lenne lehetőség megtanólni az énekeket. A jó énekes asszanyak szép lassan kihalnak, s a szép énekeket is viszik magukval. A magyaraktatásan keresztül van lehetőség visszatanólni szép énekeinket, táncainkat, mindent, ami a kultúránkhaz tartozik. Ez fontos, mert a fiatalak a jövő, s nekik kell, átadjuk, megtanyítsuk, amit tudunk. Így nem veszítjük el az identitásunkat, a kultúránkat – a kincsünköt.