De la Salle János április 7.

Ezért vacsorákat szervezett, amelyekre különböző tanárokat hívott meg, s ennek keretében tudományos és illemtani „továbbképzéseket” tartott számukra. Amikor néhány szegény, alacsony származású tanárt befogadott a házába, átlépte a társadalmi határokat, s ezt a családja nem nézte jó szemmel. Ezért lemondott örökségéről, bérelt egy lakást, és megalapította a Keresztény Iskolatestvérek kongregációt, amely az első olyan férfi tanító rend lett, amelynek tagjai között nem volt mindenki pap.


Abban az időben a szegény gyerekeknek nem sok kilátásuk volt a jövőt illetően. De la Salle János úgy gondolta, az oktatás reményt és szabadságot adhat azoknak is, akik számára e földön „messze a megváltás”. A közösség ingyenes iskolákat hozott létre, ami több okból is nagy ellenállásba ütközött. Egyrészt az iskolatestvéreket támadták, hiszen a laikusok közössége akkoriban ismeretlen rendi életforma volt. Másrészt az ingyenes iskola sem tetszett sokaknak, hiszen még a plébániákhoz tartozó iskolákban is elvárták a szülőktől a hozzájárulást. A támadások ellenére az iskolatestvéreknek sikerült létrehozniuk egy minőségi oktatást nyújtó iskolahálózatot Franciaországban.

De la Salle János tudásuk alapján különböző osztályokba osztotta szét a tanulókat. Tantervet és órarendet vezetett be, csökkentette a gyerekek munkával töltött idejét, egyensúlyt teremtett a hitoktatás és a világi tudományok tanítása között. Szorgalmazta, hogy a mindennapi életben hasznosítható tudást adjanak át a gyerekeknek. A hagyományos iskolák mellett vasárnapi tanfolyamokat szervezett felnőttek számára, valamint létrehozta az első olyan iskolát, amelyben elítéltek tanulhattak.

Halálakor közel húsz oktatási intézményt tartottak fenn az iskolatestvérek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.