Eucharisztikus kongresszus Vácott
Eucharisztikus kongresszust tartanak Vácott május 10–11-én az 1938-ban Budapesten megrendezett 34. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus 75. évfordulója alkalmából.
Ami rejtve marad
A megújulás ideje
A teremtés a kutató emberi értelem számára az egyik legnagyobb titok. Az ókori bölcsektől kezdve a kortárs természettudósokig nemzedékek egész sora kereste a választ a nagy kérdésekre: Honnan a világ? Miért van? Lehetne-e egészen másmilyen? Van-e előre kiszabott sorsa? Van-e egyáltalán értelmes belső rendje, struktúrája, vagy minden erőfeszítés, amelyet arra teszünk, hogy megismerjük, eleve kudarcra van ítélve?
Nagyvilág
Iraki választás
A káld katolikus patriarchátus arra bátorította az iraki keresztényeket, hogy vegyenek részt az április 20-ai tartományi választáson, hiszen ez lelkiismereti kötelességük. Louis Raphaël Sako babilóniai pátriárka a bagdadi nagyszemináriumot átalakíttatja a rászoruló családok számára. (KAP)
Vatikán
„Missziós, nem pedig öntetszelgő egyházra van szükségünk”
A közgyűlésüket tartó argentin püspökökhöz intézett üzenetében Ferenc pápa elnézést kér, amiért nem lehet közöttük. Tréfásan arra hivatkozik: „nemrég vállalt új elkötelezettsége” akadályozza meg abban, hogy jelen legyen az argentin főpásztorok értekezletén. „Imádkozzatok azért, hogy ne bízzam el magam, és azt halljam meg, amit Isten akar tőlem, ne pedig azt, amit én akarok – írja. – Az olyan egyház, amely nem tud kilépni önmagából, előbb-utóbb
megbetegszik azoknak a szobáknak az áporodott levegőjében, amelyekbe bezárta magát.” Az egyház tipikus betegsége Ferenc pápa szerint az, hogy magába zárkózik, öntetszelgővé és nárcisztikussá válik, ami affektáló klerikalizmushoz vezet, és nem segíti elő az evangelizáció vigasztaló és jóízű vidámságát. (VR)
Szeminaristák és tanáraik az Örök Városban
Az esztergomi papnevelő intézet növendékei elöljáróik és tanáraik vezetésével negyvenhárman Rómába zarándokoltak – a hit évében. Köztük volt Székely János esztergom–budapesti segédpüspök mellett Blanckenstein Miklós rektor, Frankó Tamás prefektus, Mazgon Gábor spirituális, Török Csaba, a fundamentális teológia és Válóczy József, a filozófiatörténet tanára is. Eljöttek az újmisés papok is, hogy a többiekkel együtt látogassák meg a San Callisto-katakombát, imádkozzanak a patriarkális bazilikákban, megtekintsék Róma nevezetességeit, s meghallgassák a szerdai általános kihallgatáson Ferenc pápa katekézisét.
És a „hitetlenek”?
A Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa szervezésében tavaly novemberben nemzetközi részvétellel tartottak konferenciát Rómában. Ennek számomra egyik legérdekesebb előadását A. Büssing német professzor tartotta Krónikus betegek spirituális igényei egy szekularizált társadalomban címmel. A rendkívül sok adatot felvonultató előadásban számos meglepő, elgondolkodtató összefüggés és ismeret került elő elvilágiasodó korunkról és a hit, a transzcendens utáni vágyról, amely mégis minduntalan megfogalmazódik az emberekben.
„Az egyház mindig a szegények oldalán állt”
Kétszáz éve született Frédéric Ozanam, a karitász újkori példaképe
„Elfelejtett hős, akinek ma már a nevét sem igen ismerik” – írta róla Rónay György immár több mint fél évszázada. A helyzet azóta sem sokat változott, pedig személye talán ma fontosabb, mint valaha. Van benne ugyanis valami abból a Szent Ferenc-i lelkületből, amely Ferenc pápát is jellemzi. Frédéric Ozanam francia történész, irodalomtörténész, a Páli Szent Vince Társaság alapítója kétszáz éve, 1813. április 23-án született. A bicentenárium alkalmából április 21. és 23. között konferenciát rendeztek a párizsi katolikus egyetemen.