A Szent Kristóf Ház programjai

A Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász által fenntartott Szent Kristóf Ház fogyatékossággal élő fiatalok számára igyekszik megteremteni a közösségi és társas kapcsolatok megélésének lehetőségét, az értelmes és hasznos munkavégzést, a különböző szabadidős programokat és természetesen az ezekhez illeszkedő fejlesztőfoglalkozásokat.

2019.08.11.

E heti lapszámunkban többek közt beszélgetést olvashatnak a Ménesi házaspárral, a MÉCS új európai vezetőivel, beszámolunk a balatonboglári KAZETTA táborról, a Down-szindrómás szerzetesnővérek közösségéről, valamint arról is, hogy segélyakciót indít a Katolikus Karitász.

A legszebb katedrálisban

Ezerötszázan-kétezren vettek részt azon a szentmisén, amelyet július 28-án mutattak be a – hónap hétvégéire lezárt – budapesti Szabadság hídon. Ne csak hídon járók, hanem hídépítők legyünk! – erre biztatta a jelenlévőket, és ehhez kérte Isten segítségét Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a mise főce­leb­ránsa.

A béke ünnepe

A Jászvásári Egyházmegye területén élő moldvai csángó magyarok január óta minden hónap utolsó vasárnapján az anyanyelvükön ünnepelhetnek szentmisét a bákói Szent Miklós-templomban. Július 28-án a közösségben szolgáló lelkipásztorok meghívására Böjte Csaba ferences szerzetes mutatott be szentmisét és mondott szentbeszédet.

Akik beleéneklik az evangéliumot a gyerekek szívébe

Olyan szentmisén vettünk részt, ahol senkit nem zavartak a mocorgó, kicsit hangoskodó gyerekek, mert aki ott volt, a nemzedékek közötti szeretetet jött ünnepelni. Szent Anna és Joa-
chim emléknapján, július 26-án kifejezetten a nagyszülőket és az unokákat várták a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházba, ahol a szentmise végén megáldotta őket Székely János megyéspüspök.

Losonc mély gyökerű Ibolyája

Az Animus Kiadó Sorskönyvek sorozatát nagyra becsülöm, de talán egyetlen sorskrónikájuk sem rázott meg annyira, mint a négy koncentrációs tábor poklából kiszabadult, 1922-ben Stern Rózsa Ibolyaként, Losonc városkájában született idős hölgy emlékei. Aki a háború után szlovák férje, Juraj Fischer, Dunkerque egyik hőse oldalán boldog, szerelmes és hosszú házasságban élhetett, s az irgalmatlan és ostoba Mengele-kísérletek ellenére két leánygyermek anyjaként mondhatott nemet a pusztítás és a pusztulás tébolyára.