Ferenc pápa az egy évvel ezelőtt felmentett Róbert Bezák érsek utódául az egyházmegye hatvanéves apostoli adminisztrátorát, Ján Oroscht nevezte ki nagyszombati érsekké.

Az új főpásztor 1953-ban született Pozsonyban. A pozsonyi–nagyszombati érsekség nagyszemináriumában készült a papságra. 1976-ban szentelték pappá. két évig Komáromban, majd 1990-ig Bussa, Ekecs, Hodrushámor, Ipolyvisk egyházközségekben végzett plébániai szolgálatot, majd Érsekújváron, Pozsony–Prievoz, Dunacsúny és Párkány településeken volt plébános. 2004-ben nevezték ki Pozsony–Nagyszombat segédpüspökévé. 2008-ban, a Nagyszombati főegyházmegye létrehozásakor e székhely segédpüspöke lett. 2012-ben a nagyszombati széküresedést követően apostoli adminisztrátorrá nevezték ki.

Árvíz után helyreállítás

A júniusi árvíz során a Katolikus Karitász a Duna teljes magyarországi szakaszán nagy erőkkel vett részt a védekezési és mentési munkálatokban. Az ár levonultával a szervezet több száz csomagnyi tisztítószerrel segítette és segíti folyamatosan a károsult családokat. Emellett szerepet vállalt a kárfelmérésben és a helyreállítási munkálatokban is. Bakondi György, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának vezetője június 15-én levélben köszönte meg Spányi Antal székesfehérvári megyés püspöknek, a Katolikus Karitász elnökének a segélyszervezet árvízi védekezésben nyújtott segítségét.

A megújulás ideje

Az ember testi-lelki egységében a Teremtő képmása. Nem csupán a tisztán lelki (szellemi) dimenzióim hordozzák az Úrhoz való hasonlatosságomat, de a testben megélt életem is: amikor szeretek (s ez nemcsak lelki, de testi valóság is!), akkor ismerem meg Istent, ő akkor lesz bennem, s én akkor leszek benne (vö. 1Jn 4,7–16)!

Ugyanakkor (és éppen ezért) a bűn sem pusztán a lelket, hanem a teljes embert érinti. A Teremtés könyve egyértelműen kifejezi ezt, amikor Éva büntetése a szenvedés lesz, Ádámé pedig a testi fáradság, a küzdelem, „amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza” (3,19).

Elmélet vagy élet

Dennis Gansel német rendező A Hullám című felkavaró filmjét a hazai mozikban is láthattuk annak idején. Ebben egy középiskola tanára sajátos módon szeretné bemutatni diákjainak az autoriter társadalom működését. Kitalál egy tekintélyelvű csoportot – tagjai hullámmozgást imitáló karlendítéssel köszöntik egymást –, ő pedig vezérként áll a társaság élére. A Hullám bámulatos gyorsasággal kezd terjedni, nemsokára már az osztályterem falain túlról is vannak tagjai. A valós alapokra építő filmet – 1967-ben az Egyesült Államok egyik iskolájában történt hasonló – általában úgy szokták értelmezni, hogy lám-lám, ha nem vigyázunk, akkor demokráciáinkat egy karizmatikus vezető szempillantás alatt tekintélyimádó szörnyűséggé változtathatja. Ám ha kicsit jobban figyelünk, megláthatjuk: nem az a baj, hogy a filmbeli diákokat ilyen gyorsan magába tudja szippantani egy autoriter szervezet. Ez ugyanis csak a probléma felszíne. Az említettek ugyanis csak azért tudnak megtörténni, mert ezek a gyerekek – mivel folyton azt hallják, hogy legyenek másmilyenek, mint a többiek – egész egyszerűen nem tartoznak sehová.

Forradalmak és keresztények Franciaországban

A legenda szerint Klodvig király megkeresztelkedésének idejére, vagyis az V. századra nyúlik vissza „az egyház legidősebb leánya” kifejezés, amelyet Franciaországgal kapcsolatban használnak. A hagyomány szerint ez a mondat nem csupán a középkor eleji politikai hatalmi játszmák vonatkozásában hangzott el, hanem egyfajta hivatást is kijelölt a francia király és rajta keresztül az egész nemzet számára. Noha korabeli írásos emlék nem maradt fenn e kijelentésről, és vitatható, hogy valaha is elhangzott-e, az mindenképpen megállapítható, hogy Klodvig volt az első „barbár” uralkodó, aki a kereszténységet választotta, és ezzel a francia társadalom fejlődésének és az európai történelemnek is évszázadokra meghatározó irányt szabott. Nem véletlen, hogy 1980. június 1-jén a Le Bourget-i repülőtéren elmondott szentbeszédében II. János Pál, aki egyházfőként ekkor járt először Franciaországban, szintén utalt erre, amikor Máté evangéliumának egy szöveghelyét kommentálta: „Tegyétek tanítványommá mind a népeket.” Az egyháztörténelem „nagy fejezeteit” írta ez a nemzet, mondta többek között, felsorolva számos francia szent nevét. S a pápa ekkor egy másik – talán sokkal kevésbé ismert – címet is „adományozott” Franciaországnak: „a népek nevelőjének” nevezte.