Erdélyi templomok és a lelkiség jövőjéért

A felméréseknek gyakorlati hasznuk is van a plébániák számára?

– Szamosújvárról érkezett visszajelzés, hogy az épületfelújításhoz már használják az általunk felvett adatokat. Természetesen a helyi plébánosokon múlik, hogy tudnak-e pénzt szerezni az épület rendbetételéhez, hiszen az engedélyezés ezután már egy egyszerűbb feladat. Terveink vázlatszintűek, helyi építészek készítenek belőlük engedélyezési tervet. Jártunk már többek között Radnaborbereken, Bonchidán, Tordán, Torockószentgyörgyön, Magyarpeterden. A területnek, melyen mi mérünk, Óradna az északi pontja, a déli Nagyszeben-Marosvásárhely. Ez egy háromszáz kilométeres sáv, negyven helyszínen dolgozik a csapat.

Katolikus és református közegben dolgoznak két héten keresztül. A szakmai fejlődésen kívül tapasztalható változás a diákok hithez való hozzáállásában is?

– Plébánosfüggő a lelki tartalom. Az atyák nyitottságától függ, hiszen az egyházzal az ő személyükön keresztül találkozunk szállást és étkezést a plébániák biztosítanak. Általában a nem hívők is velünk szokták mondani az asztali áldást. Amikor a hallgatók a Hargitára mennek zarándokjelzéseket festeni, eszükbe jut, hogy esetleg látnak majd medvét, felidézik az Ábel a rengetegbent nagyszerű közösségi élmény alakul ki. Erdélyen belül sok kisebb, régi zarándokútvonal van, főleg Csíksomlyó környékén. Ilyenkor belegondolnak a fiatalok, hogy sok ezer ember lábnyomait követik. A feleségem aki korábban a Tájépítészeti Kar dékánja volt javasolta egyszer, hogy ahogy a hallgatók mennek az úton, és eléjük tárul egy-egy szebb látvány, készítsenek vázlatokat, fotókat. Így a tájértékek, a táj szépsége nemcsak az ő fejükben marad meg, hanem akár a Műegyetem aulájában is kiállíthatók lesznek a képek, ahogy ez tavaly meg is történt.


Milyen nehézségekkel találkoztak a munka során?

– Sok esetben mi vagyunk az első szakemberek, akik szakmai szemmel nézünk az épületekre. Van egy érdekes történetem Csicsókeresztúrról. A templomról érdemes tudni, hogy az alapja egy középkori szentély, mely kis kápolna lehetett, s amelyet valószínűleg a barokk korszakban bővítettek. Mikor megérkeztünk, az első dolgom az volt, hogy fölmenjek a padlásra, ott tanulmányozzam a szerkezetet. Fent döbbenten láttam, hogy fontos szerkezeti elemek hiányoznak. Rendbetételéhez pedig mindössze néhány százezer forint, két ács, pár köbméter fa kellene.

A Mezőségen dolgozunk, egy szórványvidéken. Vannak olyan helyek, ahol tíz fő alatt van a magyar katolikusok száma. Azért válnak lakatlanná a plébániák, mert a pap más plébánián él, s nincs pénz az épületek fenntartására. Nagyszerű lehetne a zarándokszállássá alakításuk. Az El Camino szállásainak többségét szerzetesrendek építették ki. Az ottani kolostorok berendezkedtek arra, hogy szállást adjanak, étkezést biztosítsanak a zarándokoknak. A Mezőségen hasonló lehetne a helyzet: a Mária Utat érintő településekre visszamehetne a katolikus egyház, munkát adhatna, pasztorációs feladatokat láthatna el élhetne ezzel a lehetőséggel.