Vi­lá­gi lelkipásztori mun­ka­tár­sak kor­sze­rű mis­­szi­ós hoz­zá­ál­lás­sal (2. rész)

„Ma­gyar­or­szá­gon a val­lá­sos­ság min­dig erő­sebb volt, mint az ate­iz­mus. Ma is nagy­já­ból két­har­mad-egy­har­mad az arány, bár ez a 2011-es ada­tok alap­ján in­kább fe­le-fe­le arány­nak tű­nik. A vá­lasz­adók kö­zül 2001-ben het­ven­há­rom szá­za­lék val­lot­ta ma­gát ka­to­li­kus­nak, 2011-ben pe­dig het­ven­egy szá­za­lék. Ezt a het­ven szá­za­lék fe­let­ti arányt több más – töb­bek kö­zött a tan­szé­künk ál­tal vég­zett – ku­ta­tás is meg­erő­sí­ti. A kul­tú­ra nem vál­to­zik olyan ra­di­ká­li­san ennyi idő alatt, mint pél­dá­ul a po­li­ti­kai hely­zet” – mond­ta el Má­té-Tóth And­rás, a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Val­lás­tu­do­má­nyi Tan­szék­ének ve­ze­tő­je. A pro­fes­­szor be­szélt a nép­egy­ház (va­gyis a ma­gá­tól ér­te­tő­dő egy­ház­hoz tar­to­zás) egy­re in­kább el­tű­nő­ben lé­vő hely­ze­té­ről és a vá­ro­si­a­so­dás fel­gyor­su­lá­sá­val meg­sza­po­ro­dó gyö­ke­re­i­ket vesz­tett fi­a­ta­lok hely­ze­té­ről is.

„Kül­de­té­sem­nek te­kin­tem a decsi egy­ház­köz­ség ös­­sze­fo­gá­sát és szol­gá­la­tát. Fe­le­sé­gem­mel és két lá­nyom­mal sze­ret­ném a krisz­tu­si sze­re­te­tet meg­je­le­ní­te­ni és el­vin­ni az em­be­rek éle­té­be” – fo­gal­maz­ta meg Ko­csis Lász­ló, aki ti­zen­há­rom éve ke­rült a Tol­na me­gyei köz­ség­be. Öt éve szen­tel­ték ál­lan­dó di­a­kó­nus­sá Pé­csett, fa­lu­juk je­len­leg a szek­szár­di fő­plé­bá­ni­á­hoz tar­to­zik, és társ­plé­bá­ni­a­ként mű­­kö­dik.

A ma­gyar egy­ház több­fé­le mó­don igyek­szik meg­fe­lel­ni a mai kor lel­ki­pász­to­ri kö­ve­tel­mé­nye­i­nek, fi­gye­lem­be vé­ve a tár­sa­dal­mi adott­sá­go­kat. Az egy­re nö­vek­vő pap­hi­ány ide­jén mind több vi­lá­gi hí­vő vál­lal – el­hi­va­tott­ság­ból – olyan egy­há­zi kül­de­tést és fel­ada­tot, amely hoz­zá­já­rul­hat az ed­dig sok te­kin­tet­ben ké­nyel­mes hí­vői ma­ga­tar­tás át­ala­ku­lá­sá­hoz. Vall­juk be, gyak­ran min­dent az ál­do­zó­pap­tól vá­runk, mint­egy szol­gál­ta­tás­nak te­kint­jük a szent­mi­se be­mu­ta­tá­sát, ami tel­jes fél­re­ér­tés! Mind­annyi­unk­nak, akik ka­to­li­kus ke­resz­té­nyek va­gyunk, egyé­ni­leg és a kö­zös­ség­gel együtt kell részt ven­nünk az is­ten­di­csé­ret­ben – ki-ki a ma­ga ál­la­pot­be­li fe­le­lős­sé­gé­vel.

A megújulás ideje
Krisz­tus fel­tá­ma­dá­sa sa­já­tos kont­raszt­ban áll a ke­reszt­tel: a nagy­pén­te­ki ese­mény­sor egész Je­ru­zsá­lem sze­me lát­tá­ra zaj­lott le. Az egy­sze­rű em­be­rek­től a fő­pap­okig min­den­ki ta­nú­ja le­he­tett a ná­zá­re­ti ta­ní­tó el­íté­lé­sé­nek és ki­vég­zé­sé­nek. Ez­zel szem­ben a hús­vét­va­sár­na­pi tör­té­né­sek el van­nak rejt­ve a vi­lág sze­me elől. A ha­lál min­den em­ber ta­pasz­ta­la­tá­nak ho­ri­zont­já­ban áll, az új élet bi­ro­dal­má­ba azon­ban egy kes­keny ös­vény ve­zet el ben­nün­ket.