Mar Musza egy kis „Taizé” lett

A je­zsu­i­ta atya ne­vé­hez fű­ző­dik a szí­ri­ai he­gyek­ben 1320 mé­te­res ma­gas­ság­ban fek­vő Mar Musza- (Szent Mó­zes-) ko­los­tor élet­re kel­té­se. Az épü­le­tet, ame­lyet a Da­masz­kusz­tól nyolc­van ki­lo­mé­ter­re fek­vő An Nabk vá­ros­ká­ból le­het meg­kö­ze­lí­te­ni, 500 után egy ró­mai őr­to­rony alap­ja­i­ra emel­ték. A ko­los­tor név­adó­ja, az eti­ó­pi­ai ki­rá­lyi csa­lád­ból szár­ma­zó Mar Musza va­la­mi­kor 600 kö­rül szer­ze­tes­ként élt itt, majd Heraclius csá­szár ural­ko­dá­sa alatt már­tír­ha­lált halt, mert nem volt haj­lan­dó el­fo­gad­ni a kalkedoni zsi­nat (451) ha­tá­ro­za­tát. A szí­ri­ai or­to­dox (jakobita) ko­los­tor 1500 kö­rül él­te fény­ko­rát, nagy könyv­tá­ra volt, és a homszi püs­pök­ség­hez (Emesa) tar­to­zott. Ami­kor a homszi püs­pök 1832-ben uni­ó­ra lé­pett Ró­má­val, az épü­let a szí­ri­ai ka­to­li­ku­sok tu­laj­do­ná­ba ke­rült, de 1885 óta üre­sen állt, s emi­att ál­la­po­ta meg­le­he­tő­sen le­rom­lott.

A temp­lom ne­ve­ze­tes­sé­ge­i­nek szá­mí­ta­nak az utol­só íté­le­tet áb­rá­zo­ló fres­kók. A XII. szá­zad­ból szár­ma­zó fres­kó­kat, ame­lyek egye­dül­ál­ló em­lé­kei a kö­zép­ko­ri szí­ri­ai temp­lo­mok­ban al­kal­ma­zott fal­fes­té­szet­nek, az utol­só pil­la­nat­ban men­tet­ték meg a tel­jes pusz­tu­lás­tól. A hely­re­ál­lí­tá­si mun­ká­la­tok 1984-ben kez­dőd­tek, és még má­ig sem fe­je­ződ­tek be.

---

A pusz­tu­lás­nak in­dult ősi ko­los­tor hely­re­ál­lí­tá­sa az olasz je­zsu­i­ta, Paolo Dall’Oglio ér­de­me, aki gyak­ran járt ide el­mél­ked­ni és imád­koz­ni Homsz­ból. Elő­ször a temp­lom be­dőlt te­tő­ze­tét és a ko­los­tor egyes he­lyi­sé­ge­it hoz­ta rend­be, és me­di­tá­ci­ó­ra al­kal­mas ter­met ren­de­zett be. Ké­sőbb nö­vé­nye­ket te­le­pí­tett, ál­lat­tar­tás­ba kez­dett, ku­tat ásott, fel­vo­nót sze­relt fel, és az áram­el­lá­tás biz­to­sí­tá­sá­ra nap­ener­gi­át al­kal­ma­zott. Szerzetesi kö­zös­sé­get ho­zott lét­re har­mo­ni­ku­san be­le­si­mul­va a musz­lim kör­nye­zet­be. A ko­los­tor­ban a li­tur­gi­át ara­bul vég­zik, a me­di­tá­ci­ós te­rem­ben a föl­dön ül­nek a szer­ze­te­sek. Az Eu­cha­risz­tia ün­nep­lé­se – leg­alább­is az ün­nep­nap­okon – agapéval és tánc­cal egé­szül ki.

Paolo atya meg volt győ­ződ­ve ar­ról, hogy a ke­resz­té­nyek túl­élé­sé­hez Ke­le­ten spi­ri­tu­á­lis meg­úju­lás­ra van szük­ség. En­nek a meg­úju­lás­nak a Bib­lia szel­le­mé­ben vég­zett ige­hir­de­tés­ből és a szí­ri­ai atyák mű­ve­i­ből kell táp­lál­koz­nia, s fel kell ele­ve­ní­te­nie a ré­gi szí­ri­ai szer­ze­te­si élet ha­gyo­má­nya­it, amely­hez szo­ro­san hoz­zátar­to­zott a szo­ci­á­lis mun­ka.

Mar Musza az el­múlt évek­ben egy kis „Taizé” lett. Sok fi­a­tal jött ide Szí­ri­á­ból és a vi­lág min­den tá­já­ról, hogy el­tölt­se­nek itt né­hány na­pot. So­kan vol­tak kö­zöt­tük muszlimok is, aki­ket a nyílt lég­kör von­zott ide. Mar Musza fon­tos sze­re­pet ját­szott a ke­resz­té­nyek és a muszlimok bé­kés együtt­élé­sé­nek ki­ala­kí­tá­sá­ban. A min­den­na­po­kat a ko­los­tor hely­re­ál­lí­tá­sá­hoz kap­cso­ló­dó na­pi mun­ka­vég­zés, az ima és a pár­be­széd jel­le­mez­te.

Jó­ma­gam 2010. már­ci­us 10–18. kö­zött jár­tam Szí­ri­á­ban. Mar Muszában ta­lál­koz­hat­tam egy ma­gyar fi­a­tal­lal, s tő­le tud­tam meg, ho­gyan tel­nek a min­den­nap­ok a ko­los­tor fa­lai kö­zött.

Lá­to­ga­tá­sunk után kez­dőd­tek meg a ször­nyű vé­reng­zé­sek Szí­ri­á­ban. Va­jon mi lett a sor­sa a fel­újí­tott ko­los­tor­nak? S él-e még a szép szer­ze­te­si élet meg­ál­mo­dó­ja, Paolo Dall’Oglio? Em­lé­kez­zünk rá, és imád­koz­zunk a szen­ve­dő szí­ri­ai ke­resz­té­nye­kért!