Maurer János

Mind­nyá­jan úgy gon­dol­juk, az apa fon­tos pél­da­kép a gyer­mek szá­má­ra, és meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szik sze­mé­lyi­sé­gé­nek fej­lő­dé­sé­ben. A kis­fi­úk az édes­ap­juk­tól ta­nul­hat­ják meg, mit je­lent fér­fi­nak len­ni. Ha ez a min­ta hi­ány­zik egy csa­lád­ból, a gye­re­kek más­hol ke­res­nek ma­guk­nak ide­ált, mond­juk a mo­zi­fil­mek­ben, a te­le­ví­zi­ó­ban vagy a rek­lá­mok­ban. Csak­hogy ezek a fér­fi­alak­ok gyak­ran egy­ol­da­lú­an mu­tat­koz­nak meg. A sze­re­tő édes­apa egé­szen más pél­dát mu­tat a gyer­me­ke­i­nek.

Gáspár Ist­ván atya öt­le­té­nek és né­hány lel­kes apu­ka szer­eve­zé­sé­nek kö­szön­he­tő­en két­na­pos apa-fia tá­bort szer­vez­tünk a hét­vé­gé­re Nagy­ma­ro­son. A hely­szín a Szent­end­rei-szi­get fel­ső sza­ka­szá­nak li­ge­tes víz­part­ja volt. Az in­du­lás előtt – lé­vén, hogy hí­vő kö­zös­ség­nek vall­juk ma­gun­kat – egy rö­vid fo­hász ere­jé­ig el­sé­tál­tunk a kö­zel­ben lé­vő Szent Ró­kus-ká­pol­ná­hoz. Kö­zö­sen imád­koz­tunk, majd az Úr ál­dá­sát kér­tük utunk­ra. Vég­re el­jött az idő, ami­kor víz­re száll­hat­tunk.