Il­lés pró­fé­ta az iko­no­kon

Szerző:

Il­lés a Krisz­tus előt­ti IX. szá­zad el­ső fe­lé­ben élt. Ne­vé­nek je­len­té­se: „Jah­ve az én Is­te­nem.” Pró­fé­ta­­ként tisz­tel­ték-tisz­te­lik a judaizmusban, a ke­resz­tény­ség­ben és az isz­lám­ban.

Ami­kor Is­ten pa­ran­csá­ra ma­gány­ba vo­nult, egy hol­ló vitt ne­ki táp­lá­lé­kot, ezt is gyak­ran áb­rá­zol­ják iko­no­kon. Hóreb he­gyén be­szélt Is­ten­nel. A leg­gyak­rab­ban azon­ban azt a je­le­ne­tet fes­tik meg, ami­kor ha­lá­la­kor tü­zes sze­ké­ren az ég­be re­pül.

„Az ikonnal együtt kell lélegezni”

Szerző:

Ál­lan­dó fém­ikon-ki­ál­lí­tás nyí­lik a Gel­lért-he­gyi Szik­la­ká­pol­ná­ban

Ruzsa György azon tu­dó­sok kö­zé tar­to­zik, akik re­mek tár­sal­gók és szí­nes em­be­rek lé­vén egy­ket­tő­re meg­sze­ret­te­tik a té­má­ju­kat min­den be­szél­ge­tő­tár­suk­kal. Az iko­nok vi­lá­gá­ba is él­mény­sze­rű­en ava­tott be min­ket. Pá­lyá­já­ról be­szél­get­tünk, az­tán ar­ra kér­tük, mu­tas­son be né­hány, ál­ta­la kü­lö­nö­sen jel­lem­ző­nek és ér­de­kes­nek tar­tott ikont, ta­nít­sa, ra­gad­ja ma­gá­val az Új Em­ber ol­va­só­it is. A ké­pek mel­lett az ő is­mer­te­tő­it ol­vas­hat­ják.

– Egye­te­mis­ta­ként, majd if­jú ku­ta­tó­ként me­lyek vol­tak a dön­tő ha­tá­sok, ame­lyek vé­gül az iko­nok sze­rel­me­sé­vé tet­ték? Mi von­zot­ta eb­ben a mai em­ber szá­má­ra oly ide­gen­nek és ért­he­tet­len­nek tű­nő vi­lág­ban?

– A kö­zép­ko­ri és a val­lá­sos mű­vé­szet von­zott, és az iko­nok­ban ez a ket­tő ös­­sze­ér. Orosz–művészettörténet szak­ra jár­tam, és 1967–68-ban, har­mad­éve­sen Orosz­or­szág­ban ta­nul­tam, en­nek fon­tos sze­re­pe volt az ori­en­tá­ci­óm­ban. 1972-től ’75-ig is­mét kint le­het­tem, ek­kor már ku­ta­tó­ként: Lazarev, az ikon­mű­vé­szet leg­na­gyobb szak­te­kin­té­lye mel­lé ke­rül­tem as­pi­ráns­nak. Ta­nul­má­nya­im so­rán ren­ge­teg ikont lát­tam, és gyor­san a szí­vem­be lop­ták ma­gu­kat. Óri­á­si él­mény volt rá­cso­dál­koz­nom pél­dá­ul Andrej Rubljov Szent­há­rom­ság-ikon­já­ra a Tre­tya­kov Kép­tár­ban. Le­nyű­gö­ző szín­vi­lá­gú, kom­po­zí­ci­ó­jú, fi­nom ér­zel­me­ket köz­ve­tí­tő, sze­re­te­tet su­gár­zó al­ko­tás. A rep­ro­duk­ci­ók sok­szor meg­té­vesz­tőek, a „sze­mé­lyes ta­lál­ko­zás” dön­tő je­len­tő­sé­gű volt. Meg­érez­tem ugyan­is, mi­cso­da erő­vel ké­pes az ikon el­vont te­o­ló­gi­ai igaz­sá­gok él­mény­sze­rű át­adá­sá­ra. Rubljov ké­pe há­rom és egy fel­old­ha­tat­lan el­len­té­tét és egy­sé­gét ér­zé­kel­te­ti, sza­vak­kal ki­fe­jez­he­tet­len in­ten­zi­tás­sal.

Kön­­nyek­kel írt kö­zös tör­té­ne­lem

Szerző:

Szak­rá­lis kap­cso­la­tok az ír és a ma­gyar nép kö­zött

Lö­vés dör­dül, a hős föld­re zu­han – az ír–angol konf­lik­tust meg­ének­lő fil­mek köz­is­mert for­du­la­ta jut eszünk­be, ha a szót hall­juk: Ír­or­szág. Eset­leg a mes­­sze föl­dön hí­res sör, az egész év­ben esős idő­já­rás, is­mert nép­ze­né­jük, len­dü­le­tes gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sük még az ez­red­for­du­ló ide­jé­ből. Bár ben­nünk buj­kál­tak e szte­re­o­tí­pi­ák, a Pá­pai La­jos győ­ri me­gyés püs­pök ve­zet­te, jú­li­us 8. és 15. kö­zött Ír­or­szág­ba lá­to­ga­tó, mint­egy öt­ven­fős egy­ház­me­gyei za­rán­dok­cso­port cél­ja el­ső­sor­ban az ír–magyar szak­rá­lis kap­cso­la­tok ápo­lá­sa volt.

Egy­há­zi és egy­ház­ban dol­go­zó sze­mé­lyek ki­tün­te­té­se

Szerző:

Or­bán Vik­tor mi­nisz­ter­el­nök ja­vas­la­tá­ra Áder Já­nos köz­tár­sa­sá­gi el­nök Szent Ist­ván ün­ne­pe al­kal­má­ból több egy­há­zi, il­let­ve egy­há­zi in­téz­mény­ben dol­go­zó sze­mélyt is ki­tün­te­tett.

A Ma­gyar Ér­dem­rend kö­zép­ke­reszt­je pol­gá­ri ta­go­zat ki­tün­te­tést ve­het­te át a ma­gyar tör­té­ne­lem­tu­do­mányt gaz­da­gí­tó, az 1944–1956 kö­zöt­ti ma­gyar po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti és az 1956-os for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc tör­té­ne­tét ku­ta­tó tu­do­má­nyos mun­kás­sá­gá­ért, ok­ta­tói te­vé­keny­sé­gé­ért, pél­da­ér­té­kű pá­lya­fu­tá­sa el­is­me­ré­se­ként M. Kiss Sán­dor, a tör­té­ne­lem­tu­do­mány kan­di­dá­tu­sa, a Páz­­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­ra Új- és Leg­újabbkori Tör­té­ne­ti Tan­szék­ének tan­­szék­ve­ze­tő egye­te­mi ta­ná­ra.

Han­gok – lent­ről föl­fe­lé

Szerző:

Országjáró

Vá­szoly – egy gaz­da­gon öle­lő völgy

A temp­lom – aho­gyan „il­lik” – a fa­lu fö­lé ma­ga­so­dik. A pécselyi me­den­ce sar­ká­ban meg­hú­zó­dó pi­ciny te­le­pü­lés még har­minc év­vel ez­előtt is az el­nép­te­le­ne­dés­re ítélt fal­vak kö­zé tar­to­zott. A dom­bok-he­gyek ölel­te völgy­ből mint­ha ki sem lá­tott vol­na az élet. S má­ra? Aki oda­té­ved – ha egy­szer járt már ott, tu­da­to­san vis­­sza­tér –, azt nem­csak Vá­szoly át­ala­kult ké­pe ra­gad­ja meg, a cso­dás ter­mé­sze­ti kör­nye­zet, ha­nem óha­tat­la­nul az a szel­le­mi-kul­tu­rá­lis lég­kör is, amely im­már le­gen­dá­san be­len­gi-be­zen­gi a vászolyi nya­ra­kat.

A ter­mé­szet hang­szó­la­mát a Szent Ja­kab-for­rás cso­bo­gó vi­ze ad­ja – mes­­szi­ről is ér­kez­nek, hogy meg­íz­lel­jék, s oda­ha­za is ezt fo­gyas­­szák, a fa­lut kör­nye­ző domb­ol­da­lak prés­ház-la­kói pe­dig egye­ne­sen eb­ből él­nek. A for­rás fel­duz­zasz­tott vi­ze ta­vacs­ká­vá szé­le­sül, ame­lyen ott áll a ví­zi szín­pad, s az emel­ke­dő part­ol­dal kí­nál­ja a né­ző­te­ret.

Kép­er­nyő előtt

Szerző:

Országjáró

Tör­té­ne­tek a nagy­vi­lág­ban. Túl sok, hogy akár a mai kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­nák is fel­ve­gyék és to­vább­ad­ják a sok­ mil­li­árd em­ber­nek. De nem a szá­mok tar­ta­nak fog­va, ha­nem az a hír, ame­lyet már Ba­bits le­írt a két há­bo­rú kö­zött: bal­ga az em­be­ri faj, nem nyug­hat, el­ront­ja a jót is, / szá­za­kon át épít, s egy gyer­me­ki ci­va­ko­dá­sért / ujra le­dönt min­dent; sür­gő­sebb né­ki ke­ser­ves / jus­sa a ban­dák­nak, mint hogy ki­vi­rul­jon a föld és (…) / lo­bog­jon az égig szel­lem és sze­re­lem…

Jé­zus alá­zat­ra ta­nít Lk 14,1.7–14

Szerző:

A biblia üzenete

Jé­zus az elő­ke­lő fa­ri­ze­us há­zá­ban a meg­hí­vot­ta­kat pél­da­be­széd­ben ta­nít­ja alá­zat­ra, ami­kor lát­ja, hogy vá­lo­gat­ják a fő­he­lye­ket: „Mi­kor la­ko­da­lom­ba hív­nak, ne ülj az el­ső hely­re…” Ma is ta­pasz­tal­juk la­ko­dal­mak, ün­nep­sé­gek al­kal­má­val, hogy az elő­ke­lőb­bek­nek át kell ad­ni az el­ső he­lye­ket; a sze­ré­nye­ket ilyen­kor nem éri szé­gyen. De itt nem csu­pán bi­zo­nyos ud­va­ri­as­sá­gi sza­bá­lyok meg­tar­tá­sá­ról van szó. A jé­zu­si alá­zat nem pusz­tán il­len­dő­ség dik­tál­ta sze­rény­ség, ha­nem a cím- és rang­kór­ság meg­bé­lyeg­zé­se, amely mö­gött a gőg és a má­so­kat el­nyo­mó tör­te­tés hú­zó­dik meg.

Újrakezdés

Szerző:

Szerzetesség és liturgia

A hét­fő haj­na­li zso­lozs­mánk a kö­vet­ke­ző kö­nyör­gés­sel ér vé­get:
„Add ne­künk, Urunk, ke­gyel­me­det, amely meg­előz ben­nün­ket, hogy he­lye­sen cse­le­ked­jünk, kö­ve­ti tet­te­in­ket, hogy ne hi­á­ba fá­ra­doz­zunk, föl­lob­bant­ja szán­dé­kun­kat, hogy jó­tet­tek­re lel­ke­sül­jünk, meg­ad­ja a ha­té­kony­sá­got, hogy mind­ezt vég­be is vi­gyük, Krisz­tus a mi Urunk ál­tal…”

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.