Lapunk ezzel a képpel búcsúzik az idei nyártól. A fotót kedves olvasónk, Gál Péter küldte, aki a Zamárdiban tartott Balatoni Játszadalom rendezvény szervezője volt. Az esemény csúcspontján, augusztus 9-én több mint ezer ember fogta meg egymás kezét, hogy egy nagy szívet alkossanak. Minden évben valakikért dobog a balatoni szív, idén a jegyespárokért lüktetett.

Az esz­ten­dő ki­len­ce­dik hó­nap­ja, a har­minc­na­pos szep­tem­ber a né­pi ka­len­dá­ri­um­ban Szent Mi­hály ha­va, az ősz kez­de­te. Bár az idő még nyá­ri­a­san me­leg le­het, a ter­mé­szet las­san-las­san a tél­re ké­szül, ám előbb még meg­aján­dé­koz­za a szor­gos gaz­dá­kat íz­le­tes gyü­möl­csök­kel s a hegy át­tet­sző­en fe­hér vagy ép­pen mély­vö­rös le­vé­vel. Ré­geb­ben e hó­nap el­ső nap­ján lép­tek szol­gá­lat­ba a ju­há­szok és a kon­dá­sok, s a sző­lő­he­gyen meg­kez­dő­dött a sző­lő­őr­zés.

Morandini Ta­más ne­ve is­me­rő­sen cseng Za­la­eger­sze­gen. Az olasz szár­ma­zá­sú épí­tész je­len­tős mér­ték­ben for­mál­ta a vá­ros ar­cu­la­tát. Le­szár­ma­zot­tai most má­sért is büsz­kék rá. Az épí­tész haj­dan nem­csak tu­dást ho­zott ma­gá­val Itá­li­á­ból, ha­nem ki­csiny cse­rép­ben egy agá­vét is. A nö­vényt a csa­lád tag­jai száz éven át ön­töz­ték, óv­ták és dé­del­get­ték.

„Fel­ug­rik, és ro­han a töl­tés­hez. Fris­sen túrt ür­ge­lyu­kat fe­de­zett fel, de már­is ta­lál má­si­kat is, har­ma­di­kat is. Iz­ga­tot­tan ma­gya­ráz­za a kí­ván­csi­an mö­göt­te kö­ze­le­dő ba­rát­já­nak: – Az ür­ge a gát leg­ve­sze­del­me­sebb el­len­sé­ge! Át­lyug­gat­ja a föl­det, fel­la­zít­ja, az­tán ha jön a víz, me­he­tünk a temp­lom­ba imád­koz­ni. Sza­lad is a szerszámosbódéjához, vö­dör­rel, la­pát­tal tér visz­­sza. – Se­gít­he­tek? – kér­di a mi­nisz­ter, de már fog­ja is az egyik vöd­röt, meg­me­rí­ti a Du­ná­ban, lo­hol vis­­sza ve­le az egyik ür­ge­lyuk­hoz. És együtt ön­te­nek ür­gét. Dá­ni­el ön­ti a vi­zet a lyu­kak­ba, Pe­li­kán áll őrt la­pát­tal.”