Egy örök di­lem­ma nyo­má­ban

Könyvespolcra

„Ho­gyan tart­hat­nak ki a ke­resz­té­nyek Is­ten, va­gyis a sze­re­tet ha­tal­ma mel­lett, ha pon­to­san lát­ják az em­be­ri­ség mély­sé­ges szen­ve­dés­tör­té­ne­tét?” Ezt a kér­dést jár­ja kö­rül Johannes B. Brantschen do­mi­ni­ká­nus szer­ze­tes, te­o­ló­gus Mi­ért van szen­ve­dés? – A nagy kér­dés Is­ten­hez cí­mű köny­vé­ben.
Azt gon­do­lom, hogy nincs ke­resz­tény, aki a fen­ti kér­dést fel ne tet­te vol­na már. Ha más­kor nem, ta­lán ak­kor, ami­kor nagy tes­ti-lel­ki fáj­dal­mat élt át, vagy ha lát­ta va­la­ki­nek szen­ve­dés­től el­tor­zult ar­cát. A ku­ta­tó el­me több vá­las­­szal is ta­lál­koz­ha­tott már, ám ezek egyi­ke sem nyug­tat meg ben­nün­ket tel­je­sen.

Balatonszív

Lapunk ezzel a képpel búcsúzik az idei nyártól. A fotót kedves olvasónk, Gál Péter küldte, aki a Zamárdiban tartott Balatoni Játszadalom rendezvény szervezője volt. Az esemény csúcspontján, augusztus 9-én több mint ezer ember fogta meg egymás kezét, hogy egy nagy szívet alkossanak. Minden évben valakikért dobog a balatoni szív, idén a jegyespárokért lüktetett.

Szent Mihály hava

Az esz­ten­dő ki­len­ce­dik hó­nap­ja, a har­minc­na­pos szep­tem­ber a né­pi ka­len­dá­ri­um­ban Szent Mi­hály ha­va, az ősz kez­de­te. Bár az idő még nyá­ri­a­san me­leg le­het, a ter­mé­szet las­san-las­san a tél­re ké­szül, ám előbb még meg­aján­dé­koz­za a szor­gos gaz­dá­kat íz­le­tes gyü­möl­csök­kel s a hegy át­tet­sző­en fe­hér vagy ép­pen mély­vö­rös le­vé­vel. Ré­geb­ben e hó­nap el­ső nap­ján lép­tek szol­gá­lat­ba a ju­há­szok és a kon­dá­sok, s a sző­lő­he­gyen meg­kez­dő­dött a sző­lő­őr­zés.

A re­mény aján­dé­kai

Morandini Ta­más ne­ve is­me­rő­sen cseng Za­la­eger­sze­gen. Az olasz szár­ma­zá­sú épí­tész je­len­tős mér­ték­ben for­mál­ta a vá­ros ar­cu­la­tát. Le­szár­ma­zot­tai most má­sért is büsz­kék rá. Az épí­tész haj­dan nem­csak tu­dást ho­zott ma­gá­val Itá­li­á­ból, ha­nem ki­csiny cse­rép­ben egy agá­vét is. A nö­vényt a csa­lád tag­jai száz éven át ön­töz­ték, óv­ták és dé­del­get­ték.

Kár­te­vő­ből lett vé­dett

„Fel­ug­rik, és ro­han a töl­tés­hez. Fris­sen túrt ür­ge­lyu­kat fe­de­zett fel, de már­is ta­lál má­si­kat is, har­ma­di­kat is. Iz­ga­tot­tan ma­gya­ráz­za a kí­ván­csi­an mö­göt­te kö­ze­le­dő ba­rát­já­nak: – Az ür­ge a gát leg­ve­sze­del­me­sebb el­len­sé­ge! Át­lyug­gat­ja a föl­det, fel­la­zít­ja, az­tán ha jön a víz, me­he­tünk a temp­lom­ba imád­koz­ni. Sza­lad is a szerszámosbódéjához, vö­dör­rel, la­pát­tal tér visz­­sza. – Se­gít­he­tek? – kér­di a mi­nisz­ter, de már fog­ja is az egyik vöd­röt, meg­me­rí­ti a Du­ná­ban, lo­hol vis­­sza ve­le az egyik ür­ge­lyuk­hoz. És együtt ön­te­nek ür­gét. Dá­ni­el ön­ti a vi­zet a lyu­kak­ba, Pe­li­kán áll őrt la­pát­tal.”

Moson vértanú plébánosa

Steurer József (1891–1954) mosoni lelkipásztor „mindenkinek mindene” volt. A kommunisták figyelmeztették, hogy tűnjön el a községből. Mivel nem hagyta magára híveit, a rendőrség újra meg újra zaklatta, fenyegette. Letartóztatták, majd 1954. január 7-én meghalt a budapesti rabkórházban.
A rákoskeresztúri köztemetőben, a 307-es parcellában nyugszik. A vértanú plébános emlékművét Bíró László tábori püspök, Kapui Jenő és Nagy József plébános áldotta meg Mosonban.
Az emlékmű tisztelgés mindazok előtt, akiket hitvalló magatartásuk miatt üldöztek, és névtelenül eltűntek börtönökben, internálótáborokban.

Innen-onnan

A kínai egyházpolitikáról

Zen hongkongi bíboros szerint az egyház cselekvési lehetőségei Kínában nem bővültek érezhetően. A hatóságok megalázóan bánnak a katolikus püspökökkel, az egyház ellenőrzéséből nem engednek, és továbbra is ők választják ki a püspökjelölteket. Nincs komoly jele annak, hogy a kommunista vezetés ismét diplomáciai kapcsolatot akar a Vatikánnal. Az úgynevezett hazafias szövetségben sok olyan vezető van, aki ragaszkodik megszerzett előjogaihoz, ez az egyházpolitikai fejlődés fontos akadálya. (KNA)

Olaszország

Palermói pápalátogatás

A szentatya október 3-án, vasárnap a családok és a fiatalok regionális találkozója alkalmából lelkipásztori látogatásra utazik a szicíliai Palermóba, a köznyelv szerint a maffia és a szentek városába. A hétszázezer lakosú tartományi székhely köztiszteletben álló papját, Giuseppe Puglisit, aki a brancacciói gyermekek áldozatos lelkipásztora volt, és ezzel kihívta maga ellen a bűnszövetkezet bosszúját, 1993. szeptember 15-én, ötvenhat éves korában kegyetlenül meggyilkolták. Boldoggáavatási ügye folyamatban van. A pápa szentmisét mutat be a Foro Italicón, majd papokkal, szerzetesekkel és szeminaristákkal találkozik a székesegyházban, végül fiatalokkal a Piazza Politeamán.  (Zenit)