Lukács Tamás

Ke­resz­tes Sán­dor ha­lá­lá­ra

Sán­dor bá­tyánk ha­za­tért, an­nak a nap­nak a vi­gí­li­á­ján, ami­kor a vi­lág­egy­ház a Szűz­anya meny­be­vé­tel­ét ün­nep­li.
Vé­let­len? A bi­o­ló­gia tör­vé­nye sze­rint az, de a lé­lek rez­dü­lé­se sze­rint jel; in­gye­nes is­te­ni aján­dék. Oda ment, ahol vár­ja Ura, il­let­ve mind­azok, akik­kel és aki­kért dol­go­zott. Éle­te a nél­kü­lö­zés, a meg­alá­zott­ság és a vis­­sza­vo­nult­ság; az alá­zat meg­nyi­lat­ko­zá­sa. Ah­hoz a nem­ze­dék­hez tar­to­zott, amely tö­ret­le­nül hitt a sze­mé­lyes hit, az egy­ház és a tár­sa­da­lom meg­újí­tá­sá­ban. Nem­ze­dé­ké­nek tag­jai hit­tek ab­ban, hogy igaz­sá­go­sab­ban, szo­li­dá­ri­sab­ban, na­gyobb sze­re­tet­ben kell él­ni, mert csak így le­het ér­tel­me min­den­kép­pen el­mú­ló éle­tünk­nek.

Az új egyházi törvény szóhasználatáról és lényegéről

„A szabadság annyiban szabadság, amennyiben megvalósítja a jó igazságát.”
                                           II. János Pál

A szabadság olyan, mint a levegő. Többnyire csak azt érezzük, ha nincs, elfogy vagy nem elegendő.
   
Vallásszabadság hiányát érezték egy ateista birodalmi elnyomó rendszer áldozatai, megalázottjai, mártírjai. Köztünk élnek ők ma is, és a mi felelősségünk, hogy áldozataik ne vesszenek kárba, ne vesszen a feledés homályába.