Francia bíboros a cigányok helyzetéről
André Vingt-Trois párizsi bíboros-érsek, a francia püspöki konferencia elnöke az Europe 1 rádióban augusztus 25-én úgy nyilatkozott, hogy bár Franciaországnak nem feladata minden cigány ember befogadása, problémáinak megoldása, kötelessége velük kapcsolatban a jogállam és az emberi jogok szellemében eljárni. „Bizonyos határokat nem szabad átlépni” – szögezte le a bíboros. (KNA)
Átlépek egy csigát az ösvényen
Fejemre virágszirom hull
Oly valóságos vagy
Hogy lehetetlen elhinnem!
Zsille Gábor fordításai
Gabriel Rosenstock (1949) ír születésű
költő, műfordító,
az egyik legrangosabb szigetországi szerző.
Kiknek ír?
A kortársainak?
A jövő század olvasóinak?
Önmagának?
Istennek?
Jegesmedveként poroszkál a tóhoz a hajnal.
Fürge kajakom
lazacként hogyan siklik!
És itt vagyok én
otthonra sóváran.
Fénylő, súlyos gyümölccsel teli.
Föl tud idézni minden álmot,
minden szerelmet és halált,
a szuvasodás, kifáradás megadó előrehaladását is.
Újra emzetközi filmfesztivál Miskolcon – Tíz éve azzal a célkitűzéssel indult a Fiatal Filmesek Nemzetközi Filmfesztiválja, hogy a harmincöt év alatti filmeseknek nyújtson bemutatkozási lehetőséget. Azóta nemcsak az elnevezés, hanem sok minden más is változott. Talán a szervezők sem gondolták még akkor, hogy ilyen rövid idő alatt egy hazai viszonylatban vezető szerepet betöltő nemzetközi fesztivál alapjait rakják le. Több körülmény és a tudatos építkezés is közrejátszott abban, hogy egy évtized alatt az egykori acélvárosban ilyen léptékű kulturális rendezvénysorozat alakult ki. De hagyjuk a történelmet, nézzük inkább, miért érdemes szeptember 12. és 22. között Miskolcra menni annak, aki szereti a filmeket.
Találkozás Molnár Piroska színésznővel
Minden este más és más, mégis ugyanaz. Őserővel van jelen a színpadon, gyakran egymaga viszi a hátán az egész előadást. Legyen szó prózai vagy zenés darabról, drámáról, vígjátékról, musicalről vagy operettről, felnőtteknek vagy gyerekeknek szóló műről, ókori vagy kortárs szerzők munkáiról, a Kossuth- díjas Molnár Piroska mindenkor ragyog. Akár királynő, akár hercegné, akár proletárasszony, minden hájjal megkent, vérbeli festőnő, kivénhedt kokott vagy a Kolibriben játszott jóságos Bors néni, a nemzet színésze évtizedek óta bámulatos színházi és filmes alakítások tucatjaival alkot maradandót. Tanít az egyetemen, de egy-egy televíziós beszélgetős műsorban is rácsodálkozunk gazdag színházi, zenei, irodalmi műveltségére. Tagja a Halhatatlanok Társulatának, s az idei Prima Primissima-díj egyik jelöltje.
– A kunágotai családi házból milyen út vezetett a színművészeti főiskoláig? Volt a családban művészi hajlammal megáldott tehetség?
– Kezdjük azzal, hogy családi házról nem beszélhettünk. Apámat a háború után elvitték malenkij robotra, és nem láttuk többé. Édesanyám örült, ha a falu végén bérelni tudott egy kicsi, egyablakos házat. Olyat, mint a mesében. Később egy mosókonyhában laktunk, előtte pedig egy tanyán, ahonnan gyalog jártam be az iskolába. Jó tanuló voltam, s ez soha nem okozott gondot. Mióta az eszemet tudom, színész szerettem volna lenni. Szerencsémre Szegedre kerültem középiskolába, ahol „igazi” színház várt, és sűrűn látogathattam is. Érettségi után felvettek a színművészeti főiskolára, és négy év múlva már mint diplomás színésznő szerződtem vissza Szegedre.