Ferenc pápa „viselkedésének” megítélése, valljuk be (hisz egymás közt vagyunk), katolikus körökben nem egységes. Magam is fültanúja voltam már elégedetlenkedő megjegyzéseknek. Vannak, akik szerint a pápa túl „laza”, időnként hagyományokat is felrúgó magatartásával nem tesz jót az egyháznak. Nem egy testvérünk számára a Bergoglio-féle stílusváltás a péteri trónon (amely egyre inkább „csak” szék) nehezen emészthető. Nem vagyunk egyformák, s tudom, hogy a sok száz éves hagyományokat emlegetők sem csupán tartalom nélküli, kiüresedett formákhoz ragaszkodnak. Azt is tudom, hogy az idősebb nemzedék tagjainak furcsa lehet egy olyan szentatya, aki a legelemibb (pápai) szokásokat sem tartja be. Fittyet hány a svájci gárdistákra, egyszerűen jó napottal köszön, nem hajlandó egyes pápai ruhadarabokat viselni, olasz családokat hívogat telefonon, és bárkivel tegeződik. S itt a következő eset… Avilághálót is bejárta az a két fotó, amelyen Ferenc pápa (ma nagyon is trendi módon) jókedvű fiatalokkal „pózol” egy okostelefon kamerája előtt.

A társadalmi felelősségvállalás és a teremtésvédelem jegyében

A Jezsuita Sziget kulturális fesztivál idén ősszel a társadalmi felelősségvállalás témáját állítja a középpontba. Az eseménynek otthont adó budapesti Párbeszéd Háza szeptember 14. és 22. között rengeteg programmal várja az érdeklődőket.

„A katolikus társadalmi tanítás talán »a legjobban védett titka« az egyháznak – kezdi a sajtótájékoztatót fanyar mosollyal Forrai Tamás tartományfőnök. – Annyira védjük, hogy senkinek sem áruljuk el, vagy nem vagyunk képesek rá, hogy érthetően és meggyőzően beszéljünk róla. Pedig a keresztény – és azon belül a katolikus – társadalmi alternatívának óriási irodalma és jól kidolgozott elméleti háttere van, és sokkal többről szól, mint gyakran hiszik: a ruha- és levesosztásról.

A hit útja

Az újonnan megtért ember lelkiállapotára jellemző, hogy mindent meg akar tenni, amiről úgy gondolja, hogy Isten akarata szerint való. Isten akarata számára – nagyon helyesen – felette áll minden más szempontnak. Ez az állapota ugyanakkor sebezhetővé is teszi bizonyos olyan, megtévesztő tanításokkal szemben, amelyek az Isten szavára, a Bibliára hivatkoznak. A friss megtérő találkozhat olyan keresztényekkel, akik lelkesen üdvözlik az „új testvért”, de aztán zavarba ejtő kérdéseket tesznek fel. „Meg vagy keresztelve?” Ez eddig rendben is volna, hiszen a keresztség Jézus szava szerint szükséges az üdvösséghez (vö. Mk 16,16). Ám amikor új megtérőnk ezt válaszolja: „Igen, persze, még csecsemőkoromban megkereszteltek…” Nos, ekkor meglepő választ kaphatunk: „Az nem érvényes. A Biblia szerint csak olyan felnőtteket lehet megkeresztelni, akik előbb hitre jutottak. Újra kell keresztelkedned!” És már mutatják is a számos igehelyet az Újszövetségből, ahol világos a menetrend: a nem hívőknek először is hirdetik az evangéliumot, s ha hisznek és megvallják hitüket, megkeresztelik őket… Mit lehet erre válaszolni?

Teremtésvédelem

Halljuk a médiában: megújítja a kormány a Nemzeti Biodiverzitás Stratégiát. Egy újabb idegen szó, jut eszünkbe, majd csicsergő madarakra, virágos rétekre asszociálunk. Megállapítjuk: a természet szép, szükség van néhány nemzeti parkra, hogy hétvégenként gyönyörködjünk egy kicsit a gyerekekkel séta közben… Pedig ennél sokkal fontosabb dologról van szó.

Világ-nézet katolikus szemmel

Naiv módon azt gondoltuk a XX. század végén, hogy az emberiség tanult a történelméből, és leteszi a fegyvereket. Legalább az utóbbi százéves korszakból okulhattunk volna, amikor a második nagy világégés közel hatvanmillió, a vörös diktatúrák pedig százmillió ember életét követelték. Igaz ugyan, hogy Európában a délszláv háború kivételével az utóbbi közel hetven év háborúmentesen telt el, de a világ számos pontja fegyverektől hangos.

Ismét 72 óra kompromisszum nélkül – kötelező közösségi szolgálatnak is megfelel

Magyarországon hatodik alkalommal rendezik meg a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű országos önkéntes akciót, amelyre idén október 10. és 13. között kerül sor. Ennek keretében fiatalok három napon át teljesítenek közhasznú feladatokat: idősek otthonába látogatnak el, szemetet szednek, játszótéri játékokat újítanak fel. Jó hír, hogy az érettségi feltételeként előírt közösségi szolgálat ötven órájából kilenc megszerezhető az e programban való részvétellel.

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Most induló sorozatunk nem „erkölcscsőszök” számára készült, hanem mindazoknak, aki szeretnének tisztán látni az etika alapvető kérdéseiben. Ebben Papp Miklós, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola etika tanszékének docense lesz segítségünkre.

Az „ethosz” görögül eredetileg a legelők, aztán a lakóházak, majd a polisz szokásait jelentette. Felismerték, hogy a sok változó mögött kikristályosodnak tartós szokások, melyek irányt adnak a viselkedésnek. Ethoszra nevelni ebben az értelemben azt jelenti: bevezetni a gyermeket a család, a polisz nagyobb közösségébe, erkölcsi rendjébe. A görög gondolkodástól a legtávolabb állt leendő kis zsarnokok, gátlástalan polgárok nevelése, vagy a gyermek kiszolgáltatása akár a saját kedvének, önkényének. Az ethoszra nevelés egy olyan rendbe akarta bevezetni a fiatalt, amely kiállta az idő, az önkények, a háborúk viharait, s megfelelt az ember lényegének.