Templomi mindennapok

Az ábrázoláson Jónást és a cetet körülveszik a halpiacon akkor is egészen biztosan kapható és a helyi kis éttermekben mindmáig felszolgált tengeri állatok, a tenger gyümölcseinek változatos képei: halak, rákok, polipok, tintahalak úszkálnak a padlón kialakított képzeletbeli óceánban. De ott látjuk a cet gyomrából élve szabadult Jónást is, amint egy ehető tököket érlelő bokor árnyékában heverészik, és várja Ninive pusztulását.

Ugyanakkor megjelennek a képen olyan mitológiai utalások is, amelyek a pogányságból kereszténnyé lett emberekhez közelebb vitték az evangélium tanítását, nem hagyva figyelmen kívül azt a vallásos nyelvet, amelyet az egyszerű munkások vagy halászemberek és családjaik beszéltek. Ott küzd egymással a teknős és a kakas, a sötétség és feltámadás. De ott látjuk Jézust, a jó pásztort, kezében pásztorsíppal, nyakában a báránnyal – ez a kép más közegben akár a bárányvivő Hermész is lehetne, aki a halottak lelkeit vezeti át gyöngéden az alvilágba.

Templomainkban, liturgiáinkban mindennapjaink, a bennünket körülvevő világ, a nyelv, amelyet beszélünk, Isten terévé változik. A megtestesülés hitéből fakad, hogy az üdvösség történetét és liturgikus ünneplését minden kor a saját ruháiba, szavaiba és szokásaiba öltözteti.