Szegények és gazdagok a Bibliában

Ha valaki rendszeresen olvassa a Szentírást, akkor tudja, hogy számtalan olyan rész található benne, melynek értelmezése csak némi utánajárást követően lehetséges. Ilyen például a „boldogok a lelki szegények” kifejezés vagy éppen Ananiás és Szafira története. A Máté evangéliumában található részt Pecsuk Ottó, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, az Apostolok cselekedeteiben olvasható szakaszt pedig Thorday Attila, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola tanára világítja meg az Új Ember olvasói számára.

– Az ősegyházra sokan úgy tekintenek, mint egy ideális közösségre. Valóban példaértékű ez a magatartás?

THORDAY ATTILA: – Tiszteletre méltó minden olyan emberi viselkedés, amely a felismert igazságot komolyan veszi, és azt tettekre váltja. Különösen példaszerű az apostoli egyház gyakorlata, amennyiben anyagi javaikat testvéri módon megosztották egymás között. Felismerték, hogy a mennyei Atyának szeretett gyermekei lettek Krisztusban, s ezért nem lehet a testvérek között nélkülöző. Ha az anyagi javakat a hívő közös használatba adja, akkor önmagát e javak gondos kezelőjének tekinti. Ahelyett, hogy kizárólagos jogot tartana fenn magának, ingyenesen hittestvérei rendelkezésére bocsátja azokat. Ezáltal is tanúságot tesz arról, hogy Isten népében Isten uralma van jelen.

Szegények és gazdagok a Bibliában

Ha valaki rendszeresen olvassa a Szentírást, akkor tudja, hogy számtalan olyan rész található benne, melynek értelmezése csak némi utánajárást követően lehetséges. Ilyen például a „boldogok a lelki szegények” kifejezés vagy éppen Ananiás és Szafira története. A Máté evangéliumában található részt Pecsuk Ottó, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, az Apostolok cselekedeteiben olvasható szakaszt pedig Thorday Attila, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola tanára világítja meg az Új Ember olvasói számára.

– Hogyan szokták érteni a „boldogok a lelki szegények” kifejezést?

PECSUK OTTÓ: – Tapasztalataim szerint a legtöbben vagy semmit nem tudnak kezdeni vele, vagy esetleg viccelődve emlegetik a rossz megoldást, megoldásokat. De amikor a jó válasz felől érdeklődünk, akkor tanácstalanul megvonják a vállukat. A leggyakoribb félreértés, hogy a „lelki szegények” vagy „lélekben szegények” az értelmi fogyatékosokra vagy a buta emberekre vonatkozik, esetleg azokra, akiket „egyszerű” embereknek neveznek, akik az élet bonyolultságából és a nagy kérdésekből semmit sem értenek. De nyilván erről szó sincs ebben a jézusi mondásban.

Konferencián találkoztak az európai teológusok

A nyár végén, augusztus 28. és szeptember 1. között tartotta meg konferenciáját a Katolikus Teológusok Európai Társasága. A tanácskozáson több magyar teológus is részt vett. Lukács László SchP, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára – aki két éven keresztül a társaság elnökségének is tagja volt – a brixeni konferencián az egyik szekció ülését vezette. Tapasztalatairól, a teológia mai irányairól kérdeztük.

– Milyen tevékenységet végez a Katolikus Teológusok Európai Társasága?

– Ez a társaság 1989-ben jött létre azzal a céllal, hogy az európai teológusokat, teológiát oktató professzorokat összehozza. Ennek volt előnye és hátránya is, hiszen minden teológiai szakterület művelőinek – mint a morálteológusoknak, dogmatikusoknak – megvan a saját szervezetük. Ezzel viszont egy interdiszciplináris társaságot szerettek volna létrehozni, ahol a teológia valamennyi tudományága képviselteti magát. Megálmodója Peter Hünermann volt, aki először Münsterben, majd Tübingenben volt a dogmatika professzora. A kongresszust előbb háromévente rendezték meg, újabban már kétévente. A társaságnak vannak nemzeti szekciói – a magyart Perendy László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára vezeti –, ahol a konferenciák közötti időszakban is folyhat a munka. Ezek a konferenciák nemcsak arra jók, hogy bizonyos témákat megbeszéljenek a teológusok, de személyes találkozásokra is alkalmat adnak.

Elmélet vagy élet

Részlet egy levélből: Kedves Sári! Sokat gondolkodtam arról, amit a kirándulás alatt a kevélységről beszéltünk. Hogy vajon mi az ellentéte – az alázat vagy a reális önértékelés? –, és hogy kevélység-e (mitől függ ez?), ha úgy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk, mint a környezetünk. Ha mások fölé helyezzük magunkat, bármilyen értelemben is. Meséltél egy rászorulók iránt elkötelezett ír házaspárról, akik szegénynegyedbe költöztek, hogy sorsközösséget vállaljanak azokkal, akikért tenni akarnak, és pontosan tudták, hogy ez fontos tanúságtétel.

Aki még ismerhette nagybátyját, Csóka Lajos bencés szerzetest, akinek tudásával csak vendégszeretete vetekedett, sohasem csodálkozott a most hetvenöt éves Csóka Gáspár sokoldalú műveltségén, kapcsolatteremtő szeretetén. Az ünnepelt aligha bánja, ha tisztelői nagybátyja emlékét is felidézik, hiszen annak idején maga is az ő nyomába eredt, hogy aztán kiegyensúlyozott tanáregyéniségével, a maga tehetségével valósítsa meg bencés értékekben kiteljesedett életét.