Napjainkban az érzelmek kutatása a pszichológia egyik leggyorsabban fejlődő területe, hiszen az érzelmek nagyon szorosan kapcsolódnak mindenhez, amit gondolunk és teszünk. A legújabb kutatások egyre inkább alátámasztják Pascal gondolatát, mely szerint „a szívnek megvan a maga racionalitása, amit a ráció nem ért meg”. Témánk, az érzelmek és a szenvedélybetegségek szempontjából is igen jelentős az a néhány évtizedes, kutatásokra alapozott megállapítás, mely szerint a társas döntésekben az érzések megtapasztalásának és figyelembevételének képessége az alkalmazkodó viselkedés elengedhetetlen része.
Néha az érzelmi állapotok az eredmény mindenféle károsítása nélkül könnyítik meg a hatékony döntéshozatalt, máskor az érzelmi állapotok hozzájárulhatnak gondolkodás- és ítélkezésbeli hibákhoz, akár hibás ítéletekhez vagy döntésekhez is vezethetnek. Ehhez a gondolathoz illusztrációként lássunk egy visszatérő és megosztó gyakorlati példát, amely a világ minden táján naponta megismétlődhet a szenvedélybeteg, különösen a drogproblémás családokban. A szülői-hozzátartozói önsegítő csoportok gyakran azt tanácsolják a problémás droghasználó vagy függő emberek szüleinek, hogy szakítsák meg a kapcsolatot gyermekükkel, zárják be előtte az ajtót, ne támogassák, ne adjanak neki több pénzt, tapasztaltassák meg vele a magányt.
Vajon milyen érzelmi állapotok generálódnak ezekben az esetekben az egyes szereplőkben?
Milyen „eredmények” születnek?
És Önben, kedves Olvasó, ha empátiával belehelyezkedik az egyes szereplők helyzetébe, milyen érzelmek keletkeznek?
