Véres merénylet keresztények ellen
Az ázsiai muzulmán többségű ország történelmének legvéresebb merénylete történt szeptember 22-én Pesavárban. Egy katolikus templom (képünkön) ellen követtek el terrortámadást, amelynek következtében a helyi hatóságok tájékoztatása szerint több mint hetvenöt személy vesztette életét.
Melkita püspök Obamához
Nicolas Antiba, a szíriai melkita katolikus érsek Münchenben, a Kirche in Not elnevezésű segélyszervezetnél követelte, hogy a nyugati államok végleg adják fel a szíriai támadás terveit. Obama elnökhöz pedig a következő szavakat intézte: „Ön mindig a békéről beszél. Kérem, hagyjon minket békén!” A szír nép nem osztja a demokráciáról alkotott amerikai elképzeléseket. (KAP)
Beszélgetés Boldizsár Ildikóval
A mese műfaja ma reneszánszát éli. Sorra alakulnak a különböző meseterápiás csoportok, önkéntesek járják mesékkel a kórházakat, és a könyvesboltok kínálatában is egyre több meseelemző munkát találunk. E jelenséget sokan mégis csupán egy újabb önismereti divatnak tartják, még többen egyszerűen csak legyintenek rá, mondván: ki hisz ma a mesékben? A magyar népmese napját szeptember 30-án ünnepeljük. Ebből az alkalomból Boldizsár Ildikó meseterapeutával, számos könyv írójával beszélgettünk. Együtt eredtünk nyomába a fenti kérdéseknek, és indultunk útnak oda, ahol a madár se jár, vagyis a mesék gyönyörű, mindent tudó és gyógyító birodalmába. Tartsanak velünk!
– Hangosak még azok a vélemények, amelyek szerint felnőttként mesével foglalkozni inkább kedves hóbort, mint bölcs tevékenység?
– Sok tévképzet él ma is. Az emberek azt gondolják, hogy a mesék csupán gyerekeknek szóló történetek, nincs közük a valósághoz, és bennük minden csak szép és jó. Ám tudjuk, hogy a XIX. század végéig elsősorban a felnőtt közönség hallgatta a meséket. Aki pedig figyelmesen olvassa őket, rádöbbenhet, hogy a mesehősnek is mindenért meg kell dolgoznia. Semmi sem magától szép és jó a mesékben sem. A történetek végén lévő beteljesüléshez hosszú és viszontagságos út vezet.
Sikeresen szerepeltek a sárvári katolikus iskola tanulói a X. Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton, melyet a Kövessi Erzsébet Baptista Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium rendezett. A díjkiosztót szeptember 12-én Budapesten tartották, a pályázat különböző kategóriáit külön-külön értékelve, más-más helyszínen.
Talán mindenki hallotta már azt a siránkozó mondatot, amely szerint a mai fiatalok nem vagy nagyon keveset olvasnak. A kritikának azonban nincs sok létjogosultsága. Olvasáskutatók felmérései alapján ugyanis kiderült, hogy a „digitális bennszülötteknek” is nevezett nemzedék tagjai többet olvasnak, mint bármelyik más korosztály. Csak éppen nem úgy, ahogy mi, és nem azt, amit mi, vagy amit mi annak idején.
Az őszi nagymarosi ifjúsági találkozóról
Papp Miklós görögkatolikus lelkész és főiskolai tanár – az Új Ember 3. oldalán megjelenő erkölcstani sorozatunk szerzője – Ki mint gondolkodik, úgy is él címmel tart előadást az őszi találkozó témájáról, az életvezetésről október 5-én, a nagymarosi ifjúsági találkozón.
Arról, hogy mit is jelent az életvezetés, a nagymarosi levél ad gondolatindítót. „Mert a gondolatvilág és az életvezetés nem két külön világ. A jó életvezetés, de az élet elrontása is a fejben kezdődik. Ha az életvezetés »pilótája« a fejünk, akkor arra nagyon kell vigyáznunk. Ez jelent pozitív építőmunkát, de védekezést is. Ha életvezetésünkre szeretnénk aktívan gondot viselni, akkor ezt a gondolatvilágnál kell kezdeni…”
Ági: Előző alkalommal arról írtunk, milyen nehéz lehet elengedni a felnőtté válás útjára lépő gyermekeinket, akiknek már egyre több önálló programjuk van, egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre maradnak távol a családi otthontól. Ebben az élethelyzetben mind többször fordulunk a Szűzanyához, kérve, hogy segítse őket útjukon, mert mi már nem tudunk mindig mellettük lenni.
Tibor: Tavaly nyáron láttam először a Vándorút című filmet, amely nagyon megfogott, mind a témáját, mind a helyszínét tekintve. A filmben egy amerikai apa elveszíti felnőtt fiát, aki éppen csak elindult az El Caminón, a Szent Jakab-zarándokúton. Nem telt el sok idő – mondtam is Áginak –, s a zarándokút végigjárása bekerült életem négy nagy utazási terve közé.