Sikeresen szerepeltek a sárvári katolikus iskola tanulói a X. Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton, melyet a Kövessi Erzsébet Baptista Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium rendezett. A díjkiosztót szeptember 12-én Budapesten tartották, a pályázat különböző kategóriáit külön-külön értékelve, más-más helyszínen.

Talán mindenki hallotta már azt a siránkozó mondatot, amely szerint a mai fiatalok nem vagy nagyon keveset olvasnak. A kritikának azonban nincs sok létjogosultsága. Olvasáskutatók felmérései alapján ugyanis kiderült, hogy a „digitális bennszülötteknek” is nevezett nemzedék tagjai többet olvasnak, mint bármelyik más korosztály. Csak éppen nem úgy, ahogy mi, és nem azt, amit mi, vagy amit mi annak idején.

Az őszi nagymarosi ifjúsági találkozóról

Papp Miklós görögkatolikus lelkész és főiskolai tanár – az Új Ember 3. oldalán megjelenő erkölcstani sorozatunk szerzője – Ki mint gondolkodik, úgy is él címmel tart előadást az őszi találkozó témájáról, az életvezetésről október 5-én, a nagymarosi ifjúsági találkozón.

Arról, hogy mit is jelent az életvezetés, a nagymarosi levél ad gondolatindítót. „Mert a gondolatvilág és az életvezetés nem két külön világ. A jó életvezetés, de az élet elrontása is a fejben kezdődik. Ha az életvezetés »pilótája« a fejünk, akkor arra nagyon kell vigyáznunk. Ez jelent pozitív építőmunkát, de védekezést is. Ha életvezetésünkre szeretnénk aktívan gondot viselni, akkor ezt a gondolatvilágnál kell kezdeni…”

Ági: Előző alkalommal arról írtunk, milyen nehéz lehet elengedni a felnőtté válás útjára lépő gyermekeinket, akiknek már egyre több önálló programjuk van, egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre maradnak távol a családi otthontól. Ebben az élethelyzetben mind többször fordulunk a Szűzanyához, kérve, hogy segítse őket útjukon, mert mi már nem tudunk mindig mellettük lenni.

Tibor: Tavaly nyáron láttam először a Vándorút című filmet, amely nagyon megfogott, mind a témáját, mind a helyszínét tekintve. A filmben egy amerikai apa elveszíti felnőtt fiát, aki éppen csak elindult az El Caminón, a Szent Jakab-zarándokúton. Nem telt el sok idő – mondtam is Áginak –, s a zarándokút végigjárása bekerült életem négy nagy utazási terve közé.

Az érzelmek, érzelmi állapotok kutatása az utóbbi évtizedekben a lélektan egyik kiemelt kutatási területévé vált.

Már az ókori görögök is… Igen, már ők is érdeklődtek az érzelmek iránt, elsősorban a filozófusok. Platón, majd tanítását követve tanítványai és a középkori jeles filozófusok is azt feltételezték, hogy az érzelmek veszélyesek, szinte lehetetlenné teszik az ésszerű gondolkodást és viselkedést. Az érzelmek primitívebb, állatiasabb reakciómódot képviselnek, amely nem egyeztethető össze az ésszel. Az érzelmek rabul ejtenek, veszélyes hatással vannak a gondolkodásra és a viselkedésre. Szinte ugyanerre a megállapításra jutottak Freud és követői is, ők már a pszichoanalízisből levont következtetésekkel. Az érzelmeket veszélyforrásnak minősítették. A közelmúltban még egy olyan jeles gondolkodó is, mint Arthur Koestler azt feltételezte, hogy az emberek azért nem tudják teljesen megérteni és irányításuk alatt tartani érzelmi állapotaikat, mert „végzetes hiba” történt központi idegrendszerünk evolúciós fejlődése során…