Aki még ismerhette nagybátyját, Csóka Lajos bencés szerzetest, akinek tudásával csak vendégszeretete vetekedett, sohasem csodálkozott a most hetvenöt éves Csóka Gáspár sokoldalú műveltségén, kapcsolatteremtő szeretetén. Az ünnepelt aligha bánja, ha tisztelői nagybátyja emlékét is felidézik, hiszen annak idején maga is az ő nyomába eredt, hogy aztán kiegyensúlyozott tanáregyéniségével, a maga tehetségével valósítsa meg bencés értékekben kiteljesedett életét.
A Biblia üzenete
Lk 16,19–31
„Nem tudom, hogyan éljek. Csak az emberbe nincs »beléadva«, hogyan éljen. Az állat, a bogár, a madár, még a lepattanó fakéreg is tudja, a fű tudja. Én nem. Én, ember, én” – olvashatjuk Tandori Dezső Vak világregény című írásában. A példabeszédbeli gazdag ember azt hitte, hogy ő aztán tudja, hogyan kell élni, hogyan kell jól élni, pazarul, gazdagon, királyi pompában, bíborba, patyolatba öltözötten, és napra nap fényesen, dúsan vigadozva, nem zavartatva mások nyomorúságától. Élt magának. Élt megromlott ösztöneire hallgatva.
Szerzetesség és liturgia
A bizánci művészet egyik fontos témája az úgynevezett hetoimaszia: számos itáliai templom mozaikjain is feltűnik az üres trón, rajta többnyire egy egyszerű kereszttel vagy más Krisztus-szimbólummal.
Az üres trónus a liturgiát ünneplő keresztény közösség fókusza. Istentiszteletünkben a titokzatosan, de nem kevésbé valóságosan jelen lévő Krisztust ünnepeljük. Ezt jelképezi a trónuson a kereszt. Pünkösd óta az egyház elfogadja, hogy Jézus egyszerre van itt és most, közöttünk, és egyszerre hiányzik is. Eljövendő. Íme a titok: a Feltámadott jelenléte abban a közösségben, amelyre önmagát bízta pünkösd ünnepén, de amelynek azt az ígéretet is tette, hogy az idők végezetén dicsőségben fog eljönni.
Görögkatolikus lelkiség
„Oltalmad alá sietnek, Szűz Mária, híveid” – énekeljük nemcsak olyankor, amikor az október elsejei búcsúra zarándokolunk Máriapócsra, hanem az esztendő folyamán számtalan más alkalommal is. Tesszük ezt annak tudatában, hogy mindennap szükségünk van az Istenszülő oltalmazó segítségére. A Szentírás kinyilatkoztatott – tehát tévedhetetlenül biztos – tanítása alapján tudjuk, hogy egyetlen közbenjárónk van: Jézus Krisztus (1Tim 2,5–6). Ámde a kinyilatkoztatás másik – ugyanilyen fontos – forrása, a Szenthagyomány kezdettől fogva igazolja, hogy létezik a szentek közbenjárása is. Közülük pedig különösen kiemelkedik Máriáé, aki a leghathatósabb, legbiztosabb, leghatékonyabb közbenjárónk szent Fiánál.
A hét szentje
Október 5.
II. János Pál pápa, amikor 1980-ban boldoggá avatta Bartolo Longót, Mária emberének nevezte. Az olasz férfi ötven évig dolgozott – ahogyan ő mondta – „a Hölgyéért”. Ám nagyon nagy utat járt be addig, amíg e missziót elkezdte.
Jómódú polgári családba született, Latianóban, 1841. február 11-én. Keresztény szellemben nevelték, de miután tízévesen elveszítette édesanyját, lassan eltávolodott a hittől. A Nápolyi Egyetem jogi karán tanult. Barátaival egyre jobban belemerült a kor világnézeti vitáiba – antiklerikális tüntetéseken és spiritiszta szeánszokon vett részt. Bartolo idővel elkötelezte magát egy sátánista szekta mellett, a közösség papja lett. Az elkövetkezendő években rítusok bemutatásával és egyházellenes tevékenységgel gyakorolta sátánista papságát, és sokakra volt hatással. A szertartások megkövetelték a teljes böjtölést, és komoly pszichés megterhelést is jelentettek. Bartolo végül fizikailag és lelkileg is megbetegedett.
Demográfiai adatok – és ami mögöttük van
„Más vagyok, így fogadj el, / Visszanézned nem is kell, / A boldogságod találd meg, / És csinálj sok-sok gyermeket.” A sláger szövege egyszerű és derűs, a dal jó, a benne foglaltak megvalósítása mégsem megy. Mi hiányzik hozzá a magyar társadalomból? Az egyszerűség? Vagy a derű? A válaszokat, a drasztikus népességfogyás és az elöregedés megállításának lehetőségeit a legutóbbi, 2011-es népszámlálás statisztikái és eredményei tükrében kereste a Családbarát-e a magyar társadalom? című demográfiai konferencia.
Mi jellemzi a magyar társadalmat a családok és a népesség szempontjából? Fogyó populáció, a szülőképes korban lévő nők számának csökkenése, az első gyermek megszületésének kitolódása, a gyermektelen nők számának gyarapodása, a termékenységi mutató romlása és öregedő népesség. Az elöregedett társadalom pedig elveszíti versenyképességét, a hagyományos családmodell visszaszorul, a házasodási kedv csökken. Ezek nem népszámlálással mérhető tények, hanem a szélsőséges individualizmus következményei. Mivel a részeredmények összefüggenek, rendszerré állnak össze, ezért a jelenlegi magyar demográfiai helyzeten is csak rendszerszerűen lehet változtatni, az egyes elemek javítgatása már nem elegendő – foglalta össze kíméletlenül a legutóbbi népszámlálás konklúzióit Németh Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese.
A családháló.hu kezdeményezése
Hét év telt el azóta, hogy az Alkotmánybíróság (AB) eltörölte azt a törvényt, amely alapján a művi meddővé tétel kizárólag a negyvenedik életévüket betöltött személyek esetében, illetve a harmincöt évesnél idősebb, legalább három (vér szerinti) gyermekkel rendelkező szülők esetében hajtható végre, továbbá olyan, legalább négygyermekes párok számára engedélyezhető, amelynek tagjai betöltötték a harmincadik életévüket. 2006 óta elvileg minden, tizennyolc évesnél (!) idősebb felnőtt kérheti a beavatkozást.
A Vas megyei falu Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomában több lényeges változás is történt négy hónap leforgása alatt. A régi tetőhéjazat cserére szorult, mert a tetőcserepek szétfagytak, így már nem töltötték be funkciójukat. Az új fedés betoncserépből készült, melynek alacsony a vízfelvétele, így hasonló problémával biztosan nem kell a következő évtizedekben szembe nézni. Lecserélték a teljes tetőhéjazatot, megerősítették a gerendákat, a külső falak pedig vízlepergető vakolatot és új színezést kaptak.