Találkozás Pogány Judittal

Színházi és filmszerepek s díjak sora őrzi briliáns alakításait, hangoskönyvei a gyerekek kedvencei. Pogány Judit hangján szólal meg Vuk, a pajkos rókakölyök, de Szaffi is Dargay Attila rajzfilmjében, a Kacsamesékben pedig három különböző karakterű kiskacsa szinkronhangja. Csukás István Pom Pom újabb meséinek CD-in százhárom figurának kölcsönözte jellegzetes hangját, amely miatt egy ideig skatulyába szorította a szakma egy része, hiszen bújhatott bárki bőrébe, sokáig Pinocchio, az esetlen, de érző fabábu jelent meg előttünk a színen. Hihetetlen teljesítményére Ascher Tamás nem véletlenül mondta: mestermunka volt. A Kossuth-díjas színésznő a csaknem három évtizedes kaposvári lét s néhány „szabadúszós” év után ma az Örkény Színház egyik vezető színésze, ahol ugyanazt az otthonosságot érzi már, mint hajdan a Csiky Gergely Színházban. Maga is elámul azon, hogy jelenleg négy teátrum tizenhat darabjában játszik. Fergeteges a Macskajátékban és az Elnöknőkben is, amely tizenhét éve megy. Bámulatos energiák feszülnek benne.

– Valóban nem unatkozom. A legújabb a Tóték, amelyben Csuja Imrével játszunk párban, én vagyok Mariska. A Mácsai Pál rendezte előadás nem a régi szövegkönyv alapján született: a vadonatúj adaptáció Gáspár Ildikó munkája. Előtte Mrożek Tangóját mutattuk be Bagossy László rendezésében, amelyben Eugéniaként lépek színpadra, Shakespeare A viharjában pedig Ariel vagyok, aki a szabadságáért küzd. Amikor viszont gazdájától megkapja, nyomban kiderül: a szerepet egy öreg színésznő játssza, akinek a szabadság már nem ugyanazt jelenti, mint fiatalon; most már a félreállítás, a nyugdíjazás jele. Nagy poén, amelyért nyílt színi taps a jutalom…

A Szentföld egy író szemével

„Isten hozott!” – köszöntött vendéglátónk a tel-avivi Ben Gurion repülőtéren, amikor a váratlan melegtől (a télies március végén utaztunk ki párommal) és a datolyapálmák látványától kábán kikeveredtünk a fogadócsarnokba. Igaza volt: Isten hozott, hiszen egyik vágyam éppen egyfajta lelki útkeresés volt, amellett, hogy tanulmányútra érkeztem Erecbe, ahogyan a zsidó nyelv nevezi a Szentföldet. A meghívás elsődleges célja ugyanis egy történelmi regény megalkotása, amely a római kori zsidó háború végeseményeit dolgozná fel, s ehhez a leendő izraeli kiadóm úgy látta jónak, ha saját szememmel vizsgálom át a helyszínt. Mivel íróként a hitelesség a vesszőparipám, tökéletesen egyetértettem a véleményével. Életre szóló élményt jelentett az a két hét, amikor saját szememmel láthattam Erec arcait.

Azt nem állítom, hogy alaposan megnéztem Izraelt, ugyanis ez a területileg kicsinek mondható ország olyan színes és gazdag, annyi tájegysége és érdekessége van, hogy akár hónapok alatt is lehetetlen megismerni. Így én a leglényegesebbekre, a történelmileg legfontosabb helyekre koncentráltam. Ebből is azt a két igazán fontos helyszínt tanulmányoztam alaposabban, ahol leendő regényem játszódik.