Szent Teréz „kis útján” – nyolcvan éve

Ahogy növekedtek életkorban és létszámban, „játékaik” is egyre komolyabbakká váltak. Közös kirándulásokat szerveztek, együtt tanultak, énekeltek és táncoltak, díszítették a templomot, énekkarként szerepeltek a vasárnapi szentmiséken, műsoros estjeikkel pedig nemcsak a katolikusokat, hanem az egész település művelődését szolgálták. Már nem csupán a maguk örömére, hanem sokak épülésére töltötték együtt az idejüket. Szolnoky János a társaságot a néhány évvel azelőtt a szentek sorába emelt Lisieux-i Szent Terézről nevezte el. Ezek az egyszerű fiatalok Szent Teréz „kis útján” járva megérezték a szolgálat felelősségét, amely máig sugárzik a régi fényképekről. Ezt a felelősséget élték meg például akkor is, amikor – a katolikus legényegylettel összefogva – Sík Sándor István király című tragédiáját adták elő 1947-ben, egy tragikus történelmi fordulat előestéjén.


Az előadás után készült tablón a költő mellett ott áll a görög Ilona jelmezében a közösséget vezető és az előadást rendező Pollich Julianna. (A felvétel abban a színházteremben készült, amelyet a katolikus művelődés otthonául még Szolnoky János irányításával a monori legényegylet épített áldozatos munkával.)

A Terézkék számára (mert így emlegették a közösséget) 1949 hozta meg a fordulatot. Ekkor az egyesületek felszámolásával ők is kényszerűen beszüntették működésüket. A tagok szétszóródtak, évtizedekig a kapcsolatot is alig keresték egymással. Lélekben azonban továbbra is együtt maradtak, a közös élményekből táplálkoztak, és személyes életükben mindvégig igyekeztek kitartani a kis úton. Hiszen „Jézus nem annyira a cselekedetek nagyságát nézi, sem a nehézségüket…” Fennállásának tizenhat éve alatt az egyesületnek összesen mintegy százhúsz tagja volt. Már csak kevesen élnek közülük. Ám a megalakulás 80. évfordulójára emlékezve október első szombatján, a monori nagytemplomban sokakért szólt az imádság: a Terézkék egykori áldozatos lelkipásztoraiért (közöttük a kötetnyi költeményt hátrahagyó Csorba Imréért vagy az egyházi elnökként tizenkét éven át mellettük álló Gyovai Jánosért), valamint az élő és már elhunyt tagokért egyaránt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.