Huszonnégy betegápoló irgalmasrendi szerzetest avattak boldoggá Spanyolországban Huszonnégy betegápoló irgalmasrendi szerzetest avattak boldoggá október 13-án a spanyolországi Tarragona városában. Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato bíboros, a Vatikán Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa kilencvenhárom püspök jelenlétében avatta boldoggá a spanyol polgárháború ötszázhuszonkét katolikus mártírját. A történelmi eseményen részt vett Kozma Imre, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője is. A spanyol püspöki konferencia (CEE) főtitkára azt kérte a Szentszéktől, hogy az ötszázhuszonkét katolikus áldozatot ne a spanyol polgárháború, hanem a XX. század mártírjainak tekintse. A jezsuita püspök a délamerikai katolikus hírügynökségnek (ACI) a boldoggá avatást megelőzően hangsúlyozta: a szertartásra nem engedik be sem a transzparenseket, sem a zászlókat, mert nem politikai, hanem történelminek számító vallási eseményre készülnek, hiszen még soha nem avattak boldoggá egyszerre ennyi mártírt.

Napok, hetek óta keresek egy arcot. Egy fiatalember, a harminckilenc éves Sándor István arcát. Keresem az időben, keresem a történelemben, hogy szembenézzek vele, s lássam a tekintetét. Hogy megértsek valamit – végül is nem az ő életéből, hanem az enyémből. Miért élünk így, miért annyi kín, szenvedés – hogy valami végre felderüljön az időbe, történelembe szorított nyomorúságos sorsunkban? Anyámat kérdem, emlékszik-e az első születésnapomra. Nem sírtam fel? Nem kínlódtam, látszólag érthetetlenül, faggatom – s magam elé tekintek: butaság ilyesmit kérdezni. Mintha novella, mintha valami művi volna ez az erőszakolt keresés – a tény: Sándor István szalézi szerzetest 1953. június 8-án, koncepciós perben kimondott halálos ítélet után fölakasztották. Éppen egyesztendős voltam. Szolnokon járok, a Tisza-parton sétálok. Meg szeretném érteni, meg szeretném érteni ennek a fiatalembernek a döntését: mégsem szökik külföldre, mégsem bújik álbajusz és áligazolvány mögé, itt kell maradnia. 2013. október 19. A budapesti Szent István-bazilika előtti tér: a sokaság nem fér be a templomba, ezért választották a hatalmas teret. Sándor István szalézi testvért boldoggá avatják. Keresem az arcát, meg szeretném érteni…

Párbeszédben az iszlámmal

Ferenc pápa a muszlim böjt idejére, a Ramadánra augusztus 2-án küldött üzenetében írta, hogy nem lehet igaz kapcsolatot teremteni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ezért fontos, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. Ha a keresztény–muszlim párbeszédről hallunk, elsőre a történelmi szembenállás és korunk politikai feszültségei jutnak eszünkbe. Sulok Zoltánnal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével és Németh Pál református lelkésszel, iszlámszakértővel az iszlám vallás alapjairól, a párbeszéd lehetőségéről beszélgettünk.

Németh Pál iszlámszakértő

Sören Kierkegaard, a nagy dán teológus-filozófus mondta egykoron, hogy a társadalomra a legnagyobb veszedelmet az újságírók jelentik, mert „nekik van meg a különös tehetségük arra, hogy a hazugságot igazságnak tüntessék fel”. Sajnos a média az iszlámról, az iszlám társadalomról hazugságokkal kevert részigazságokat közvetít, ezért a nyugati embernek ma sincs valósághű képe az iszlám világról. Ha valaki elvetődik egy arab-iszlám országba, az döbbenten veszi észre, hogy a muzulmánok távolról sem olyanok, amilyeneknek a hazai média információi nyomán elképzelte őket. Hazatérvén pedig szégyenkezve számol be az iszlámról szerzett közvetlen tapasztalatairól, mert attól fél, hogy a nyugati média által „kezelt” barátai úgysem értenék meg, vagy teljesen félreértenék a beszámolóját.

Párbeszédben az iszlámmal

Ferenc pápa a muszlim böjt idejére, a Ramadánra augusztus 2-án küldött üzenetében írta, hogy nem lehet igaz kapcsolatot teremteni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ezért fontos, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. Ha a keresztény–muszlim párbeszédről hallunk, elsőre a történelmi szembenállás és korunk politikai feszültségei jutnak eszünkbe. Sulok Zoltánnal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével és Németh Pál református lelkésszel, iszlámszakértővel az iszlám vallás alapjairól, a párbeszéd lehetőségéről beszélgettünk.

– Miért lesz muszlim egy magyar?

Sulok Zoltán: – Nálam a legfontosabb szempont talán az volt, hogy ez egy szigorúan, kompromisszummentesen egyistenhívő vallás. Emellett pedig életmód is, amely az élet minden területén útmutatást ad, legyen szó akár a családról, a gazdaságról. Amikor hosszú keresés után megismertem az iszlámot, úgy éreztem, hogy ez az igazság. Ha pedig valaki megismerkedik az igazsággal, akkor nem fordíthat hátat neki.

Vanda dos Santos ugyancsak a brazil Shalom közösség tagja, 2011 óta Madagaszkár sziget misszionáriusa. „Hálás vagyok Istennek, hogy ide küldött” – mondja. Jól emlékszik rá, amikor megmondták neki, hogy Afrikába küldik misszióba. „Ez nem igaz, nem hiszem el” – ez volt a reakciója. Ugyanis mindig arra vágyott, hogy ezen a kontinensen beszélhessen Istenről.

Ez volt a központi témája a 12. Világmisszió Országos Ünnepének, amelyet a Pápai Missziós Művek és az Isteni Ige Társasága, azaz a verbita rend szervezett október 12-én. – Egy ember elsősorban nem attól keresztény, hogy jót tesz, hanem hogy megtapasztalta, valaki szereti. A misszió pedig nem más, mint közvetíteni, hirdetni a szeretetet – fogalmazta meg köszöntőjében Burbela Gergely verbita tartományfőnök.