Daudi Okelo és Jildo Irwa október 20.

Szerző:

A hét szentje

Még csupán alig negyven éve érkezett meg az első európai ember az országba, amikor a két ugandai fiú született. Különböző falvakból származtak, de mindketten az acholi törzshöz tartoztak, és szüleik az afrikai népi vallást követték. A fiúkat 1916-ban keresztelte meg Cesare Gambaretto missziós pap. A nagyobbik, aki akkor volt tizennégy éves, a David nevet kapta, ám Daudinak szólították. A fiatalabbat az Ermenegildo névre keresztelték, ennek rövidített változata a Jildo. A két fiú a misszióban találkozott, összebarátkoztak, és együtt jelentkeztek hitoktatónak. Bár nagyon fiatalok voltak, a népük tagjainak szemében már felnőtteknek számítottak. Az európai missziósok pedig örültek, ha egy helyi vállalkozott a hitoktatásra, hiszen így könnyebben szót érthettek az emberekkel.

Múltidéző megújulás

Szerző:

Országjáró

A bujáki templomtorony története

A XVIII. század közepe táján a bujáki erdőben egy csodálatosan szép templomtorony magasodott az ég felé, dicsérve a Jóisten kegyelmét és szeretetét.

Ám ahogy telt-múlt az idő, az egykori toronysisak eltűnt a történelem útvesztőjében, s helyére egy csonkasüveg került. Úgy tűnt, a templomot megkoronázó barokk torony örökre a feledés homályába merül. Egészen napjainkig.

Ám 2010-ben a torony és a templom homlokzatának felújítása halaszthatatlanná vált. Nógrád megye fiatal főépítésze, Karaba Tamás lelkiismeretes, kitartó kutatásainak eredményeként napvilágra kerültek az eredeti szerkezeti megoldásokra utaló nyomok. Ezek alapján el is készült a feltételezett barokk templomsüveg építészeti rajza, ám korabeli dokumentumok hiányában a műemléki engedélyezéshez sajnos ez nem volt elegendő.

Szívből jövő önkéntesség

Szerző:

Országjáró

Idén nyolcezren vettek részt a 72 óra akciójában

Hét éve – minden alkalommal három napon át – az ország összes megyéjében fiatalok ezrei végeznek segítő szolgálatot a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű ökumenikus akció keretében. Idén nyolcezren jelentkeztek az Ökumenikus Ifjúsági Alapítvány felhívására.

Október 10-én, csütörtökön megnyitották a szociális, karitatív és ökológiai szolgálatra vállalkozókat egyesítő önkéntesakciót. A budapesti rendezvényt a Batthyány téren tartották, ahol a szervező egyházak, a kormányzat és a szervező alapítvány képviselői köszöntötték a résztvevőket. Szemere János, az evangélikus egyház püspöke, Tarr Zoltán, a református egyház zsinati tanácsosa, Palánki Ferenc püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának elnöke, Jakab Rita, a 72 óra főkoordinátora, Kiss Norbert, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára és Bodó Márton, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet iskolai közösségi szolgálatának témavezetője nyitotta meg a rendezvényt.

Közös pontok

Szerző:

Könyvespolcra

Mit is jelent valójában a vallásközi párbeszéd? Különböző nemzetiségű, kultúrájú emberek találkozását, ahol a mindennapi problémákat osztják meg egymással? Együttműködést segélyakciókban és más, a társadalmi szolidaritást erősítő kezdeményezésekben? Biztos, hogy ezek is nagyon fontosak, ám egy további lépés mégis elkerülhetetlen. Ha igazán kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként gondolkodik Istenről a másik fél, akkor meg kell ismernünk az ő erről vallott nézeteit. Kétségtelen, hogy mindig a teológiák szembeállítása lesz az a terület, ahol a leginkább előkerülnek az ellentétek. Christian W. Troll Muszlimok kérdeznek – keresztények válaszolnak című könyvében vállalja a nézetek ütköztetését. Az eredmény csak elsőre meglepő: a keresztény olvasó nemcsak a muszlim vallással ismerkedhet meg közelebbről, hanem ez által saját hitét is jobban megalapozhatja.

Szent Teréz „kis útján” – nyolcvan éve

Szerző:

Az Olvasó írja

1933 szeptemberében történt. Szolnoky János, a fiatal monori káplán a katolikus iskola egyik osztálytermébe gyűjtötte össze az elemi iskolából épphogy kinőtt leányokat, hogy kevés szabadidejüket, a vasárnap délutánt – mert hiszen a többi idő a mezei vagy a ház körüli munkával telt – együtt és Isten közelében töltsék, lelkük épülésére és a maguk örömére. Szentírásolvasás, ima, rövid elmélkedés, azután közös játék követte egymást estig – így teltek ezek a délutánok. Akit Monor legendás papja, Szolnoky atya vezetőül kiválasztott, maga is csak egy-két évvel volt idősebb a kis társaság tagjainál. A tíz-tizenöt leány hamarosan közösséggé formálódott: együtt maradtak, miközben évről évre újabb társak csatlakoztak hozzájuk.

Puskás-hetek Madridban

Szerző:

„Büszke vagyok, hogy itt lehetek. Olyan, mintha otthon lennék. Egy olyan ember iránt fejezzük ki tiszteletünket e rendezvénnyel, aki a klub életének egyik legfontosabb alakja. Ez így volt a múltban, és így lesz a jövőben is, az ő öröksége minden fiatal számára példa lehet.” Így kezdte Emilio Butragueño (alsó képünkön középen) üdvözlő beszédét október 7-én egy budai, Puskás Ferencről elnevezett étteremben. A Real Madrid nemzetközi igazgatója ekkor jelentette be, hogy a klub alapítványa emlékhónapot szentel Puskás Öcsi tiszteletére. Puskás-hetek, Puskás Homage – nevet kapta az eseménysorozat, amely szimbolikus dátummal indul és azzal is végződik.

Vendel és Vendelin

Szerző:

A bátaszéki templomkertben áll Szent Vendel szobra, köpenyben, pásztorbottal a kezében, mellette báránnyal. Gyakori ábrázolása ez az Írországból származó „királyfinak”, aki a VII. században Rómába zarándokolt, remeteéletet élt, majd egy földbirtokos nyáját őrizte. A legendák alapján lett a pásztorok védőszentje, Magyarországon az 1700-as évek második felében terjedt el a kultusza. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtetett kápolnát a Sümeg melletti Deákiban, ahová az 1755. évi marhavész idején, október huszadik napján körmenetet is vezetett. Ő állította össze első életrajzát is Rövid summázata Szt. Wendelinus confessor életének címmel.

Vonuló madarak

Szerző:

A Kiskunságban szeptember 7-én felhőtlen kék éggel és harmincfokos hőmérséklettel még a nyár volt az úr. Andris fiammal és Sós Endre barátunkkal reggel érkeztünk Apaj-pusztára. Bugyit elhagyva az úttól távolabb tizenöt túzok állt, a vezetéken szalakóta ült, a magasból a vonuló gyurgyalagok „prü-prü”-je hallatszott. Az út menti bokrokon tövisszúró gébicsek ültek. Ők is útban vannak már Afrika felé, augusztus közepén kezdenek mozgolódni, aztán előbb az öregek, majd a fiatalok indulnak dél felé.