A békés együttélés nem választás kérdése

Párbeszédben az iszlámmal

Ferenc pápa a muszlim böjt idejére, a Ramadánra augusztus 2-án küldött üzenetében írta, hogy nem lehet igaz kapcsolatot teremteni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ezért fontos, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. Ha a keresztény–muszlim párbeszédről hallunk, elsőre a történelmi szembenállás és korunk politikai feszültségei jutnak eszünkbe. Sulok Zoltánnal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével és Németh Pál református lelkésszel, iszlámszakértővel az iszlám vallás alapjairól, a párbeszéd lehetőségéről beszélgettünk.

Németh Pál iszlámszakértő

Sören Kierkegaard, a nagy dán teológus-filozófus mondta egykoron, hogy a társadalomra a legnagyobb veszedelmet az újságírók jelentik, mert „nekik van meg a különös tehetségük arra, hogy a hazugságot igazságnak tüntessék fel”. Sajnos a média az iszlámról, az iszlám társadalomról hazugságokkal kevert részigazságokat közvetít, ezért a nyugati embernek ma sincs valósághű képe az iszlám világról. Ha valaki elvetődik egy arab-iszlám országba, az döbbenten veszi észre, hogy a muzulmánok távolról sem olyanok, amilyeneknek a hazai média információi nyomán elképzelte őket. Hazatérvén pedig szégyenkezve számol be az iszlámról szerzett közvetlen tapasztalatairól, mert attól fél, hogy a nyugati média által „kezelt” barátai úgysem értenék meg, vagy teljesen félreértenék a beszámolóját.

El kell hagyni a középkori gondolkodást

Párbeszédben az iszlámmal

Ferenc pápa a muszlim böjt idejére, a Ramadánra augusztus 2-án küldött üzenetében írta, hogy nem lehet igaz kapcsolatot teremteni Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ezért fontos, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. Ha a keresztény–muszlim párbeszédről hallunk, elsőre a történelmi szembenállás és korunk politikai feszültségei jutnak eszünkbe. Sulok Zoltánnal, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével és Németh Pál református lelkésszel, iszlámszakértővel az iszlám vallás alapjairól, a párbeszéd lehetőségéről beszélgettünk.

Miért lesz muszlim egy magyar?

Sulok Zoltán: – Nálam a legfontosabb szempont talán az volt, hogy ez egy szigorúan, kompromisszummentesen egyistenhívő vallás. Emellett pedig életmód is, amely az élet minden területén útmutatást ad, legyen szó akár a családról, a gazdaságról. Amikor hosszú keresés után megismertem az iszlámot, úgy éreztem, hogy ez az igazság. Ha pedig valaki megismerkedik az igazsággal, akkor nem fordíthat hátat neki.

Szegények között, a majomkenyérfák földjén

Vanda dos Santos ugyancsak a brazil Shalom közösség tagja, 2011 óta Madagaszkár sziget misszionáriusa. „Hálás vagyok Istennek, hogy ide küldött” – mondja. Jól emlékszik rá, amikor megmondták neki, hogy Afrikába küldik misszióba. „Ez nem igaz, nem hiszem el” – ez volt a reakciója. Ugyanis mindig arra vágyott, hogy ezen a kontinensen beszélhessen Istenről.

A misszió hit kérdése

Ez volt a központi témája a 12. Világmisszió Országos Ünnepének, amelyet a Pápai Missziós Művek és az Isteni Ige Társasága, azaz a verbita rend szervezett október 12-én. – Egy ember elsősorban nem attól keresztény, hogy jót tesz, hanem hogy megtapasztalta, valaki szereti. A misszió pedig nem más, mint közvetíteni, hirdetni a szeretetet – fogalmazta meg köszöntőjében Burbela Gergely verbita tartományfőnök.

„Tudod, mit szeretnék, de legyen úgy, ahogy akarod”

Beszélgetés a Shalom közösség első magyar misszionáriusával

Két francia, egy ecuadori, egy uruguayi és egy magyar – a mintegy háromezres brazil Shalom Katolikus Közösség nem brazil tagjai, misszionáriusok. Csabai Barnabás idén április óta novícius. Amint letelik a „próbaideje”, ő is misszióba megy. Ám eleinte nem is annyira akart misszionárius lenni: szerelmi bánatában utazott Brazíliába. Most az ország északkeleti csücskében lévő Ceará állam Pacajus nevű városában él. A tizenöt gyermekes családból származó fiúval hivatásáról beszélgettünk.

– Mindig is katolikusként éltem, megkereszteltek, voltam elsőáldozó és bérmálkozó, jártam templomba. Ezt láttam otthon, ebben nőttem fel. Ám ahogy kamaszodtam, úgy egyre kevésbé akartam misére menni. Ha elmentem, akkor is csak azért, mert úgy szokta a családom, rutinná vált számomra az egész. Amikor befejeztem a gimnáziumot, még inkább eltávolodtam az egyháztól. Elkezdtem megmondani magamnak, mi bűn és mi nem az, elméleteket állítottam fel arról, hogy milyen a jó katolikus, és meggyőztem magam, hogy nem az számít, betartjuk-e az egyház szabályait, hanem hogy miként éljük meg a hitet. Túlontúl elmentem tehát a saját irányomba, és nem akartam tudni, mit mond az egyház bizonyos kérdésekről.

Az özvegy és a bíró Lk 18,1–8

A Biblia üzenete

A mai evangéliumi szakasz egy mondhatni siralmas élethelyzetet alakít át példázattá: a kelletlen bíró nagy nehezen enged az özvegyasszony zaklatásának, és igazságot szolgáltat neki. A bíró jelleme nem éppen vonzó – hogy milyen ember is, az a belső monológjából érthető meg: „Istentől nem félek, embertől nem tartok” (Lk 18,4). A hatalom embere ő, akit semmilyen igazságosság, semmiféle isteni vagy emberi erkölcs nem tud megkötni. Egy dolog miatt jár el végül helyesen, ez pedig a kényelemszeretete. Ő a negatív pólus.

Hogyan kell szentáldozáshoz járulni? (II. rész)

Szerzetesség és liturgia

Legutóbb a szentáldozáshoz járulás liturgikus szabályait tekintettük át. A jelen gondolatmenet inkább az áldozás közbeni belső hozzáállásról szól. Természetesen nem arról van szó, hogy magunkra „erőltessünk” olyan lelkiállapotot, amely ne lenne őszinte, viszont fontos, hogy mivel az Oltáriszentséget mindig kapjuk, alázattal és a megajándékozottság megrendült örömével közelítsünk hozzá. Az Oltáriszentséget rendszerint állva szokás venni, akár egy szín, akár két szín alatt áldozunk, de engedélyezett, lehetséges, és immár sok helyen egyre inkább szokás is, hogy letérdelve vesszük magunkhoz az Úr Szent Testét (és esetleg Vérét).

A bűnös ember imádsága

Görögkatolikus lelkiség

Meghallgatja Isten a bűnös ember imáját? Mielőtt elhamarkodottan nemmel válaszolnánk, álljunk meg egy pillanatra! Gondoljuk végig, hogy a Bibliában hány ember imádkozott bűnös állapotban. Mi magunk is idézzük a zsoltárost minden vecsernyében: „A mélységből kiáltok, Uram, hozzád; Uram, hallgasd meg az én szómat.” Minden Szent Liturgia elején elimádkozzuk a bűnbánó Dávid zsoltárainak gyöngyszemét, a „könyörülj, rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint” kezdetű 50. zsoltárt. Miközben a válaszunkat továbbgondoljuk, érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mi magunk mikor és mennyit tudtunk már igazán bűntelen állapotban imádkozni. Bizony, lesújtó a mérlegünk…