…és az iskolát

Ki ne ismerné Reményik Sándor Templom és iskola című versét, melynek refrénje ott zeng sokunk fülében: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” Az arab világ némely országában, közöttük Pakisztánban a szélsőséges vallási vezetők szerint a templom és az iskola nem illik úgy össze, mint a létra két ága, hanem egymás ellen feszül. A nők ne járjanak iskolába, mert a radikális iszlamisták értelmezése szerint a Korán tiltja ezt. Templomot igen, iskolát nem. Ezzel a szemlélettel száll szembe számos szülő és gyermek. Szeretni az iskolát, lehetőséget adni a leánygyermekeknek is a tanulásra – szerintük éppen ez a továbbélés, a túlélés egyetlen útja. A tanulás révén megvalósuló felemelkedés meglepő és bájos tanúja Malala Yousafzai tizenhat esztendős pakisztáni kislány, akit a múlt héten az Európai Unió tekintélyes díjával tüntettek ki.

Nem térítésről van szó

Amikor Ferenc pápa a La Repubblica című olasz napilap főszerkesztőjével, Eugenio Scalfarival beszélgetett, azt mondta: „Az erőszakos térítés (prozelitizmus) bődületes ostobaság, aminek nincs értelme. Inkább meg kell ismernünk, meg kell hallgatnunk egymást. Ez a fontos: megismerni egymást, meghallgatni egymást, tágítani a látókörünket.” A miszsziós vasárnapra szóló üzenetében is ezt írta a szentatya: „Az egyház missziós munkája nem térítés, hanem az életről szóló tanúságtétel, amely megvilágítja utunkat, és reményt kelt, szeretetre indít.”

Segíteni csak jól szabad

Hármas jubileumot ünnepeltek a máltaiak

Budapesten tartotta emlékülését és konferenciáját október 11–13. között a kilencszáz éves Szuverén Máltai Lovagrend. 11-én, a parlamentben Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke köszöntötte a résztvevőket. Felszólalt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és beszédet mondott Matthew Festing nagymester, Albrecht Freiherr von Boeselager nagyispotályos, Kállay Ubul Tamás, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke és Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke is. Az egyház legrégibb vallási karitatív rendje a Szuverén Máltai Lovagrend, amelynek önállóságát 1113-ban ismerte el a pápa. Száznégy országban működik diplomáciai képviselete, és százhúsz országban teljesít humanitárius missziót. Több mint tizenháromezer tagja van, s mintegy huszonötezer munkatársa és nyolcvanezer önkéntese segít a rászorulóknak. Szerte a világon húsz kórházat, száztíz idősek otthonát, valamint ezerötszáz betegellátó és elsősegélynyújtó állomást tart fenn, emellett rohammentő- szolgálata van, és szociális ellátást is végez. Saját közigazgatással és független jogi státusszal rendelkezik, központi kormánya, amelyet ötévente választanak, Rómában van, vezetője pedig a nagymester.

Életünk: ajándék

Az Egy közülünk kezdeményezés a történelmi egyházak pártfogásában Az Egy közülünk európai polgári kezdeményezés szervezésében Szám Katalin, a Képmás című családmagazin főszerkesztője magyarországi egyházi vezetőkkel beszélgetett az abortusz megítéléséről. Az eszmecserében részt vett Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök és Oberlander Báruch rabbi. Bíró László püspök kiemelte, hogy az embrió létezése első pillanatától kezdve emberi méltósággal bír. Az evangélikus egyház oldaláról Szebik Imre is megerősítette ezt az állítást, és határozottan foglalt állást amellett, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. A zsidó Talmud az embriót potenciális életnek, „féléletnek” tekinti. Ennek megfelelően a zsidók körében nincs teljes egyetértés az abortusz kérdésében: a várhatóan súlyos betegen születő gyermekek esetében egyesek megengedik a terhességmegszakí tást. Oberlander Báruch rabbi egyértelműen kijelentette: a magzati életet is védeni kell.

Kamasz-e a kamasz, ha nem lázad? I.

Felkészülő

A kamaszkor nagyon ellentmondásos időszak az ember életében. Abban a tekintetben is az, hogy gyerekként, de szülőként sem ugyanúgy éljük meg. Azért tartjuk fontosnak, hogy szóba hozzuk ezt a kérdést, mert szülőkkel beszélgetve többször is úgy éreztük, nem is voltak igazi kamaszok a gyermekeink, hiszen ők nem lázadtak. Szeretnénk megnyugtatni azokat a szülőtársainkat, akik hasonlót tapasztaltak, hogy azért nincs nagy baj. Nem tudományos alapon, hanem a tapasztalataink tükrében gondoljuk ezt. Kerestük az életünkben a választ, hogy mi lehet ennek az oka, és hamar rájöttünk, hogy mi sem lázadtunk.

A befelé irányuló tekintet

Felkészülő

Van egy kortól, nemtől, előélettől független tekintet, amely egyszer csak megjelenik a szenvedélybetegekkel folytatott segítőkapcsolatban. A figyelmetlen szemlélő ábrándozásnak, elrévedésnek, figyelemzavarnak is vélheti ezt. Ilyenkor a tekintet iránya előre és lefelé tart, ugyanakkor a belső történéseket pásztázza, az arcizmok ellazulnak, a test enyhén előrehajolhat. A beállott csend percekig is eltarthat. A belső felismerés szavakat is ölthet, kimondatlan is maradhat. A segítő és az embere szavak nélkül is érzik, hogy a változás folyamatának egy fontos pillanatához érkeztek. Íme, egy kihangosított tekintet: „Szóval azért kellett elérnem az absztinenciát, hogy szembesüljek a múltammal, azzal, hogy ki voltam, s mit tettem…”

Boldog Sándor István

Honlap a vértanúról

Már boldoggá avatásának kihirdetése előtt honlapot szerkesztettek Sándor István szalézi szerzetes emlékére. A www.sandoristvan.hu címen elérhető weboldalon tudnivalók olvashatók a vértanúról.

A folyamatosan bővülő tartalmú internetes felületen megtalálható egyebek mellett Sándor István életrajza, a szalézi rendfőnök róla írt levele, a vértanú saját levele és mindennapi felajánló imája is.

Az ÁVH pártőrség és a szaléziak pere

A szenvedések szűkült ablakából
Hunyorgó szemünk századokba lát
És ajkunk helyett már maga a táj szól:
Nem Kelet-Nyugat, ez itt a hazád!

                          Tollas Tibor (Vác, 1955)

Az Államvédelmi Hatóság 1952 júliusában és augusztusában őrizetbe vett tizenhat gyanúsítottat. A letartóztatottak közül kilencen az ÁVH pártőrségénél szolgáltak, öten a szalézi rendhez tartoztak, két személy pedig civil volt, az egyikük egy tizenhét éves gimnazista lány. A lefogottak közül néhányan a szalézi rend árvaházában nevelkedtek, és sorozás után kerültek a pártőrség kötelékébe.

Több mint három hónapig tartó kemény ÁVH-s, ügyészi és fegyházi tortúra után 1952. október 28–30. között került sor a Budapesti Hadbíróságon az elsőfokú eljárásra. A szigorúan titkos tárgyalást Kovács Béla hadbíró alezredes vezette. A Budapesti Hadbíróság I.0308/ 1952. számú ítéletében az első négy vádlottat kötél általi halálra ítélte (köztük a mostani hétvégén, október 19-én boldoggá avatott Sándor István szalézi szerzetest – a szerk.), a többi vádlott pedig hosszú börtönbüntetést kapott.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.