Segíteni csak jól szabad

Szerző:

Hármas jubileumot ünnepeltek a máltaiak

Budapesten tartotta emlékülését és konferenciáját október 11–13. között a kilencszáz éves Szuverén Máltai Lovagrend. 11-én, a parlamentben Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke köszöntötte a résztvevőket. Felszólalt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és beszédet mondott Matthew Festing nagymester, Albrecht Freiherr von Boeselager nagyispotályos, Kállay Ubul Tamás, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke és Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke is. Az egyház legrégibb vallási karitatív rendje a Szuverén Máltai Lovagrend, amelynek önállóságát 1113-ban ismerte el a pápa. Száznégy országban működik diplomáciai képviselete, és százhúsz országban teljesít humanitárius missziót. Több mint tizenháromezer tagja van, s mintegy huszonötezer munkatársa és nyolcvanezer önkéntese segít a rászorulóknak. Szerte a világon húsz kórházat, száztíz idősek otthonát, valamint ezerötszáz betegellátó és elsősegélynyújtó állomást tart fenn, emellett rohammentő- szolgálata van, és szociális ellátást is végez. Saját közigazgatással és független jogi státusszal rendelkezik, központi kormánya, amelyet ötévente választanak, Rómában van, vezetője pedig a nagymester.

Életünk: ajándék

Szerző:

Az Egy közülünk kezdeményezés a történelmi egyházak pártfogásában Az Egy közülünk európai polgári kezdeményezés szervezésében Szám Katalin, a Képmás című családmagazin főszerkesztője magyarországi egyházi vezetőkkel beszélgetett az abortusz megítéléséről. Az eszmecserében részt vett Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök és Oberlander Báruch rabbi. Bíró László püspök kiemelte, hogy az embrió létezése első pillanatától kezdve emberi méltósággal bír. Az evangélikus egyház oldaláról Szebik Imre is megerősítette ezt az állítást, és határozottan foglalt állást amellett, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. A zsidó Talmud az embriót potenciális életnek, „féléletnek” tekinti. Ennek megfelelően a zsidók körében nincs teljes egyetértés az abortusz kérdésében: a várhatóan súlyos betegen születő gyermekek esetében egyesek megengedik a terhességmegszakí tást. Oberlander Báruch rabbi egyértelműen kijelentette: a magzati életet is védeni kell.

Kamasz-e a kamasz, ha nem lázad? I.

Szerző:

Felkészülő

A kamaszkor nagyon ellentmondásos időszak az ember életében. Abban a tekintetben is az, hogy gyerekként, de szülőként sem ugyanúgy éljük meg. Azért tartjuk fontosnak, hogy szóba hozzuk ezt a kérdést, mert szülőkkel beszélgetve többször is úgy éreztük, nem is voltak igazi kamaszok a gyermekeink, hiszen ők nem lázadtak. Szeretnénk megnyugtatni azokat a szülőtársainkat, akik hasonlót tapasztaltak, hogy azért nincs nagy baj. Nem tudományos alapon, hanem a tapasztalataink tükrében gondoljuk ezt. Kerestük az életünkben a választ, hogy mi lehet ennek az oka, és hamar rájöttünk, hogy mi sem lázadtunk.

A befelé irányuló tekintet

Szerző:

Felkészülő

Van egy kortól, nemtől, előélettől független tekintet, amely egyszer csak megjelenik a szenvedélybetegekkel folytatott segítőkapcsolatban. A figyelmetlen szemlélő ábrándozásnak, elrévedésnek, figyelemzavarnak is vélheti ezt. Ilyenkor a tekintet iránya előre és lefelé tart, ugyanakkor a belső történéseket pásztázza, az arcizmok ellazulnak, a test enyhén előrehajolhat. A beállott csend percekig is eltarthat. A belső felismerés szavakat is ölthet, kimondatlan is maradhat. A segítő és az embere szavak nélkül is érzik, hogy a változás folyamatának egy fontos pillanatához érkeztek. Íme, egy kihangosított tekintet: „Szóval azért kellett elérnem az absztinenciát, hogy szembesüljek a múltammal, azzal, hogy ki voltam, s mit tettem…”

Boldog Sándor István

Szerző:

Honlap a vértanúról

Már boldoggá avatásának kihirdetése előtt honlapot szerkesztettek Sándor István szalézi szerzetes emlékére. A www.sandoristvan.hu címen elérhető weboldalon tudnivalók olvashatók a vértanúról.

A folyamatosan bővülő tartalmú internetes felületen megtalálható egyebek mellett Sándor István életrajza, a szalézi rendfőnök róla írt levele, a vértanú saját levele és mindennapi felajánló imája is.

Az ÁVH pártőrség és a szaléziak pere

Szerző:

A szenvedések szűkült ablakából
Hunyorgó szemünk századokba lát
És ajkunk helyett már maga a táj szól:
Nem Kelet-Nyugat, ez itt a hazád!

                          Tollas Tibor (Vác, 1955)

Az Államvédelmi Hatóság 1952 júliusában és augusztusában őrizetbe vett tizenhat gyanúsítottat. A letartóztatottak közül kilencen az ÁVH pártőrségénél szolgáltak, öten a szalézi rendhez tartoztak, két személy pedig civil volt, az egyikük egy tizenhét éves gimnazista lány. A lefogottak közül néhányan a szalézi rend árvaházában nevelkedtek, és sorozás után kerültek a pártőrség kötelékébe.

Több mint három hónapig tartó kemény ÁVH-s, ügyészi és fegyházi tortúra után 1952. október 28–30. között került sor a Budapesti Hadbíróságon az elsőfokú eljárásra. A szigorúan titkos tárgyalást Kovács Béla hadbíró alezredes vezette. A Budapesti Hadbíróság I.0308/ 1952. számú ítéletében az első négy vádlottat kötél általi halálra ítélte (köztük a mostani hétvégén, október 19-én boldoggá avatott Sándor István szalézi szerzetest – a szerk.), a többi vádlott pedig hosszú börtönbüntetést kapott.

A spanyol polgárháború mártírjai

Szerző:

Huszonnégy betegápoló irgalmasrendi szerzetest avattak boldoggá Spanyolországban Huszonnégy betegápoló irgalmasrendi szerzetest avattak boldoggá október 13-án a spanyolországi Tarragona városában. Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato bíboros, a Vatikán Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa kilencvenhárom püspök jelenlétében avatta boldoggá a spanyol polgárháború ötszázhuszonkét katolikus mártírját. A történelmi eseményen részt vett Kozma Imre, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője is. A spanyol püspöki konferencia (CEE) főtitkára azt kérte a Szentszéktől, hogy az ötszázhuszonkét katolikus áldozatot ne a spanyol polgárháború, hanem a XX. század mártírjainak tekintse. A jezsuita püspök a délamerikai katolikus hírügynökségnek (ACI) a boldoggá avatást megelőzően hangsúlyozta: a szertartásra nem engedik be sem a transzparenseket, sem a zászlókat, mert nem politikai, hanem történelminek számító vallási eseményre készülnek, hiszen még soha nem avattak boldoggá egyszerre ennyi mártírt.

Egy főnöke van, s ez Isten

Szerző:

Napok, hetek óta keresek egy arcot. Egy fiatalember, a harminckilenc éves Sándor István arcát. Keresem az időben, keresem a történelemben, hogy szembenézzek vele, s lássam a tekintetét. Hogy megértsek valamit – végül is nem az ő életéből, hanem az enyémből. Miért élünk így, miért annyi kín, szenvedés – hogy valami végre felderüljön az időbe, történelembe szorított nyomorúságos sorsunkban? Anyámat kérdem, emlékszik-e az első születésnapomra. Nem sírtam fel? Nem kínlódtam, látszólag érthetetlenül, faggatom – s magam elé tekintek: butaság ilyesmit kérdezni. Mintha novella, mintha valami művi volna ez az erőszakolt keresés – a tény: Sándor István szalézi szerzetest 1953. június 8-án, koncepciós perben kimondott halálos ítélet után fölakasztották. Éppen egyesztendős voltam. Szolnokon járok, a Tisza-parton sétálok. Meg szeretném érteni, meg szeretném érteni ennek a fiatalembernek a döntését: mégsem szökik külföldre, mégsem bújik álbajusz és áligazolvány mögé, itt kell maradnia. 2013. október 19. A budapesti Szent István-bazilika előtti tér: a sokaság nem fér be a templomba, ezért választották a hatalmas teret. Sándor István szalézi testvért boldoggá avatják. Keresem az arcát, meg szeretném érteni…