Egyházi énekkar a történelem sodrában

A pécsi Palestrina Kórus élőben és lemezen

 

A ceciliánus egyházzenei reformmozgalmat megismerő Dulánszky Nándor püspök 1888-ban regensburgi mintára énekiskolát alapított Pécsett. A Székesegyházi Énekiskola zenei képzést adó internátus volt, ahol nyolc–tizennégy éves fiúk tanultak, akik a káptalani és püspöki misék zenei szolgálatát évi hatvanhetven alkalommal ellátó, emellett a vasárnapi vesperásokon is éneklő székesegyházi énekkar szoprán és alt szólamait adták. A fiúk Glatt Ignác regensburgi gyökerű módszerének köszönhetően fél év alatt biztos kottaolvasókká váltak, s ez nagyon széles repertoár kialakítását tette lehetővé (előfordult, hogy egy évben nem adták elő kétszer ugyanazt a művet). A repertoár gerince gregorián énekekből, reneszánsz mesterek polifon műveiből és a megfelelő szellemben alkotó kortárs zeneszerzők munkáiból állt össze.

A befogadó szeretet jelei

Családtalálkozó Ferenc pápával

 

A világ minden részéről érkező több mint százezer hívő vett részt október 27-én azon a szentmisén, amellyel Ferenc pápa a hit évében megrendezett kétnapos családtalálkozót zárta. Homíliájában a szentatya a keresztény család néhány fontos jellemzőjéről beszélt.

 

Ezek közül is az első: az imádkozó család. A pápa feltette a kérdést a jelenlévőknek, hogy szoktak-e a családban együtt imádkozni. Tudom, hogy közületek néhányan igen – mondta. – De sokan vannak, akik azt kérdezik tőlem, hogyan kell együtt imádkozni a család többi tagjával? Hiszen az ima személyes dolog, és a közös imádkozásra a családban soha sincs nyugodt, megfelelő pillanat. Ez is csupán alázat kérdése – fogalmazott Ferenc pápa. Alázat kell ahhoz is, hogy elismerjük: minden családnak szüksége van Isten segítségére, erejére, áldására, irgalmára és megbocsátására. Ahhoz, hogy a családban együtt imádkozzunk, egyszerűségre is szükség van. Közösen elmondani a miatyánkot az asztal körül ülve, se nem rendkívüli, se nem lehetetlen dolog, és rengeteg erőt ad. A férj imádkozzon a feleségéért, a feleség a férjéért, és mindketten a gyerekekért. A gyermekek pedig imádkozzanak szüleikért, nagyszüleikért. Az ima teszi erőssé a családot, és a család így megőrzi a hitet.

Vatikáni közvélemény-kutatás

A családpasztorációs szinódus előkészületének fontos lépése

 

A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében címmel 2014. október 5. és 19. között tartandó rendkívüli püspöki szinódus előkészítéséről rendezett sajtókonferenciát a Vatikánban november 5-én Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, szinódusi főrelátor, Lorenzo Baldisseri érsek, szinódusi főtitkár, valamint Bruno Forte érsek, Chieti-Vasto főpásztora, a szinódus különleges titkára.

 

A Vatikán már a szinódus meghirdetése után azt a kérést intézte a világ nemzeti püspöki konferenciáihoz, hogy egy átfogó közvélemény-kutatás keretében kérdezzék meg a katolikusokat, mit gondolnak az egyház tanításáról a fogamzásgátlással, az egyneműek házasságával és a válással kapcsolatban – adta hírül az amerikai National Catholic Reporter.

Létünknek nincs értelme a másik nélkül

A keresztény és muzulmán menekültek mindennapjairól Szíriában

 

Új front nyílt Szíriában egy Damaszkusztól száz kilométerre északra fekvő keresztény városban, Szadadban. A tizenötezer fős lakosság nagy része időben el tudott menekülni, de háromezer ember a hadsereg és a lázadók közötti harcok kereszttüzében rekedt. Ivóvíz-, élelmiszer- és gyógyszerkészleteik már kifogyóban voltak, amikor sikerült kiszabadítani őket. Megsegítésükre Homs városában sürgősségi segítőállomást létesített a Jezsuita Menekültszolgálat. Eddig több százezer ember halt meg a szíriai harcokban, s mintegy hétmillió kényszerült otthona elhagyására. Ziad Hilal jezsuita a menekültekkel foglalkozó homsi központ vezetője. Az Európai Néppártnak a vallásközi párbeszédet középpontba állító októberi, ciprusi konferenciáján találkoztunk.

 

Szíriára most mindenki odafigyel, kétségkívül világszintű problémáról van szó. Mit várnak az ottaniak más országoktól?

 

– Egyre bonyolódik a helyzet, elhúzódik a konfliktus. A legfontosabb az volna, hogy biztonságban lehessenek az emberek, vagyis – amennyire lehet – visszahozzuk a békét a társadalomba. Ennek politikai szinten kellene megtörténnie. A nemzetközi közösségnek tehát egy békés megoldáson kellene dolgoznia. Társadalmi szinten pedig a humanitárius szervezetek támogatására lenne szükség, elsősorban az elsősegélynyújtásban, illetve az otthonukat elhagyni kényszerülő és most menekülttáborokban élő emberek élelmiszerrel való ellátásában. Ám ugyanilyen fontos az oktatás, s e területen nemcsak a Szíriában maradt gyerekekre kellene fókuszálni, hanem azokra is, akik a környező országokban találtak menedéket. Lehetővé kellene tenni, hogy ők is folytathassák a tanulmányaikat. S mivel rengeteg iskolát bombáztak le, a tárgyi feltételeket is szükséges megteremteni ahhoz, hogy ismét beindulhasson a tanítás. De persze az emberek lelki gyógyulásával is foglalkozni kell, kiépíteni a rendszert, melyben a sokk miatti pszichés problémákat szakszerűen tudják kezelni.

Honismereti vetélkedő gyerekeknek

Van még jó hírünk

 

Tavaly indult útjára a Kárpát-medencei gyerekek honismereti versenye, az Erzsébet- vetélkedő. A hetedik–tizenkettedik osztályos tanulók számára meghirdetett versenyt idén is megrendezik – első fordulójára november 15. és december 15. között kerül sor. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány szervezte megmérettetés célja, hogy minél több fiatalban felébredjen a vágy hazánk ismert és „rejtőzködő” értékeinek felfedezése iránt. A négyfordulós vetélkedő során az internet segítségével megoldandó szórakoztató feladatok teszik próbára a gyerekek tudását.

A szerelem a legjobb ösztönző erő

Magyartanítás külföldieknek

 

A magyar nyelv napját november 13-án ünnepeljük, annak emlékére, hogy az országgyűlés 1844-ben ezen a napon nyilvánította nyelvünket államnyelvvé. E jeles dátum alkalmából most kívülről tekintünk rá arra a nyelvre, amely számunkra a legszebb, a legérthetőbb, s amelyen beszélnünk, gondolkodnunk, álmodnunk, de talán hallgatnunk is a legkönnyebb. Vajon milyennek tartják nyelvünket a külföldiek? Csakugyan igaz a mítosz, amely szerint megtanulhatatlanul nehéz? S milyenek vagyunk mi a magyarul tanuló külföldiek szemében? A kérdéseket Polgár Teréz Eszterrel járjuk körül, aki magyarul tanít.

 

Hogyan lett Önből külföldieket tanító magyartanár?

 

– A ’90-es években, amikor az ELTE magyar–esztétika szakára jártam, rengeteg külföldi érkezett az országba. A négyéves B szakként indított magyar mint idegen nyelv sokakat vonzott. Magyar szakosok felvételizhettek, ha már megvolt egy bizonyos nyelvészeti szigorlatuk és beszéltek legalább egy idegen nyelvet.

A hit útja

Pannonhalma határában az esti szürkületben 1993 őszén egy huszonhárom éves fiatalember motorozott a földutakon, a szőlők között. Hirtelen egy hatalmas erő kivetette a Simson nyergéből. Az első pillanat sokkja után érezte, hogy erősen vérzik. Ahogy később kiderült, valaki fejmagasságban drótot feszített ki a földút felett, ennek hajtott neki. Az acélszál hosszú vágást ejtett az álla alatt a nyakán. Vérben ázva rohant a néhány száz méterre lévő vasútállomáshoz. Érezte, hogy most az életéért kell küzdenie. Kétségbeesetten dörömbölt az állomás épületének ajtaján. Nagy sokára mozdult valaki. Megígérték, hogy hívják a mentőket, de a várakozás perceiben egyedül hagyták, nem ment ki hozzá senki. Féltek tőle. Egyedül ült a váróterem padján, feje fölött csupasz villanykörte lógott, és ekkor így szólt:

 

„Istenem, nem tudom mi lesz velem, lehet, hogy itt vérzek el, bocsásd meg bűneimet, kezedbe ajánlom a lelkemet…” A pillanat csendes és magányos, mégis katartikus volt. Itt fordult meg a fiatalember sorsa.