A Biblia üzenete

Jézus földi életének utolsó napjaiban történt, hogy Jézus Jeruzsálemből kiment az Olajfák hegyére, tanítványai pedig odamentek hozzá, és két kérdést tettek fel neki: mikor következik be Jeruzsálem pusztulása, és mikor lesz vége a világnak. A három szinoptikus evangélium leírja Jézus válaszát, de a legvilágosabban Lukácsnál van megkülönböztetve a két kérdésre adott válasz. A Jeruzsálem pusztulásáról szóló jézusi jövendölést a 21. fejezet 20–24. versei írják le. E pusztulás be is következett, amikor Krisztus után 70-ben Titusz római hadvezér serege elfoglalta a várost, és földig rombolta a Nagy Heródes király által nagyszerűen helyreállított jeruzsálemi templomot. Ez után az esemény után következik a „nemzetek ideje” (Lk 21,19), amikor a tanítványoknak „Krisztus nevében megtérést kell hirdetniük Jeruzsálemtől kezdve minden népnek” (Lk 24,47). A „nemzetek idejének” bevégzésekor lesz majd a világ vége.

Kis liturgikus etikett

Kézenfekvőnek tűnne, hogy azt mondjuk, pont fordítva, mint ahogyan bejöttünk. Ez részben igaz is, noha azért vannak hangsúlyeltolódások. A legnagyobb különbség, hogy másként megyek el, mint ahogyan bejöttem, és ez akkor is így van, ha nem tapasztalok magamban változást: például szomorúan, gondterhelten jöttem be, és kifelé is nyomasztanak ugyanazok a gondolatok. A „templomban lét” nem instant hangulatjavító, s a hitem törékenységét jelentené, ha alapvetően ez motiválna, amikor belépek Isten házába.

Görögkatolikus lelkiség

Bármily furcsa is, görögkatolikus egyházunkban – mint minden esztendőben – november 15-én elkezdődik a karácsonyra való tényleges felkészülés. Életünk nagy eseményeire általában fel szoktunk készülni. Az iskolából való ballagást megelőzi a szalagtűző (ezekben a hetekben éppen ennek idejét éljük); a házasságkötés előtt a fiatalok megtartják az eljegyzést; a kisbaba születésére a családok lázasan készülődnek a névválasztástól kezdve a kis ruhácskák megvásárlásáig… Mindez azért történik, hogy a nagy események ne csak átsuhanjanak fölöttünk, hanem maradandó nyomot, életünket gazdagító emléket hagyjanak bennünk.

A hét szentje

A misszió című film óta széles körben is ismertek a jezsuiták missziós küzdelmei Dél- Amerikában, és a guaranik között alapított redukciók (missziós központok köré szervezett, önálló „mini köztársaságok”) különleges világa. Ezek története a valóságban a film cselekményének idejéhez képest csaknem százötven évvel korábbra nyúlik vissza.

A guarani missziók alapítója Roque González de Santa Cruz volt, aki Paraguayban, Asunciónban született 1576. november 17-én, Bartolomé González de Villaverde és María de Santa Cruz spanyol nemesi szülők gyermekeként. Már kiskorától folyékonyan beszélte a guarani nyelvet, hiszen ez a nép alkotta Paraguay lakosságának nagy részét. Szelíd és vallásos fiú volt, és mindenki úgy gondolta, hogy pap lesz. Ő azonban nem tartotta magát alkalmasnak erre a pályára, és huszonhárom éves korában világi misszionáriusként ment el az indiánok közé, a legeldugottabb területekre. Csak tíz év után lépett be a jezsuita rendbe, hogy munkájának intézményi hátteret biztosítson. 1609-ben szentelték pappá.