Bátorság a változáshoz

Szerző:

Szentlélek-szeminárium férfiaknak

Uram, tegyél minket örömhírré a világ számára, te hitelesítsd küldetésünket cselekedeteink által – hangzott a fohász a kaposvári Szent Imre-templom búcsújának ünnepén. Varga László plébános, püspöki helynök tizenkilenc fiatalt bérmált, s e küldetési misén „bocsátotta útjára” azt az ötvenkét férfit is, akik az elmúlt két hónapban részt vettek az Élet a Lélekben szemináriumon.

 

– Kifelé vivő szolgálat ez, ugyanakkor mindenkinek el kell indulnia befelé is, elmélyülve kegyelmi ajándékainkban, amelyeket nem azért kaptunk, hogy feldíszített karácsonyfaként pompázzunk, hanem azért, hogy kincseinket megosszuk másokkal. Csak így növekedhetünk – hangsúlyozta homíliájában az atya, aki az oltár körül illusztrálásként elhelyezett „fegyverekről” is szólt. Mint mondta, a szemináriumot úgy kezdte, hogy e hatalmas kardot meglóbálta, s azt tanácsolta: kapják össze magukat a férfiak, legyenek bátrak, tegyenek tanúságot, s csengjenek fülükbe Jézus szavai: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak!” Ha valaki az ő nevében, az ő küldetésében tanúságot tesz, az megosztást hoz.

Együtt nézni ugyanabba az irányba

Szerző:

Nagyszülők a családban

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet A család élteti a társadalmat címmel rendezett konferenciát október 17-én. A tanácskozás egyik előadója Csíky Zoltánné, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökségi tagja volt. A gyakorló nagymamával a nagyszülői hálózatról, a nagypapák és nagymamák családban betöltött szerepéről és a pótnagyszülői rendszer kialakításáról beszélgettem. Czakó Gábor írja, hogy gyakran összekeverjük a boldogulást a boldogsággal. Életünket tervezve komolyan választunk magunknak hivatást. De vajon ugyanilyen tudatosan készülünk szülőnek, nagyszülőnek is? Az 1998-as nagycsaládos konferencián Kopp Mária mondta a következőket: „Alapvető cél a nemzedékek közötti összefogás lehetőségének a biztosítása. Az idősekben rendkívül erős a segítőkészség. Ezzel pedig a társadalomnak élnie kellene.” Arra is felhívta a figyelmet, hogy az időskori személyiség fejlődéséhez a nagyszülőség különösen fontos.

Beszéljünk-e a családban az alkoholról

Szerző:

Felkészülő

Semmi esetre sem szabad az alkoholt „problémaoldó” anyagként használni, még akkor sem, ha esetleg „a dolgok éppen rosszul mennek”. Könnyedén megtanulhatják a gyermekek, hogy mire „jó” az alkohol mint drog, ha az látják, hogy a szülők hangulatjavítóként használják. Mutassuk meg gyermekeinknek, hogy alkohol nélkül is képesek vagyunk vidámak lenni és jól érezni magunkat.

A Mikulásról jót vagy semmit

Szerző:

Felkészülő

Lassan belefutunk megint a télbe, a titkokat és rejtélyeket hozó decemberbe. Gyakran kérdezik ilyentájt a szülők: vajon meddig kell, meddig lehet fenntartani a mese illúzióját, mikor kell Mikulás-ügyben felvilágosítani a kicsiket. Jobb kezdetektől inkább Szent Miklós püspökről beszélni nekik, s lemondva a csillámporos bizsergésről kihagyni az éjszakai csizmatöltögetést?

 

Úgy tűnik, ez ügyben is úrrá tud lenni rajtunk az aggodalmaskodás. Féltjük a gyermeket a csalódástól, aggódunk, hogy a mesét és a hit csodáit egy kalap alá veszi majd, féltjük a hitelességünket, és ki tudja, még mit…

„Az önkéntesség lelkületét adjuk át”

Szerző:

Fiatalokat segítő iroda Egerben

Egerben nemrég, egy októberi pénteken önkéntes napra hívták a város fiataljait. Az esemény egyik szervezőjétől, Dankó Zsuzsannától megtudtuk: a közösségi szolgálat sokkal több örömmel és a fejlődés többféle lehetőségével kecsegtet, mint gondolni szoktuk. És önkéntessé válni sok esetben egyet jelent azzal is, hogy közösségre találunk.

 

– Közelmúltbeli rendezvényükkel az önkéntességet állították középpontba. Miért fontos ez a téma?

 

– Azoknak a középiskolásoknak, akik 2016-ban érettségiznek majd, az utolsó három tanév során már kötelező ötven óra közösségi szolgálatot teljesíteniük. A harmadik legnépszerűbb szemináriumunk Egerben az önkéntességre felkészítő. Ezen a számukra legkedvesebb terület megtalálásában segítünk a fiataloknak, aztán konkrét szervezetekhez is tudjuk őket irányítani, ha már kitalálták, mi érdekli őket legjobban. Másrészt mi magunk is fogadószervezet vagyunk, és másfél év alatt két közösséget is létrehoztunk önkéntesekből. Az önkéntesnap az ő ötletük volt. Arra akarták felhívni vele a figyelmet, hogy az önkéntes munkára nem kell feltétlenül letudandó feladatként tekinteni, hanem kedvüket is találhatják benne a fiatalok.

Fiatalok a fiatalokért

Szerző:

– Kik azok a kortárs segítők? – kérdezi Tóth Róbert a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat október 30-ai egri konferenciáján. – Felkészült fiatalok, akik a korbeli közelség miatt sokszor eredményesebben tudnak hatni társaikra, mint mások. Középiskolás korban igen erős a kortárs közeg szerepe, mert a fiatalok szeretnének nagyon megfelelni a kortárscsoport normáinak, elvárásainak, vagyis nyomás alatt vannak. Ezért nem elég, ha csupán úgy próbálunk segíteni, hogy információkhoz juttatjuk őket. Hiszen a kockázatkeresés náluk életkori sajátosság, és nem feltétlenül szélsőséges viselkedés. Azonos korúval könnyebben elegyednek beszélgetésbe, és neki jobban is hisznek, ezért a kortárs önkéntesek szerepe óriási jelentőségű. Az ő képzésük a prevenció leginkább költséghatékony formája.

Van embered?

Szerző:

A „Csak Egyet” szociális központról

A nyolc órai kapunyitás után pár perccel érünk a Király utca és az Izabella utca kereszteződéséhez, ahol az Új Jeruzsálem közösség „Csak Egyet” segítőközpontja található. A pincében már elkezdődött a reggeli, a körülbelül harminc vendég közül sokan teáznak, a többiek még a sorban várakoznak. Összesen száz-százharminc rászorulót várnak mára. Korábban előfordult, hogy négyszáz ember is megfordult itt egy átlagos napon, de idén nyáron be kellett szüntetniük az ebédeltetést, mert elfogytak a tartalékaik. Kunszabóné Pataki Anna, a központ vezetője még ebben is tud valami jót látni. Elmondása szerint megviselte őket az ebédosztás megszűnése, de most, hogy az emberek nagy része délelőtt elmegy ebéd után nézni, nagyobb hangsúlyt tudnak fektetni az evangelizációra, tanúságtételre, imádságra, beszélgetésre.

Kitagadva

Szerző:

Látogatás Ciprus törökök által megszállt északi részében

Temetőket dúltak fel, templomokat romboltak le, fosztottak ki vagy alakítottak át istállóvá, hotellé, kaszinóvá, mecsetté, netán katonai bázissá. Ciprus északi részén járunk, a török megszállás alatt lévő területeken, és éppen Karpasha falujába tartunk, hogy megismerkedjünk az ott élő maronita közösséggel. Különleges világ ez. Kelet és Nyugat határán, vallások találkozási pontján fekszik Ciprus, a Földközitenger egyik legnagyobb szigete. Repülőgépünk Larnaca városában száll le, a fővárosnak ugyanis nincs reptere. Volt, de mostanra teljesen megbénult. Nicosiát átszeli a déli, szabad, főként görögök és az északi, megszállt, főképp törökök lakta részeket elválasztó Zöld Vonal. Reptere pedig épp katonai zónába esett. Az északi részbe nem lehet csak úgy átmenni, ehhez útlevél, beutazási engedély szükséges. Szinte mindenütt katonák állomásoznak, többnyire fiatalok. Ha jól saccolok, tizennyolc– húsz évesek lehetnek. „Tilos fotózni a katonai ellenőrzés alatt álló területeken!” – figyelmeztet a kísérőnk. Állítólag le is csukhatnának érte. 1974-ben került az ENSZ felügyelete alá a két felet elkülönítő terület, miután a törökök megszállták az északi részeket. 1983-ban kiáltották ki az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, melyet csak Törökország ismer el. A déli rész, a Ciprusi Köztársaság 2004 óta tagja az Európai Uniónak.