A vértanú említése rendszerint egy aszkétává soványodott, beesett arcú, vizenyős tekintetű megszállottat juttat az eszünkbe. Kérlelhetetlen embert, aki egy jottányit sem enged. Hajlítják, kínozzák, de képtelenek megtörni. Inkább meghal, mintsem hogy megalkudjon. Nem szokás vértanúságnak nevezni egy eszme érdekében odaadott életet. Mint ahogyan egy ideológia vagy egy politikai ügy érdekében vállalt áldozatot sem. Egy ideológia, egy közösség szolgálata emberi megfontolásokon nyugszik. Gyakran a hatalom eszközeivel él. Néha tiszteletre méltó, máskor gyalázatos, de mégiscsak emberi kezdeményezés. Meglehet, hogy a végeredmény itt is, ott is az élet feláldozása lesz. Ám a vértanúságban van egy személyes mozzanat: a tanúságtétel.

Beszélgetés Hamar Dániellel, a Muzsikás együttes egyik alapítójával

A magyar népzenét és népköltészetet november harmadik hetében ünnepeljük. Felmerül a kérdés, egyáltalán létezik-e ma népi kultúra, s ha igen, hol a helye az életünkben? Mit kezdenek vele a fiatalok? Találkoznak-e vele? A Muzsikás együttes negyven éve fáradhatatlanul tesz azért, hogy sokan felfedezhessék azt a kincses világot, amelyet őseink hagytak ránk. A hazai és külföldi nagy koncertjeik mellett az együttes tagjai kilencedik éve járják az országot, hogy rendhagyó ének-órákat tartsanak iskolákban. Hamar Dánielt, a Muzsikás egyik alapító tagját kérdeztem erről a küldetésről, a népzene mai helyzetéről és az együttes terveiről.

– Honnan jött a rendhagyó énekórák ötlete?

– Kodály Zoltán azt vallotta, hogy az oktatás középpontjában a zenének kell állnia. Az úgynevezett Kodály-iskolákban emelt óraszámban tanították az éneket, a karéneket, mindenki megtanult kottát olvasni, több szólamban énekelni, hangszeren játszani. Ma a szülők, a pedagógusok, az oktatási rendszert alakítók is úgy látják, azok a fontos ismeretek, amelyeknek birtokában sikeres felnőtt válik a gyerekből, és később képes lesz helyezkedni a versenyszférában. A fontos tantárgyak ezért a számítástechnika, a nyelv, a kommunikáció. Kodály elsősorban nem sikeres, hanem boldog embereket akart nevelni, akik kiegyensúlyozottak, képesek elfogadni önmagukat és másokat, akiknek egészséges a lelke. A zene ehhez segíti hozzá az embert. Ráadásul bebizonyosodott, hogy a Kodály-iskolákban tanuló gyerekek más tárgyakkal is könnyebben boldogultak, mint azok, akik nem zenei általánosba jártak. Sajnos Kodály halála után ezeket az iskolákat bezárták. Az iskolai énekórák is háttérbe szorultak. A Muzsikással ezért tartjuk fontosnak, hogy a gyerekek iskolai éveik alatt legalább egy minőségi népzenei élményt kapjanak.

Kelet a képiség. Nyugat a szavak. Az ortodoxia a szertartás, Róma a bölcselkedés, a protestantizmus a racionalitás. Kelet a dísz, a pompa, Róma a reneszánsz, a protestantizmus maga a puritánság. Kelet a szemlélődés, nyugat az elmélkedés, a protestantizmus a praktikum. Kelet az ikon, Róma a dogmák, a protestantizmus a Szentírás. Kelet a füst, az ének, nyugat az ordo, a regula, a protestantizmus a kegyelem. Kelet a kenyér, nyugat az Oltáriszentség, a protestantizmus az emlékezés.

Ha megfordítjuk: az ortodoxia a kelet, Róma a nyugat, a protestantizmus az észak. De mi van délen, amerre a vadludak húznak? Mögöttük transzcendens vákuum, a darabjaira szakított üresség.

Lezsák Sándor: Szívünk, gondolatunk egy

A budafoki Tomori Pál Főiskolán tartotta meg őszi küldöttgyűlését a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ). A rendezvényen szó volt az Európai Unió és hazánk kapcsolatáról, a helyi kereszténycsoport tevékenységéről, majd díjakat adtak át, többek között Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének.

A kétnapos esemény első napján Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő tartott előadást az unió felépítéséről, szervezetéről, a parlament és a bizottságok munkájáról. A megjelent KÉSZ-küldötteket és az előadókat Osztie Zoltán, a szervezet elnöke, a budapesti belvárosi plébánia plébánosa köszöntötte. Elmondta, hogy a szövetségnek országszerte csaknem hatezer tagja és hatvan szervezete van. Minden évben kétszer tartanak találkozót a csoportok képviselői.