Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1149 a 2757-ből - Magyarország katolikus hetilapja

A telefonos lelkisegély-szolgálat története, hazai helyzete

2013-12-22 Szerző: Rénes László

A szolgálat megszervezése egy indiai származású anglikán lelkész, Edward Chad Varach (képünkön) nevéhez fűződik. Angliában mindig is magas volt az öngyilkosságok száma. Chad Varah úgy érezte, valamit tennie kell, hogy megmentse elkeseredett honfitársait. Ezért 1950-ben, a Timesban feladott egy hirdetést, amelyben megadta a parókiája telefonszámát. Arra buzdította az öngyilkosságra készülőket, hogy mielőtt véget vetnének az életüknek, tárcsázzák fel a számot.

„Hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást”

2013-12-22 Szerző: Nagy Enikő

Karácsony előtt a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

Lassan megérkezik a busz a Nógrád megyei Balassagyarmatra. „Bocsánat, ha a börtönbe megyek, itt kell leszállnom?”– kérdezem a mögöttem ülő utasokat. „Itt, itt!” – mondja az egyik asszony, s mutatja, merre induljak tovább: „Arra, ni, végig az Ipoly partján. Nincs messze gyalog.” Majd egy másik, egy fiatalabb cigány asszony is megszólal – némi együttérzéssel, vagy tán inkább kissé mintha összekacsintva: „Látogatóba?” No, nem egészen.

Elindulok hát a folyóparton, a szlovák határ mentén, s csakugyan, nem kell tíz perc, hogy odaérjek. Még ott van a régi, már nem használt buszpályaudvar, épp a börtön mellett. Az új, ahol én is leszálltam, 2007-ben épült meg. Belépek a börtönbe, elmondom, ki vagyok, s mit akarok. Nem sokkal később egy férfi is megérkezik, s hamar kiderül, ugyanazért jövünk: ezen a napon, december 4-én adja át Budapest-Széplak karitászcsoportja a könyvadományát a fogvatartottaknak. Öt éve küldenek olvasnivalót nekik, s két éve személyesen hozzák el a többdoboznyi könyvet.

„Most már nem tagadom a problémát”

2013-12-22 Szerző: Kiss Péter

Felépült szenvedélybetegek vallomásai

„Önéletrajz öt fejezetben – olvassa Horváth Ferenc színész, szociális munkás, a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat konferenciájának műsorvezetője, aki az imént »felépült szenvedélybetegként« mutatkozott be. – Első fejezet: megyek az utcán, beleesem egy gödörbe. Kikecmergek. Második fejezet: ugyanazon az utcán megyek, mégsem veszem észre a gödröt, és újra beleesem. Újra kimászom. Harmadik fejezet: megint arra megyek, észreveszem a gödröt, mégis megcsúszom a szélén, és belezuhanok. Ismét kiküzdöm belőle magamat. Negyedik fejezet: meglátom a gödröt, és kikerülöm. Ötödik fejezet: más utcákon járok.” Zavarban vagyunk, ha a függésről, a szenvedélybetegségekről esik szó, mert nem igazán tudjuk, hányadán állunk ezzel a kérdéssel. Zavarba jövünk, ha valaki vallani kezd a függőségéről, annyira intim témának érezzük. De ugyanakkor szeretünk társaságban sokatmondóan összenézni is, miközben azt mondjuk: „Tudod, hiszen ő alkoholista”, és ezzel sommásan megbélyegezni és egyben „reménytelen esetnek” nyilvánítani a szomszédot, a barátot, a rokont. Köztünk élnek, nehézségeik vannak, segítségre szorulnak. Nem rosszabbak nálunk. És senki sem teljesen védett a függővé válással szemben.

Odaadta az életét

2013-12-22 Szerző: Pákozdi István

In memoriam Orbán László

Immár öt éve annak, hogy egy fiatal erdélyi pap, Orbán László (1969–2008) kolozsvári egyetemi lelkész odaadta az életét egy diákja megmentéséért a Duna-deltában. Ahol a Szent György-ág a Feketetengerbe ömlik, ott fürödtek, küszködve a magas hullámokkal, amelyek észrevétlenül egyre beljebb sodorták őket. A fuldokló egyetemista fiút, Gyulát próbálta a víz felszínén tartani, aki így több levegőhöz jutott, és akit a mentésére érkező még eszméleténél talált, így megmenekült. László azonban elveszítette az eszméletét, és megfulladt. Az életét áldozta egy emberért, aki ma is él, és hálás volt lelkipásztorának. Laci atya emléke azóta is igen eleven. A kolozsvári Házsongárdi temetőben sírján mindig friss virág és égő gyertya jelzi, mennyire szeretik. In memoriam Laci címmel minden születésnapján (május 11-én) emlékező koncertet tartanak a tiszteletére. Megjelent egy DVD is az eddigi rendezvényekről, az életéről, a róla készült fényképekből, fennmaradt beszédeiből. Kétségtelen: kultusza van, élete, papi szolgálata nem ment feledésbe. Létrejött egy imakör is, amely a nevét hordozza. Gyermekkora, kispapsága, pappá szentelése, újmiséje, a kirándulások, amelyeken fiatalokkal járta a természetet, szentmiséi, prédikációi újra leperegnek a szemünk előtt. Felidézzük magas, sovány, utolsó két évében szemüveges alakját, szikárságát, egyszerűségét, áttetsző, Jézusra utaló, egészen rá emlékeztető vonásait.

Testi, nemzeti és lelki egészségünk

2013-12-22 Szerző: Elmer István

Beszélgetés Kásler Miklós onkológusprofesszorral

A testi-szellemi-lelki harmónia nyújthat egészséges közérzetet az ember számára, összhangban a társadalmi és szociális körülményekkel. Másként úgy fogalmazhatjuk: testi, nemzeti és hitbéli egészségünk elválaszthatatlan egymástól. Kásler Miklós orvosprofesszor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, a televízióban és a rádióban hetente jelentkező Nemzeti nagyvizit című, múltunkat sokrétűen tárgyaló műsor állandó résztvevője a tudós, gyógyító orvos és a széles látókörű gondolkodó szemszögéből tekint egyéni és közösségi életünkre. A korszellemből következő, olykor túlzottan magabiztos, máskor pesszimista szellemi és érzelmi magatartással szemben – tudományos és erkölcsi hitelességgel – a reális bizakodás, az ember valóságos reménységének hangján szólal meg. Vele beszélgettünk testi, nemzeti és lelki egészségünk összefüggéseiről.

– Professzor úr, már a rákbetegség említése is azonnal félelmet kelt az emberekben. Gyógyíthatatlan kórnak tartják, miközben az orvostudomány ma már a daganatos betegségek jelentős részét gyógyítani, vagy a betegek állapotát hosszabb távon stabilizálni tudja.

– A daganatok egyharmada az elsődleges megelőzés segítségével ki sem alakul. A kialakult daganatos betegségek felénél végleges gyógyulás érhető el, atovábbi esetekben pedig a betegség megléte mellett hosszabb-rövidebb ideig – ez éveket, sőt, sok évet jelenthet – biztosíthatjuk az emberhez méltó életet.

Hová lettek a férfiak?

2013-12-22 Szerző: Baranyai Béla

A szociológus szemével

Magyarországon a születéskor várható élettartam a nők esetében több mint hetvennyolc év, míg ugyanez a mutató a férfiaknál hetvenegy év. Annak az esélye, hogy egy férfi megéri a hatvanötödik életévét, nálunk hatvannégy százalék, Ausztriában nyolcvankét százalék. Vajon miért van ez így? Szabó-Tóth Kinga egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének munkatársa az okok feltárása mellett arról is beszélt lapunknak, hogy mi jellemzi a magyar társadalom férfiképét, és mi lehet kedvező hatással a férfiak életkilátásaira.

Mi nem hallgathatunk!

2013-12-22 Szerző: Krómer István

A keresztény hit szerepe napjaink Európájában

Napjainkban idehaza és a nagyvilágban is talán a békesség hiánya a legfájóbb. Emberek és közösségek engesztelhetetlenül esnek egymásnak, miközben lelkük belül didereg és megnyugvásra vágyik. Mintha a vendetta ördögi köreiben keringenének népek, pártok, közösségek, egyletek; senki sem tudja már, voltaképpen miért is, de kényszeresen ütni kell a másikat, s vesztes végösszegű játszmákban tékozoljuk el szellemi energiáink legjavát. A durvaság durvaságot, a sérelem sérelmet szül, és senkiben sincs elegendő erő a lánc megszakítására. A családi viszályoktól egészen a bel- és külpolitikai harcokig érvényes és találó Szent Pál intése: „Ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne faljátok!” (Gal 5,13–15) Ki lehet a békességhozó, ha „keresztények” is lendületesen belevetik magukat a gyűlölködés végeláthatatlan gyürkőzéseibe? Márpedig látjuk, hogy sajnos igen gyakran ez történik. Ám ezzel megtagadjuk a feltámadása után minden találkozáskor békességgel köszöntő Jézust; ugyanúgy megtagadjuk, mint az, aki az üldözés idején félelemből tömjént szórt a bálványáldozatok tüzére. Felelősségünk elháríthatatlan, s a hamis tanúságtétel rosszabb, mint a Jézushoz tartozás eltitkolása: „miattatok káromolják Isten nevét a pogányok” (Róm 2,24). Ha jobban megvizsgáljuk a kereszténység legvadabb támadóit, gyakran kiviláglik, hogy nem Isten ellen tusakodnak, hanem a „hívek” képmutatásán háborodnak fel mélységesen. De például Teréz anyát még a gyalázkodók is csak elvétve tűzik tollhegyre…

Nagyvilág

2013-12-22 Szerző: Új Ember

Ferenc pápa ajándéka

Kétezer borítékot osztottak szét a római rászorulók között. Persze nem üresen. A felbélyegzett borítékokban telefonkártya és metrójegy, valamint karácsonyi üdvözlőlapok voltak, hogy a címzettek könnyebben juthassanak el rokonaikhoz, ismerőseikhez, és telefonon vagy írásban is kifejezhessék nekik ünnepi jókívánságaikat. Az ajándékot a vatikáni ingyen- konyha név szerint számon tartott látogatói kapták. A borítékban található karácsonyi üdvözlőlapokon a pápa aláírása is szerepelt. A szentatya ezzel is jelezni kívánta: ő is csatlakozik a képeslapokon kifejezett ünnepi jókívánságokhoz. A római közlekedési vállalat négyezer egész napos metrójeggyel járult hozzá a szokatlan akcióhoz, a vatikáni posta pedig a borítékok nyomtatását és felbélyegzését vállalta. (KAP)