A pásztorszívű emberek karácsonya

Szerző:

Amikor az a csillag Betlehem fölött leereszkedett, mintha belehullott volna a történelem folyójába.

 

A pásztorok között a csillag nagy csodálkozást keltett. Ahogy közeledett a föld felé, úgy szállt föl a pásztorok szívében a sejtés öröme. Megértették, hogy amit a nagyok elrontottak, azt csak a Gyermek állíthatja helyre. Ezentúl innen, ettől a ponttól, ettől a gyermeki felismeréstől számítanak mindent.

 

Vakon állunk világunk közeli és távoli jelenségei előtt. Ha körültekintenénk, s magunk fölé és önmagunkba néznénk, fölfedeznénk a gyermeki csodálkozás frissességét, amely a világot olyan üdévé és fiatallá varázsolja, amilyen a teremtés első napján volt.

Mindennapi kenyér

Szerző:

Köszönet a máltai szeretetszolgálat szociális pékségét támogatóknak

 

A főváros harmadik kerületében már tavasszal megnyitott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális péksége. A sütőüzemhez kapcsolódó kis üzletben (1032 Budapest, Zápor utca 69.) kenyeret és egyszerű pékárukat vásárolhatnak a környékbeliek, de a pékség elsődleges célja nem a bolt fenntartása. A máltai szociális intézmények (nappali melegedők, szállók, idősotthonok) napi kenyérszükséglete körülbelül ötszáz kilogramm. A szeretetszolgálat nagyrészt saját intézményeiben használja fel az itt készülő sütőipari termékeket.

 

A pékség másik fontos célja, hogy megváltozott munkaképességű embereknek biztosítson munkát. Jelenleg tíz embert foglalkoztatnak itt, akik több műszakban dolgoznak.

Békéről – szabadon

Szerző:

A világnapok korszakát éljük. Az emberiség megannyi problémájának van már saját napja. Az egyházi világnapok alkalmából pápai üzenetek szólítanak meg minket, máskor konferenciákkal igyekeznek ráirányítani a figyelmünket egy-egy fontos témára. Kérdés azonban, hogy valóban komolyan vesszük-e ezeknek a kitüntetett napoknak a mondanivalóit.

„Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben…”

Szerző:

Nevelők és nevelt gyerekek Tégláson

 

Januártól foglalkoztatottá válnak a nevelőszülői hivatást választók, miután november végén módosították a gyermekek védelméről szóló törvényt. Cél, hogy a tizenkét év alatti gyermekek már ne otthonokban, hanem befogadó szülőknél éljenek, hiszen családban van a legjobb helyük. Tégláson a Hajdúdorogi egyházmegye Szent Lukács Görög katolikus Szeretetszolgálatának fenntartásában két lakásotthon működik, s a több mint hatezres városban csaknem ötven gyermek került nevelőszülőkhöz.

 

Olyanok, mint egy család. Hét gyerek él az egyik lakásotthonban, kilenc a másikban. Nagy a nyüzsgés, a lányok már készülődnek, hiszen kora este sulidiszkó lesz. „Csak nyolcig tart, sajna” – jegyzi meg Berni, akiről megtudjuk, hogy ügyesen rajzol. „De csak akkor, amikor rám jön” – mondja. „És mikor szokott rád jönni?” – kérdezem. „Hát, általában matekon” – válaszolja nevetve. Hat éve él már itt, szobáját Erikával osztja meg. Őt nagyon megdicséri a nevelőnője, mert jól tanul, s még noszogatni sem kell: leül, és szépen megírja a házi feladatot. Most azon töri a fejét, mivel lephetné meg az édesanyját karácsonyra. „Arra gondoltam, hogy valami kozmetikumot veszek neki: sampont vagy tusfürdőt” – mondja. Három éve lakik az otthonban, de időnként hazalátogat, így például az ünnepet is az „igazi” családjánál tölti.

Bölcsességeink összege

Szerző:

Nemzedékek együttműködéséről

 

Manapság apa és fia, anya és lánya gyakran nem találják meg a közös hangot. Nem is beszélve a nagyszülőkről, akik mintha egy teljesen más tapasztalati világot hordoznának magukban. Mi ennek az oka, és hogyan lehet áthidalni a nemzedékek között húzódó szakadékot? A kérdésről Tóth Pállal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kommunikáció Intézetének munkatársával, az Új Város főszerkesztőjével beszélgettünk.

 

– Sokan beszélnek a család válságáról, melynek egyik oka a nemzedékek közötti szakadék elmélyülése…

 

– Ma a család valóban veszélyeztetett helyzetben van, nehezebbé vált a generációk együttműködése. Ám a válságnak más, alapvetőbb okai is vannak. A társadalmi változások korunkban rendkívüli mértékben felgyorsultak, és igen nehezen tudunk ezzel lépést tartani. Itt elsősorban nem értékválságról van szó. Ha ugyanis nem tudunk reagálni a változásokra, akkor elbizonytalanodunk. Ma azt tapasztaljuk, hogy sok fiatal nehezebben köt házasságot, de például éppen a fent említett félelmek miatt vállalkozásba sem kezd bele. A legdrámaiabb változást az jelenti, hogy fokozatosan felbomlottak az együttélés hagyományos formái. Azelőtt a szülők és a gyerekek alkotta család egy szélesebb rokoni közegben élt, így a kölcsönös segítés védelme vette körül.

A szeretet választható

Szerző:

A kétévenként ismétlődő attitűdvizsgálatok során megkérdezik a kutatásba bevontakat, hogy kit nem szeretnének szomszédjuknak. Az első helyen a kábítószeresek, a másodikon az alkoholisták, a harmadikon a cigányok állnak, lassan már egy évtizede. Vajon milyen érzelmi állapotban, milyen indulatoktól fűtötten jelölik be a megkérdezettek a legelutasítottabbakat? Vajon milyen átélt élmények, milyen sztereotípiák bukkannak fel a válaszadókban a kérdőív kitöltése közben?

 

Sokan vannak, akik nem rokonszenveznek a szenvedélybetegek önsegítő csoportjainak dinamikájával, működésével. Az ott tapasztalható határozottság, keménység többeknél „kiveri a biztosítékot”.

Ma már csak a teljesítmény számít?

Szerző:

Ági: Tudatosan nem vagyunk teljesítménycentrikusak. Ha valamelyik gyermekünk rossz jegyet kapott vagy kap, megkérdezzük az okát, rávilágítunk, hogy szerintünk hol és mit hibázott. De a legfontosabbnak azt érezzük, hogy megvigasztaljuk. Számunkra az a lényeg, hogy a gyerekeink szeressenek tanulni, ne vesszen ki belőlük a tudásvágy. Amikor az egyik gyermekünk először kapott hármast, és sírva jött haza, igyekeztem megnyugtatni. Még ma is emlékszem: a fotelban az ölembe ültettem, és szorosan magamhoz öleltem. Környezetismeretből kapta a közepest. A virág részeit kellett leírnia, és ő nem értette pontosan, hogy a teljes növényről, vagy csak a virágjának a részeiről kell beszélnie. Félreértésből született a rossz jegy. Nagyon lényeges, hogy ilyenkor ne a tanárt hibáztassuk. A legkisebb gyerekünk, Krisztina, aki akkor még óvodás volt, figyelt bennünket, hogy mi történik most. Eltelt néhány év, és egyszer aztán vele is előfordult, hogy hármast hozott haza. Ő is szomorú volt, de mivel emlékezett arra, hogy a testvérével mi történt egy ilyen esetben, szerencsére egyáltalán nem félt.

Családi karácsonyunk „sikeréért”

Szerző:

A szívünk mélyén mindannyian jó karácsonyra vágyunk. Szaladunk egész évben, idegeskedünk, dolgozunk, van elég hétköznap az életünkben. Vágyunk az igazi, ünnepi karácsonyra, amely megerősít és feltölt, erőt ad, és távlatot az év mindennapjainak.

 Mi kell a jó karácsonyhoz? Valahogy úgy sejtjük: kell hozzá szerető család, jóakaratú emberek, kedves ajándékok, illatos, finom bejgli, szép karácsonyfa, lelki békesség, kellemes templomi énekek. Persze a reklámok is ontják az ötleteket, hogy mi minden kell még… Ám keresztényként felvetődik a kérdés: mi lesz azzal, akinek nincs családja, vagy aki éppen beteg, esetleg gyászol? Akinek nincs lelki békéje, mert tele van sebekkel? Akinek nem gazdag az asztala és a karácsonyfája? Akinek valami hiba csúszik az ünnepbe? Vagy akinek dolgoznia kell? Akiknek nincs „tökéletes karácsonyuk”, azok miért ne sírják ki a szemüket, miért ne epedjenek el szomorúságukban, miért ne legyenek öngyilkosok, látva a boldog karácsonyozókat? Felvetődik a kérdés: mi is kell igazán a jó karácsonyhoz?