A nagy történetek vége
A megújulás ideje
Korunkkal kapcsolatban gyakran hallani ezt a kifejezést: posztmodern. Egyes keresztények fülében már-már átokszóként cseng, pedig ez tulajdonképpen egy életállapot, amelyben korunk embere él. A kifejezés gyökere egy sajátos vállalkozásban keresendő: Québec kormányának egyetemi tanácsa felkérte Jean-François Lyotard-t, hogy készítsen szakvéleményt. A vizsgálódás kitűzött tárgya az akadémiai, szellemi élet állapotelemzése volt. A szociológus azonban túlhaladta ezt a témamegjelölést. Hiszen kora Kanadájában olyan jelenségek váltak tapasztalhatóvá, amelyek nem voltak értelmezhetők a klasszikus keretek között – a jóléti állam modellje nem hozta el a földi paradicsomot, a társadalmi statisztikák (a gazdasági mutatókkal fordított arányban) válságjelenségeket mutattak. Ily módon jutott el a posztmodern fogalmához. Miről van szó? A modernitás kora után (amelyben uralkodó nézetek, átfogó rendszerek, stabil intézmények vezérelték az emberek életét) megjelent a posztmodern, amelyben a nézetsokféleség vált általánossá: a nagy rendszerek és intézmények polarizálódtak, instabillá lettek. A posztmodern tehát nem egyszerűen időben áll a modernitás kora után (poszt), hanem minőségileg lép túl annak ideáljain.