A Biblia üzenete

Urunk megkeresztelkedésének elbeszélését jól ismerjük: Jézus találkozik Keresztelő Jánossal, aki felismeri benne Isten küldöttét, s ezért nem akarja a bűnbánati keresztségben részesíteni. Érthető a próféta magatartása a Messiással szemközt: hiszen a bűnbánat épp azt a célt szolgálja, hogy az ember megtérjen, előkészítse szívét a Felkent érkezésére. A Krisztus miért is vetné hát alá magát annak a keresztségnek, amelyet miatta hirdet János?

Jézus válasza első olvasásra nehezen érthető, minden magyar kiadás igyekszik így-úgy szelídíteni a szövegen. Ha szó szerint akarnánk lefordítani, ekként hangozna: „Hagyd csak el, ugyanis ily módon illik nekünk beteljesíteni minden igazságosságot” (Mt 3,15). Milyen „illendőségről” és „igazságosságról” van itt szó? Egyes értelmezők szerint Jézus az ószövetségi előírások betartására utal, amelyeknek részét képezték a lemosások is (lásd Zsid 9,10) – a görög baptiszmosz szó „lemosás”, „vízbe merítés” jelentéssel is bír. Ez egybecseng azzal, amit a hegyi beszédben olvasunk: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5,17). Vagyis Jézus megkeresztelkedése bizonyos értelemben az ószövetség istentiszteletének, kultikus rendjének beteljesítése.

Katekézis a liturgiáról 2.

Szent Jeromos, a híres dalmát egyháztanító mondása: „Aki a Szentírást nem ismeri, az Krisztust sem ismeri.” Nos, ennek analógiájára felállíthatjuk a tételt, mely szerint „aki a liturgiát nem ismeri, az egyházat sem ismeri”. Mi az egyház, és milyen? Kérdezzük meg a liturgiát, hisz az nem más, mint az egyház igazi, benső világáról sokat mondó fényképe. A Sacrosanctum concilium kezdetű zsinati konstitúció második pontjában a liturgia és az egyház bensőséges, egymástól el nem választható egységéről kapunk tanítást.

A hét szentje

Jó társadalmi helyzetben lévő családba született 1620. április 17-én, a franciaországi Troyes-ban. Húszévesen belépett a Miasszonyunk (Notre-Dame) kongregációba, amelynek nagy rendháza volt szülővárosában. A főnöknő testvére, a francia telepesek által alapított kanadai Ville-Marie (ma Montreal) kormányzója franciaországi körútja során meglátogatta a troyes-i kolostort is. Szóvá tette, hogy nagy szükségük lenne tanítókra, akik a francia és az indián gyerekek oktatását egyaránt vállalják. A harminchárom éves Marguerite ezt hallva úgy döntött, hogy elkíséri a kormányzót Új-Franciaországba.

Görögkatolikus lelkiség

A bizánci egyházban az egyik legfontosabb liturgikus ének (a konták mellett) a tropár. Nem véletlen hát, hogy nagyon fontos igazságokat mond el és tanít. Vasárnap – mint legfontosabb hitigazságunkat – természetesen Jézus Krisztus feltámadását énekli meg. Akárcsak a prizma fénye, a nyolchetente visszatérő szöveg (a nyolc hangnak, pontosabban dallamkincsnek megfelelően) újabb és újabb ragyogó fénycsóvát vet erre a világra szóló, sőt, a világon túlmutató eseményre.

Most az első hangú feltámadási tropárunkat vesszük szemügyre. Az éneket három világosan elkülönülő részre osztja három kötőszó: habár, mégis, azért.