Akkoriban a női szerzetesközösségek szigorú klauzúrában, a világtól elzárkózva éltek. Mar guerite azonban arra érzett hivatást, hogy a mindennapi emberek életét élve valósítsa meg Isten akaratát. Québecben ezért nem az orsolyita kolostorban szállt meg, hanem a szegény telepesek között.
A Ville-Marie-ban töltött első években rengeteg nehézséggel kezdett megküzdenie, mivel a kolónia szegény volt és kicsi, és a magas gyermekhalandóság miatt szinte nem volt kit tanítani. De ezek az évek sem teltek el eredmények nélkül: Marguerite a város első kőtemplomának építtetője lett a közeli Mount Royalon, egy elhagyott épületben állandó iskolát alakított ki, továbbá nem kolostorban élő szerzetesközösséget alapított (ez volt a Congrégation de Notre-Dame de Montréal). Társaival a következő években kiépítette a mai Montreal közoktatásának és szociális intézményrendszerének alapjait.
Elsősorban a lányok tanítását tartotta fontosnak, mivel úgy látta: azzal tehet a legtöbbet a családokért, hogy a jövő anyáinak biztosít oktatást. A növekvő igényekre válaszul egymás után alapította az iskolákat a mai Montreal és Québec területén. Ezek különböző típusú intézmények voltak: bentlakásos iskola előkelő családokból származó lányok számára, általános iskola szegényeknek, valamint gyakorlati képzést és szakmát adó intézmény fiatal nők részére. 1678-ban egy közeli irokéz faluban is iskolát alapított.
1683-ban lemondott elöljárói tisztségéről, de haláláig lelki vezetője maradt a közösségnek. Életének utolsó két évét önéletrajza megírásának és a csendes imádságnak szentelte. 1700. január 12-én hunyt el. 1950-ben XII. Piusz boldoggá, 1982-ben II. János Pál pápa szentté avatta.
