Bakhita Jozefina február 8.
A hét szentje
Szudán Darfur tartományában született 1969 környékén. Eredeti nevét az őt ért traumák hatására elfelejtette, de amennyire vissza tudott emlékezni, kisgyermekként gondtalan, vidám életet élhetett. Kilencéves volt, amikor arab rabszolga-kereskedők fogságba ejtették. Láncra verve kellett gyalogolnia kilencszázhatvan kilométeren keresztül, alig élte túl az erőltetett menetet. Elrablói nevezték el Bakhitának, ami „szerencsést” jelent. Egyik este, miután őrzőjük levette béklyóit, kihasználva, hogy a „barakk” ajtaja nyitva maradt, elszökött. Éjszaka a fákra menekült a vadállatok elől, de a napokig tartó menekülésben annyira legyengült, hogy hamarosan újra elfogták. A rabszolgapiacon egy vagyonos arab vásárolta meg, majd három hónappal később egy török tiszthez került. A testére bélyeget sütöttek, a tetoválás és a kínzások nyomait élete végéig viselte.