Ismerték-e a sivatagi atyák a Bibliát? Milyen szerepük volt a könyveknek az életükben? Ezekre a kérdésekre is választ találunk a kötet lapjain. Az atyák legtöbbje betű szerint ismerte a szent szövegeket, ugyanakkor azoknál sokkal többre tartotta a „szív tisztaságát”. Számukra Isten Igéje eleven dolog volt, mely „épít, rombol, hat és erővel bír”.
A szerző három tanulmányban foglalkozik az Áthosz-hegy szerzeteseivel. Jól ismeri ezt a világot, hiszen számtalanszor járt már ott. Lírai hangvételű, személyes tapasztalatait megfogalmazó gondolatai mellett történelmi leírásokat is találunk. A szüntelen imádság Áthosz-hegyi gyakorlatát például egy Éber szellemi szemlélődés című XIX. századi kézirat alapján mutatja be.
Rapcsányi László Áthosz című könyvében egy „olasz bencés kolostor romjairól” ír. Nacsinák Gergely utánajárt annak, vajon tényleg létezett-e ilyen a szerzetesi szigeten. 985 és 990 között valóban létrejött egy latin szertartású monostor – mely az itáliai Amalfi városához köthető –, ám ez a XIII. századra elnéptelenedett. Itt ugyan Szent Benedek reguláját követték, de ekkor még nem létezett egységes bencés rend, ráadásul az áthoszi latin monostort központilag senki nem irányította.
A latinok azért tudtak beilleszkedni az első látásra idegen közösségbe, mert ebben az időben a keleti és a nyugati szerzetesség között nem volt lényegi különbség a napi- és imarendben. Jól mutatja ezt Szent Benedek regulája, mely a szerzetesei számára ugyanazokat a forrásokat ajánlja, melyeket az áthoszi remeték is használtak: „Aki egyébként a szerzetesélet tökéletességére igyekszik, annak számára ott vannak a szent atyák tanításai, és azok megtartása elvezeti az embert a tökéletesség magasságára. Valóban, az isteni tekintélyű Ó- és Újszövetségnek melyik lapja vagy melyik mondása nem a legbiztosabb irányítója az emberi életnek? Vagy a katolikus szentatyák melyik könyve nem hangoztatja azt, mint juthatunk el egyenes úton Teremtőnkhöz? Hasonlóképpen az Atyák Beszélgetései, A Szerzetesi Rendtartások, továbbá az Atyák Élete és Szent Baszileiosz atyánknak Regulája, mi egyebek, ha nem a helyesen élő és engedelmes szerzeteseknek szóló eszközök az erények gyakorlására?”
A kötetet az ortodoxiával foglalkozó három személyes hangvételű írás zárja.
(Nacsinák Gergely András: A könyv és a sivatag. Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, 2013)
