A görögkatolikus egyház vállalta az abaúj-zempléni lakásotthonok fenntartását
A múlt hónaptól a Miskolci apostoli exarchátus által létrehozott Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény működteti az Abaúj és Zemplén területén lévő teljes gyermekvédelmi hálózatot. Mintegy kétszáz nevelőszülő, tizenegy lakásotthon és nagyjából ötszázötven gyerek tartozik ide. A hálózat központja Tolcsva lett. Páll Miklós parókust a kezdetekről és az első tapasztalatokról kérdeztük.
Ahogy nőnek a gyermekeink, egyre inkább úgy érezzük: nagyon sok kreativitás kell a gyermekneveléshez. Szinte már mindhárman felnőttek: Tibor hamarosan huszonhárom éves, Ági huszonegy múlt, Krisztina pedig idén lesz tizennyolc éves. Több értékes hagyományt sikerült kialakítanunk a családban, például a szabadidőnk eltöltésével és ünneplési szokásainkkal kapcsolatban. De hogyan és meddig tudjuk ezeket továbbvinni a folyamatosan változó vagy már megváltozott körülmények között? A születésnapokat a legszűkebb családi körben feltétlenül az adott napon szoktuk megünnepelni, a nagyobb családdal pedig az azt követő vasárnap.
Január végén szinte valamennyi lap és hírportál kiemelt hírei között szerepelt minden idők legnagyobb magyarországi kokainfogása. Panamából Németországon keresztül Zuglóba érkezett két láda, melyek a feladási dokumentumok szerint autóalkatrészeket tartalmaztak. Hamburgban átvilágították a gyanús szállítmányt, és a hatóságok megállapították, hogy az huszonöt darab, egyenként egykilós vízhatlan csomagot is rejt, amelyekben Európában ritkának számító, nagy tisztaságú kokaint találtak. A német és a magyar vámhivatal, illetve a rendőrség együttműködésének köszönhetően a szállítmány címzettjeit elfogták, az egymilliárd forint értékű kokaint pedig lefoglalták. A nyomozás folytatódik.
Kétszáznegyvennyolc év. Elgondolhatatlanul hosszú idő, ilyen távlatból minden történelmi ködbe vész – ahogyan mondják: olyan régen történt, talán nem is igaz. Ropog a hó a lábam alatt, vasárnap este van, a félméteres fehér lepel porzik a tízfokos fagyban, körben a Hargita hegyei, sűrű fenyvesek, hóöltözötten. Az 1786-os esztendő egyszerre mégis oly közel. II. József császár és király a számára haszontalan szerzetesrendeket – elsősorban a kontemplatív közösségeket – feloszlatta. Nemrégiben Virág Benedek pálos költő életéről írtam, megelevenítve a percet, amikor kényszerűségből levetette fehér habitusát. S most, 2014. január 26-án mintha a természet is köszöntené az Erdélybe visszatért pálos szerzeteseket. Az előző héten még föld-zöld színű Hargita átöltözött: fehérben a fehér barátok.
Emlékezés Kiss Ottóra
Egy nagyszerű baráttól, hitben és szeretetben példát adó tagtárstól búcsúzott egy kis közösség, a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület, amely a budai Várban másfél évtizede teszi vállalt feladatát.
Kiss Ottó nyugdíjas főmérnökként Zuglóból gyakran feljárt a Várba, melynek élete egy szakaszában a lakója is volt. Önzetlen segítőként, előadások szervezőjeként, technikai munkatársként, képanyagok és kisfilmek szerkesztőjeként dolgozott utolsó erejével is.
A biblia üzenete
Mt 5,13–16A hegyi beszédben – mindjárt a boldogságok egyetemes igazsága után – Jézus személyesen szólítja meg a tanítványokat, tehát minket is, hogy váljunk a föld sójává és világosságává (Mt 5,13–16). De mit is jelent ez?
Azt tudjuk, hogy a só ízesít, tartósít. Alapvetően azt is tudjuk, hogy a mi feladatunk, hogy a világot mindenki számára élvezhetővé tegyük, úgy, hogy közben őrizzük, védjük magunkban jézusi meghívásunkat. Hiszen egyedül a megtalált és követett élethivatásunk tesz boldoggá, és e nélkül értelmetlen, irányvesztett, sodródó marad életünk.
Katekézis a liturgiáról
Az egyik vasárnap, családos mise után egy négyéves kisfiú, Boti jött oda hozzám, és nekem szegezte a kérdést: „Téged ki kért meg arra, hogy te legyél itt a Jézus?” Boti a maga módján nagyon is jól megérezte, amit a zsinat liturgikus konstitúciója így fogalmaz meg: „[Az üdvösség művének] végrehajtására Krisztus mindig jelen van egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmise áldozatában, mind a papi szolga személyében, mert »az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát feláldozta«” (SC 7).
görögkatolikus lelkiség
A bizánci egyház negyedik hangú feltámadási tropárja – mint a többi is – rendkívül gazdag teológiai gondolatokat tartalmaz Jézus Krisztus feltámadásáról, illetve annak következményéről. Ez a himnusz három részre osztható, és teljes szövegét elárasztja Krisztus feltámadásának örvendetes híre.
Az első rész egyszerű helyzetbemutatást ad: „A föltámadás örvendetes hírét az angyaltól megtudván az Úr tanítványai, és az ősi átok elvetéséről értesülvén” látjuk ezeket a tanítványokat. Ha viszont az eredeti szöveget nézzük meg, akkor észrevesszük, hogy itt bizony az említett „Úr tanítványai” nőneműek. Tehát a kenethozó asszonyokról van szó. Azokról, akik elsőként részesülhettek az örvendetes hírben. Az angyal kérdezte őket, de tüstént bizonyságot is tett nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt” (Lk 24,5–6). Ők lehettek tehát azok, akik elsőként értesültek Jézus Krisztus feltámadásáról.